Battaplébánia

Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok”. És: „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,5-19

Elmélkedés

A hit új távlatot nyit

Egy gyakorlott hegymászó élményeit olvasva érdekes gondolatra találok. Arról ír, hogy egy-egy csúcshódítás során mennyire fontos a felkészültség, a tapasztalat, főként a veszélyhelyzetekben. Ha például a csapat egyik tagja részéről elhangzik egy kőomlásra figyelmeztető kiáltás, akkor a tapasztalt hegymászó azonnal behúzza fejét, a sziklafalhoz lapul, hátizsákjával a gerincét igyekszik védeni. Ha egy tapasztalatlan mászó a kiáltást hallva, a nyakát nyújtogatva nézegetné, hogy honnan jön a kő, könnyen az életével fizethetne kíváncsiskodásáért. A hegymászók esetében kétségtelenül életfontosságú a tapasztalat, a rutin, de a különböző élethelyzetekben azok számára is nagy jelentőségű lehet a felkészültség, akik nem több ezer méter magasan járnak, hanem a városok és falvak utcáinak szintjén. A földrengésekkel gyakran sújtott területeken például már kisgyermekkortól fogva tanítják, hogy mit kell tenni, ha megmozdul a föld, hogyan védhetjük meg életünket, s hogyan segíthetünk másoknak. A vallás világába terelve a szót: nem tartok attól, hogy a világvége a közeljövőben, a mi életükben bekövetkezik, de jobb, ha felkészültek vagyunk, Jézus ugyanis éppen ezt a felkészültséget javasolja övéinek.

Az egyházi év végéhez közeledve a liturgia rendje szerint az evangéliumok a végső időkre irányítják figyelmünket. Jézus a végső időkben bekövetkező jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot sújtani fogják, valamint üldözéseket említ és a gonoszság elszabadulását. Az embereket félelem fogja eltölteni e veszedelmek láttán. Korunk természeti csapásairól értesülve sokan arra következtetnek, hogy a végső idők a közeljövőben fognak bekövetkezni. Egyesek még a napot is előre megmondják, hogy mikor jön el a világ vége, de ezek minden esetben tévedések voltak, bár sok hiszékeny ember engedte magát megtéveszteni.

Jézus szava világos: „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Aki ezzel ellentéteset állít, az biztosan nem mond igazat, és azon hamis tanítók közé tartozik, akiknek fellépésére szintén utal Jézus. Nem a világ vége bekövetkezésének időpontja a lényeges, hanem az, hogy a tanítványok kitartsanak Krisztus mellett és megőrizzék hitüket. Lesznek, akik Jézus nevére hivatkozva akarják félrevezetni az embereket.

A világot, amelyben élünk, mindenki kissé másként látja. Világlátásunkat meghatározza, hogy mit hozunk a családból, mit kapunk neveltetésünk során, mit tanulunk a későbbi években. E világlátás határozza meg, hogy mit gondolunk életünkről, saját hivatásunkról és a túlvilágról. Amikor Jézus megkezdi működését a nép körében és meghirdeti az Isten országát, akkor nem kevesebbet akar, mint megváltoztatni az emberek látásmódját. Arról tanít, hogy másként is lehet látni a világot, másként is lehet nézni az emberekre és másként is lehet tekinteni Istenre. Érthető, hogy szavait sokan félreértik és felforgatónak minősítik. Pedig Jézus csak helyre szeretné tenni a dolgokat, a teremtéskor meghatározott isteni rendet akarja újjáteremteni.

A Hit évében mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy újszerűen, a hit szemével lássuk a világot, a hit és annak megvallása kössön össze bennünket mindazokkal, akik szintén Krisztushoz tartoznak, és hittel válaszoljunk Isten üzenetére. Aki azt gondolta, hogy hitének elemeit kell átrendeznie, – miként a bútordarabokat szokás átrendezni egy szobában – az nem jutott előbbre. A hit valójában új teret, új lehetőséget, új távlatokat nyit. Nem átrendezés ez, hanem újjáteremtés, miként Krisztus egykor akarta. Sokan úgy gondolkodnak Istenről, hogy ő egy megközelíthetetlen személy, aki tőlünk végtelen távolságban létezik. Gondolkozásuknak, világlátásuknak köszönhetően állandóan azért imádkoznak, hogy jöjjön el hozzájuk az Isten.

Ha megkaptuk a hit ajándékát, másképpen látunk mindent. Észrevesszük, hogy Isten a közelünkben van. Már eljött a világba és jelen van a világban. A hit szemével felfedezzük, hogy Isten jelen van embertársainkban. Mekkora csoda ez! Hit nélkül ezt észre sem vettük, sosem gondoltunk rá! És Isten jelen van bennem! Az ő képmása vagyok. Bennem él szeretete és ezt kell, kellene továbbadnom az embereknek.

