A híres katedrálist Santiago de Compostela-ban (az El Camino zarándokút végén található városban, mely a világ harmadik legnépszerűbb katolikus zarándokhelye Jeruzsálem és Róma után. A szerk.) megszentségtelenítették buddhista és shinto szertartásokkal. A Katolikus Egyház tiltja saját templomaiban egy másik vallás bármilyen istentiszteleti eseményét.
Ha részletesen kellene beszélnünk arról az utálatos és piszkos alakról, amelyet az érzéki vágyak adnak a léleknek, nem találnánk semmi dolgot, mely annyira telve volna pókhálókkal és férgekkel, mint ez, és nem találnánk ocsmányságot, amellyel ez össze volna hasonlítható.
Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai – AndroKat
A Jugendkirche Bécsben
Valóban be kell hódolni a divat és a szekuláris világ elvárásai előtt?
Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20
Elmélkedés
Átlépni az örökkévalóságba
Negyven nap. Ennyi idő telt el a feltámadástól Jézus mennybemeneteléig. Az Apostolok Cselekedeteiben ugyanis ezt olvassuk: „Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent az apostoloknak és beszélt az Isten országáról” (ApCsel 1,3). Ekkor az apostolok szeme láttára felemelkedett az égbe, egy felhő eltakarta, s ettől kezdve már nem láthatták tovább.
Negyven nap. Emberileg mérhető idő. Évezredek óta megfigyeljük a nap és a föld mozgását, s ennek segítségével mérni tudjuk az időt. A negyven nap a mi számunkra egy pontosan meghatározható időszakasz. Vajon a feltámadt Jézus számára is ugyanolyan hosszú ez a negyven nap, mint a mi számunkra? Ne válaszoljunk erre rögtön igennel, mert tévedhetünk. Gondoljuk csak meg: megtestesülésével és emberré válásával a Fiúisten, Jézus Krisztus időbeli létezést vállalt. Az örökkévaló Isten magára vette az idő köntösét. Emberi élete, időbeli létezése a halállal megszűnt. Amikor feltámad, akkor már nem vonatkozik rá az idő korlátja. Miként a tér, a háromdimenziós tér határai sem vonatkoznak rá. Képes megjelenni olyan helyen, ahol az ajtók zárva vannak. Azt viszonylag határozottan kijelenthetjük, hogy a mennybemenetellel Jézus átlép az örökkévalóságba. De itt van ez a köztes idő a feltámadás és a mennybemenetel között, az emberileg negyven napként számolt idő. Nálunk időzik még egy kicsit az Úr, de már készül elhagyni a világot. Egy ideig még köztünk él, de már az örökkévalóság felé indul. Vajon az idő vagy az örökkévalóság vonatkozik ezalatt a feltámadt Krisztusra? Nem mernék egyik mellett sem lándzsát törni, bízzuk ezt nálunk bölcsebbekre, de lehet, hogy ezt is csak odaát fogjuk megtudni.
A mennybemenetel, az ég felé emelkedés inkább azt foglalja magába, hogy Jézus kiemelkedik e térbeli világból, de nem mond semmit arról, hogy az időbeli világunkat is elhagyja, átlép az örökkévalóságba, pedig a mennybemenetel esetében erre is kell gondolnunk.
Bocsánat a kissé filozofikus gondolatokért, de talán segítenek minket, hogyan képzeljük el a mennyországot, ahová Jézus távozott s ahová vár bennünket, és remélhetőleg ahová mi valóban törekszünk eljutni. A gyerekek szokták kérdezni, hol van a mennyország? Hová ment Jézus? Hová jutunk a feltámadás után? E gyermeki kérdések sokszor a felnőttek számára is megválaszolatlanok maradnak. A mennyországot ne egy helynek képzeljük valahol a galaxisokon túl, hiszen nem köthető a teremtett világ dimenzióihoz. Inkább gondoljunk az örökkévalóságra. Az időn kívüliség ugyan éppoly megfoghatatlan számunkra, mint a téren kívüliség, de talán mégis többet elárul Isten titkából. Isten a mennybe, az örökkévalóságba, az örök életre, az örökké tartó boldogságra hív minket. Arra, hogy örökké vele éljünk és boldogok legyünk. Hát nem mindegy, hogy hol van ez? Lássuk be: a „hová” és a „hol” kérdéseknek nem sok értelme van, amikor a mennyről beszélünk.
Negyven nap. Negyven év. Néhány évtized. Kinek több, kinek kevesebb. Ennyi az időnk itt a földön, amíg élünk. Hamar elmúlik. Miként használjuk fel életünk éveit, napjait? Jó lenne találni helyes célirányt, értelmet, mert ez határozza meg örök sorsunkat, ami nem fog elmúlni, mert örökké tart. Egyesek számára örök kárhozatnak, másoknak örök boldogságnak hívják. Örökké Isten nélkül vagy Istennel.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük. Mutass nekünk utat a menny felé! Vezess minket az örök életre!
Meghosszabbított jelentkezés: május 30. éjfél!
Találkozzunk jövőre is a Kaszap-kupán!
A Vox Mirabilis Kamarakórus a kimagasló nemzetközi mezőnyben komoly elismerést kapott.
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28
Elmélkedés
Kérjetek, és kaptok – szól Jézus egyszerű bátorítása felénk, s ezt az emberek közti alapszabályt kiterjeszti Istennel való kapcsolatunkra. Amikor Jézus arra buzdít minket, hogy bátran forduljunk Istenhez kéréseinkkel, mert meghallgat minket, akkor ezt az imádkozásra érti. Az embernek elsősorban az imádságban kell Istent és az ő országát keresnie. Ha lelkünket felemelve imára nyitjuk ajkunkat, valójában mindig Istent keressük, Isten után vágyakozunk. Tudjuk, hogy bármikor bizalommal közeledhetünk hozzá, mert nem zárkózik el tőlünk, hanem jóságosan elénk siet. Isten tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt még bármit is megfogalmazunk, mégis azt szeretné, hogy elinduljunk felé, megszólítsuk őt és megtaláljuk őt az imádságban. Kéréseinket mindig Jézus nevében intézzük hozzá!
A kéréshez alázat szükséges. Be kell ismernünk, hogy magunktól semmit sem tehetünk, és Isten segítsége nélkül nem sokra vihetjük. Kérésünkkel elismerjük, hogy rászorulunk az ő kegyelmére, és nincs meg mindenünk, ami biztosíthatná örömünket, boldogságunkat. Csak a gőgös ember gondolhatja, hogy mindene megvan és nincs szüksége az Istenre. Legyünk tehát alázatosak és kicsinységünk tudatában forduljunk Istenünkhöz, hogy Krisztus és az ő szeretete legyen nagy bennünk. Kérjünk bátran, és Isten meg fogja mutatni nagylelkűségét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.
10 éves a Magyar Katolikus Rádió.
Részletek dr. Kőrössy Soltész Katalin könyvéből
Egy megtért egykori rapzenész mesélte, hogy megtérése után elkezdtek keresztény szövegű rap zenét játszani a klubokban, mert őszintén hitték, hogy ezáltal elérik az ott szórakozó fiatalokat. Azonban a bulik végén a közönségből ezt mondták nekik: „tök jó, amit csináltok, de nem látunk semmi változást rajtatok”. Ezen elgondolkozott, és rájött, hogy kívülről nézve valóban nem is látható semmi változás rajta.
A zene tehát semmiképpen sem semleges, és egy ártalmas stílusú zenét nem lehet lelki szövegekkel megjavítani.
