A téglási görögkatolikus templomban (Kossuth u. 82.) október 27-én, vasárnap 11 órakor Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök mutat be hálaadó Püspöki Szent Liturgiát. A főpásztor ezt követően, 12.30-kor megszenteli a most felépült közösségi házat.
Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök október 26-án, szombaton 10 órakor a debreceni Szent Anna-székesegyházban koncelebrált ünnepi hálaadó szentmisét mutat be Spányi Antal püspökkel, a Katolikus Karitász püspök-elnökével, Majnek Antal munkácsi megyéspüspökkel és Écsy Gáborral, a Katolikus Karitász országos igazgatójával a 20 éves jubileumát ünneplő Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitászért.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53
Elmélkedés
Félreérthetőek Jézus szavai. Úgy tűnik, mintha ő akarná a „szakadást” és a „tűz lángra lobbanását.” Pedig neki nem ez a célja, hanem előre látja, hogy szavai, az igazság tanítása megosztást fog kelteni, azaz szavainak ez lesz a következménye.
Már az első keresztények is megtapasztalták, s később az Egyház története folyamán mindvégig megfigyelhető, hogy Jézus tanítása elkerülhetetlen módon szembeállítja egymással a jót és a rosszat, az igazságot és a hazugságot, az igazságosságot és az igazságtalanságot, a békét és az erőszakot, a Jézusban hívőket és a vele szembefordulókat. Jézus kijelentései akkor válnak drámaivá, amikor ezeket az értékeket, illetve hiányokat az egyik oldalon is és a másikon is emberek képviselik, hívők és nem hívők. A szavak összeütközése után következnek a cselekedetek.
Milyen tűzre gondol Jézus? Az Isten iránti szeretet tüzét akarja meggyújtani, felszítani bennünk, hogy ez a tűz megtisztítson minket. Ez jelzi számunkra, hogy Isten minket is kiválasztott, nekünk is szeretné megmutatni önmagát, hogy megismerjük őt és szeretetét. Istent azonban nem mindenki fogadja el, nem mindenki akarja megismerni. Vannak, akik elutasítják. Ez okozza a szakadást az emberek között, sőt olykor még a családokon belül is.
Az ószövetségi időkben és Jézus korában is a tűz Isten jelenlétének, dicsőségének és szentségének volt a jele. Akarom-e, hogy bennem is égjen Isten jelenlétének lángja? Akarok-e a tűz közelében, Isten közelében élni?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
A múzeum november 1. és 4. között zárva tart!
Október 23-án nyitva.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48
Elmélkedés
Miután Jézus az éber várakozásra és készületre tanította övéit, Péter apostol érdekes kérdéssel fordul hozzá: „Csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” (Lk 12,41). Jézus nem válaszol konkrétan a kérdésre, hanem egy újabb példabeszédet mond a szolgákról. Mind a gazdának, mind a szolgának megvan a maga felelőssége. A szolgának hűségesen kell teljesítenie mindazt, amit ura rábíz. Isten azt a feladatot bízza ránk, hogy közreműködjünk szándékainak megvalósításában a világban és az Egyházban. Követendő példánk maga Jézus, az Atya alázatos szolgája, aki a végsőkig, a keresztig hűséges marad küldetéséhez. Engedelmessége jutalmaként részesül a feltámadásban.
Kinek szólnak Jézus szavai? Kit akar figyelmeztetni? Csak egykori apostolainak és tanítványainak, vagy mindazoknak, akik az évszázadok során követői lesznek, esetleg minden embernek? Személyesen is megfogalmazhatjuk a kérdést: Szól-e nekem Jézus figyelmeztetése? Megtehetnénk, hogy könnyelműen azt mondjuk, hogy engem nem érint a kérdés, csak másokra vonatkozik. De ez éppen az éberség elvesztését és a tétlenséget jelentené, amitől Jézus meg akar óvni. A mi Urunk sokat bíz ránk és sokat fog tőlünk számon kérni. Ne engedjük el a fülünk mellett figyelmeztető szavait! Mert az üdvösségünket tehetjük kockára.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!
A vesztesek ünnepelnek, a győztesek már nem léteznek.
Az őszi Párbeszéd a hitről előadássorozat második része.
A pátyi templom megáldása.
Spányi Antal megyés püspök fogadja a győri vendégeket.
Ezen a napon iktatták be pápai hivatalába II. János Pált.