Sokféle világnézet létezik. Minden kornak megvan a maga divatos világszemlélete. A hit általi világlátás, látásmód tűnik a legizgalmasabbnak. A hit adja meg nekünk azt a bölcsességet és tisztánlátást, amely ahhoz kell, hogy megkülönböztessük a krisztusi igazságot az emberi téveszmétől. Krisztus az igazság.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, segíts, hogy ne engedjek a megtévesztésnek és a félrevezetésnek! Bölcsességet és tisztánlátást kérek tőled, hogy megkülönböztessem a te igazságodat az emberek hamisságától. Te Úr vagy az egész világ és az egész természet felett, és hatalmad van, hogy legyőzd a gonoszságot. A te segítségeddel én is le tudom győzni a rosszat. Életem biztonságban van a te kezedben, s ha hűséges maradok hozzád és hitemhez, akkor nem veszíthetem el az üdvösséget. Add, hogy semmiféle veszély, még az életveszély miatt se tagadjam meg hitemet, hanem a Szentlélekre hallgatva tegyek tanúságot rólad! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

A Pusztaszabolcsi templomban kerül a Szent Magyar Királyi Családról nevezett Családakadémia 10. évfolyamának küldetésünnepe.

Novemberben és decemberben.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Árpád-házi Szent Erzsébet, a jótékony szeretet szentjének ünnepe alkalmából és a Katolikus Karitász javára rendezendő november 24-i országos gyűjtés apropóján körlevelet adott ki, amelyet november 17-én, vasárnap minden magyarországi katolikus templomban felolvasnak.

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8

Elmélkedés

Az imádság hitből fakadó cselekedet. Amikor lelkünket Istenhez emeljük, hogy szeretetébe helyezzük magunkat és neki ajánljuk életünket, akkor ezzel a hitünket fejezzük ki. Ennek fényében válik érthetővé számunkra az evangéliumi részlet utolsó mondata, amely így hangzik: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Ha fog találni imádkozó embereket, akkor hitet is fog találni.

Jézus a szüntelen imádkozásra bátorít minket. Valljuk be: sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha nem teljesül azonnal a kérésünk, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen kételkedni kezdünk Istenben. Jézus azt tanácsolja, hogy kitartóan kérjük az Atyát, és mindig azzal a bizalommal forduljunk hozzá, hogy mindent megad, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Sok esetben egyedül az ima segít. Főként a közös ima, a közösség imája. Amikor emberi erőnk hiábavalónak bizonyul, amikor valamit nem tudunk megtenni, amikor nem hallgatnak a jó szóra, akkor még mindig fordulhatunk Istenhez, akinek semmi sem lehetetlen.

Az egyéni imádság fontosságát hangsúlyoznunk kell egy olyan korban, amikor sokan Istent személytelen létezőnek gondolják. Úgy vélik, hogy Isten létezik ugyan, de tevékenysége kimerült abban, hogy meghatározta a világ rendjét és nincs semmi köze az emberhez, nincs kapcsolata velünk. Az egyéni imádságban megtapasztalhatjuk, hogy Isten személy. Megszólít minket. Szeret bennünket. Kapcsolatot szeretne velünk. Velünk akar élni. Az örök életre hív minket, ahol vele élhetünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten, Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által.

November 24-én, Krisztus király vasárnapján Ferenc pápa hivatalosan bezárja a Hit évét, amelyet még elődje, XVI. Benedek pápa hirdetett meg a II. Vatikáni Zsinat kezdetének 50. évfordulója alkalmából. A Szentatyát az a szándék vezérelte, hogy a keresztény hitre hívők és nem hívők egyaránt ne csak szociális, kulturális vagy politikai szempontból tekintsenek, hanem valódi mélységében, mint Jézus Krisztus tanítására. Hazánkban szinte valamennyi egyházmegyében hivatalosan lezárják az új evangelizációnak szentelt tematikus évet, a Hit évét lezáró püspöki szentmisék helyszínéről és időpontjáról az alábbiakban tájékozódhatnak, anyagunkban a hivatalos lezárások időpontja vastag betűkkel szerepel.

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”
Lk 17,26-37

Elmélkedés

A Jézus halálát és feltámadását követő években egyesek azt gondolták, hogy az Úr második eljövetele hamarosan, azaz még az ő életükben be fog következni. Idővel egyre inkább előtérbe került az aggodalom: vajon miért késik az Úr, mikor várható jövetele? Főként akkor vált fontossá a kérdés, amikor elkezdődtek az üldözések. Miért késlekedik az Úr? Miért nem jön, hogy megszabadítsa övéit? A válaszokban egyre jobban erősödött a jövetel váratlansága és az a gondolat, hogy a keresztény legyen hűséges, várakozzon türelemmel.

