Mikor belevágtam egy bibliai tanításokon alapuló üzleti és szakmai vezetőknek szóló szeminárium indításába, jó ötletnek tűnt, hogy magamon kezdjem a dolgot. Megvizsgáltam addigi életem minden lényeges fejezetét, kutatva, előfordult-e, hogy nem tartottam be azokat a bibliai alapelveket, amelyek akkor már életem vezérelvei voltak.
„Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek” (Fil 1,3)
Múlt télen egy nap a konyhában nevetgéltem egyik gyermekemmel, mialatt kemény makarónidarabokat szedegettem ki az olvadt sajtból. A sajtos makaróni receptben nem volt szó róla, hogy előre meg kell főzni a makarónit, mielőtt a csudafazekam fedelét lezárnám. Épp a konyhai malőr képét készültem felrakni az Instagramra, mikor fentről meghallottam másik gyermekem visítását törülköző után.
Kenya távoli hegyvidékén gyerekek százai tülekednek azért, hogy részt vegyenek a kormány által ígért ingyenes oktatásban. Egy új jelentkező személye általános megdöbbenést okoz. A nyolcvannégy éves Maruge feltett szándéka, hogy élete végére megtanuljon írni-olvasni.
Egykor azért harcolt, hogy az ország felszabaduljon a gyarmatosítók uralma alól, és most úgy érzi, lehetőséget kell, hogy kapjon az oktatásban való részvételre, melyet sokáig visszautasított. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy hatéves gyerekekkel kell egy iskolapadba ülnie.
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Jn 17,1-11a
Elmélkedés
„Az örök élet az, hogy megismerjük az egy, igaz Istent” (Jn 17,3) – olvastuk az evangéliumban. Ezt az örök életet egyedül Jézus adhatja meg nekünk, és ő ismerteti meg velünk Istent. Úgy tűnik azonban, hogy az örök élet elnyerése nem magától értetődő minden ember számára, hiszen a megismert igazságot el is lehet utasítani. Mit tegyünk, hogy elnyerjük az örök életet? – kérdezhetjük, miként egykor a gazdag ifjú is ezzel fordult Jézushoz.
A mai evangélium a következő választ adja: egyrészt hittel el kell fogadni a megismert igazságot, másrészt meg kell tartani Krisztus tanítását. Az örök élet elnyerésének tehát van egy elméleti (értelmi) és egy gyakorlati (az életben megvalósítandó) eleme. Ha valóban az örök életre akarunk jutni, akkor az igazság keresését, elfogadását és megtartását ne csupán hasznos tanácsnak tekintsük, hanem erkölcsi kötelességünknek, s ehhez jön még, hogy mindezt úgy tegyük, hogy közben megőrizzük a közösséget Krisztus Egyházával.
Miután teljesítettük ezt a kötelességünket, nem állhatunk meg, hanem azért kell fáradoznunk, hogy mások is megismerjék Jézus igazságát, és szabadon, minden kényszertől mentesen, hittel elfogadhassák azt. Ez az igazság vezet bennünket el az örök életre. Oktalanság volna, ha csupán a földi élet néhány évtizedében akarnék boldog lenni, amikor az örök boldogság részese lehetek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal, tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének, akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az életre, hanem a pusztulásra vezet.
Isten és a sátán között a harctér az emberi lélek. Itt folyik a harc az élet minden pillanatában. Szükséges, hogy a lélek szabad bejárást engedjen az Úrnak, és általa mindenfelől megerősítse, fölfegyverezze magát.
Az Ő fénye így majd rávilágít a tévedésekre. A léleknek Jézus Krisztusba kell öltöznie, az Ő igazságába és igazságosságába, fel kell vennie a hit pajzsát, Isten igéjét, hogy le tudja győzni a hatalmas ellenségeket.
Ahhoz, hogy Jézus Krisztusba öltözzünk, meg kell halnunk önmagunknak.
Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat
A tisztaság azok közé az erények közé tartozik, amelyek kimentek a divatból. Az értékrendek válsága sok fiatalt elvezetett abba a hitbe, hogy a szex a randizás középpontja. A szexuálisan aktív férfiakra általában „nyertesként” tekintenek, a nőkre pedig „tapasztaltként”, míg azokra, akik szexuálisan tisztán akarják magukat tartani, úgy tekint a világ mint prüd, a szexre képtelen és az Egyház által visszatartott emberekre.
Ugyanakkor az igazság ennek teljesen az ellenkezője. Nézzünk meg 10 indokot, amiért a szexuális önmegtartóztatást támogathatjuk a fiataljaink körében.
Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
Jn 16,29-33
Elmélkedés
„Eljön az óra, amikor szétszéledtek, és engem magamra hagytok” (Jn 16,32) – mondja Jézus az utolsó vacsorán apostolainak. Jézus tudja, hogy mennyire gyenge még az apostolok hite, s előre látja, hogy el fognak menekülni szenvedését és halálát látva. Ezért próbálja azzal erősíteni övéit, hogy amikor látják kereszthalálát, ez valójában győzelem, győzelem a bűn felett. Ugyanakkor az iránta való bizalmat is próbálja növelni tanítványaiban, hogy ne essenek kétségbe távozását követően, amikor szenvedések, üldözések és nehézségek érik őket.
Vajon hogyan érintene, ha nekem mondaná ugyanezt? Megsértődnék és tiltakoznék talán? S egyébként is: miért mondja ezt? Nem a bizalmatlanság szól Jézusból, hanem tudja, hogy mennyire esendőek vagyunk. Tudja, hogy amilyen könnyen tudunk lelkesedni valakiért, ugyanolyan könnyen szembe is fordulunk vele. A megpróbáltatások idején derül csak ki igazán, hogy ki mennyire állhatatos.
Be kell látnunk, hogy gyengék és esendőek vagyunk. Ha mi elhagyjuk Jézust, ő akkor sincs egyedül, mert az Atya mindig vele van. Mi viszont egyedül maradunk, ha elhagyjuk őt. Mit kezdenénk segítsége és kegyelme nélkül? Hová vezetne életünk? Hová mennénk Jézus nélkül? Könnyen legyőzne minket rosszra hajló emberi természetünk vagy a világ számtalan csábítása. Kérjük imádságainkban az állhatatosság és a hűség kegyelmét, hogy soha el ne hagyjuk Urunkat, aki biztos utunk az Atyához.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!
Kommunikáció a találkozás hiteles kultúrájának szolgálatában.
Spányi Antal megyés püspök bérmál.
„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.”
Róm 5,5
