Battaplébánia

Az István, a szent király kiállításra érkező osztályoknak.

Spányi Antal megyés püspök fogadja a győri vendégeket.

Ezen a napon iktatták be pápai hivatalába II. János Pált.

Ezen a napon iktatták be pápai hivatalába II. János Pált.

Spányi Antal megyés püspök fogadja a győri vendégeket.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Lk 12,35-38

Elmélkedés

Amikor Jézus az ő végső időkben várható második eljöveteléről beszél tanítványainak, a virrasztást és az éberséget köti lelkükre. A keresztény virrasztás tehát nem más, mint Jézus visszatérésének várása és az arra való lelki felkészülés. A világ sokszor elvonja figyelmünket erről a végső találkozásról, végső célunkról. Ez az éberség elvesztését jelenti, amikor az ember megfeledkezik arról, hogy találkoznia kell az Úrral. A bűnben élő ember csak a jelennek él, s nem gondol sem a jövőre, sem bűnös cselekedeteinek következményére.

Jézus arra tanít minket, hogy legyünk mindenkor készek jövetelére és a számadásra. Ennek szemléltetésére a szolgák várakozását említi, akik nem tudják előre, mikor fog uruk megérkezni. A hit, a remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsesei, amelynek lángját őriznünk kell. A keresztény éberség nem engedi kialudni a lángot. Ugyanakkor az állandó várakozás állapotában is vagyunk. Nem láthatjuk még színről-színre Istent, hanem várjuk a vele való találkozást. Oktalanság volna részünkről, ha azt gondolnánk, hogy nem kell vele találkoznunk, és nem kell számot adnunk neki életünkről. A várakozás olajával tápláljuk lelkünk lángját!

Még egy figyelmeztetés kívánkozik ide. Ne üljünk fel azoknak a híreszteléseknek, amelyek a világvége közeli bekövetkeztét jósolják! Főként akkor ne adjunk hitelt az ilyeneknek, ha napra pontosan megmondják, mikor fog bekövetkezni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Isten, igaz, hatalmas és türelmes bíró, ki jól tudod, milyen gyarló és álnok az ember; légy erősségem, hogy minden bizalmamat beléd vethessem, mert nem elég biztonság nekem a lelkiismeretem. Te tudod, amit én nem tudok, s ezért illő, hogy ha dorgálnak, megalázkodjam és szelíden mindent elviseljek. Bocsásd meg nekem kegyelmesen, hogy annyiszor nem tettem ezt, és add meg nekem a nagyobb türelem ajándékát.

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”
Lk 12,13-21

Elmélkedés

Az anyagi javakhoz való helyes hozzáállásról és az anyagiasság veszélyeiről tanít Jézus. Figyelmeztetéseit az előzi meg, hogy valaki egy családi örökségi vita eldöntését kéri tőle, de ő nem akar döntőbíró lenni a kérdésben, távol tartja magát attól, hogy anyagi ügyekben ítéletet alkosson. Beszédének lényege a következő: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete” (Lk 12,15).

A pénz utáni sóvárgás, a mohóság, a vagyonszerzés vágya, a kapzsiság azért bűn, mert ellenkezik a felebaráti szeretet törvényével és elfordítja az ember szívét Istentől. Egyesek a földi gazdagságban bizakodnak és minden igyekezetükkel gazdagodni szeretnének. Szívüket elzárják a nagylelkű Isten és a szükséget szenvedő emberek elől.

Jézus példabeszéde rávilágít a kapzsiság lényegére: egyrészt a minél nagyobb vagyon megszerzésének vágyára, másrészt az ahhoz való ragaszkodásra. Aki ily módon a földi kincsekhez köti magát, elfelejti a legfőbb emberi célt, az üdvösséget. Jézus más utat, a lelkiekben való gazdagodást ajánlja tanítványainak.

Az ostoba ember szerint egy nagyobb vagyon megszerzése kellő jólétet biztosít számára, de arra nem gondol, hogy bármikor eltávozhat az életből, és akkor teljesen hiábavaló volt a fáradozása. A pénz hiába tölti meg zsebeinket, ha jócselekedetek hiányában üres marad a szívünk, és nem lesz olyan kincsünk, ami a mennyországban is annak számít. Jézus ajánlása szerint az a leggazdagabb ember, akinek semmire sincs szüksége, mert Isten az ő gazdagsága.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, lelkem Pásztora, vedd el tőlem minden bűnömet kereszted és szereteted erejében! Tiéd akarok lenni! Gyönge vagyok és a bűn sokszor fogva tart, de szeretném őszinte szívvel és teljes erőmből ismét megkísérelni, hogy mindennel szakítsak, ami Tőled távol tart. Életem egyetlen Pásztora, segíts ebben!

Örömteli közösségi ünnep: házigazdák nagy szeretettel és sok előkészülettel várták a családokat.

„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.”
Róm 5,5

Mint az evangéliumot bátran hirdető Egyház megerősödve folytassuk utunkat.