Jézus nem fenyegetésnek szánta, amikor a végső időkről és az ő második eljöveteléről szólva azt mondta, hogy egyeseknek pusztulást, másoknak üdvözülést jelent majd az a nap. Inkább az volt a célja, hogy ennek a jövőben bekövetkező végidőbeli eseménynek az állandó szem előtt tartása hatással legyen jelen életünkre. Törekedjünk arra, hogy az Isten törvényeinek hűséges megtartásával és a felebaráti szeretet gyakorlásával a választottak közé kerüljünk.

Az Emberfia eljövetelekor egyesek Istentől az üdvösségben részesülnek, mások viszont kénytelenek lesznek azt nélkülözni, mert saját magukat zárják ki belőle. A könnyelműek nem gondolnak az örök életre, ők csak ebben a világban keresik boldogságukat. Az elbizakodottak azt gondolják, hogy mindenki az üdvösségre fog jutni, nekik ezért nem kell semmit sem tenniük. Az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, de ezt Isten nem kényszeríti rá senkire. Ha valaki életében bűneivel elutasítja Isten szeretetét, kizárja magát a mennyország örökké tartó boldogságából. Ha pedig valaki Istennel él, a túlvilágon is Isten közelében lehet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Bűneim elhomályosítják isteni arcodat rajtam. Tisztítsd meg szívemet és lelkemet, hogy tisztán tükrözhessem vissza arcodat. Segíts evilági kötelességei teljesítésében, de legfőképpen segíts abban, hogy az Élet Urának adjam önmagamat, életemet!

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25

Elmélkedés

Ha Jézus működését és tevékenységét szeretnénk tömören megfogalmazni, akkor ezt mondhatjuk: meghirdette Isten országát. Ennek a titokzatos országnak az evangéliumát, örömhírét hirdette. De több volt ez, mint szóbeli igehirdetés. Szavai által ugyanis megkezdődött ennek az országnak a megvalósulása. Olyan szavak voltak ezek, amelyekben cselekvő erő rejlett s amelyek hitre és megtérésre indították az embereket. Csodái szintén arról tanúskodtak, hogy Isten országa már kezdetét vette.

„Mikor jön el Isten országa?” (Jn 17,20) – kérdezik a farizeusok Jézustól. Kissé furcsa a kérdés. Hát nem vettek észre semmit? Nem hallják meg Jézus szavaiban az isteni igazságot? Nem veszik észre tetteiben Isten cselekvését? Van, akinek soha nem jön el az Isten országa vagy soha nem veszi észre, hogy már eljött. Mások pedig állandóan Isten országában élnek, a számukra az ország már jelenlévő valóság. Isten országának nem lehet észrevenni a kezdetét, vége viszont nem lesz.

A kérdést tegyük személyessé: mikor jön el az én életembe Isten országa? A válasz egyszerű: akkor, amikor bennem hit ébred és a megtérés útjára lépek. Ha megszívlelem tanítását, bennem is elkezd megvalósulni Isten országa, természetesen nem feltűnően, hanem egészen csendesen. Az Isten országát nem külső jelekből fogom észrevenni, hanem abból, hogy bennem megváltozik valami. Lelki megújulásom jelzi, hogy bennem megvalósul-e Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas és könyörületes Urunk, bocsásd meg törvényszegéseinket, igazságtalanságainkat, botlásainkat és vétkeinket. Ne említsd fel szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét, hanem tégy tisztává minket igazságod által. Irányítsd lépteinket az igazságosságban és abban, ami méltányos, hogy szívünk alázatosságában járjunk, azt tegyük, ami szép, ami előtted és vezetőink előtt tetszésre talál.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia vezetői döntöttek arról, hogy a katasztrófa alapból 40.000.- USD (8,8 millió forint) segélyt küldenek a Fülöp-szigetekre a Haiyan tájfun által sújtott területek lakosságának megsegítésére.

Pusztító erejű tájfun csapott le a Fülöp-szigetekre hétvégén, becslések szerint több mint tízezer ember halt meg a tomboló viharban és legalább 630 ezren váltak otthontalanná. A több mint 250-270 kilométeres óránkénti sebességgel érkező Haiyan tájfun több települést is elpusztított. A 220 ezer lakosú Tacloban kikötővárost és a szomszédos falvakat elöntötte a tengerár, szinte minden épület megsemmisült.