Egyéb

  • Szent János, az Inkvizíció, és az ördögűzés
    Posted in: Egyéb, Elgondolkodtató
    altEgy előzetes megjegyzés: anélkül, hogy „szentté akarnám avatni az Inkvizíció intézményét”, azt kell mondanom túl egyoldalú és így túlságosan is negatív az a kép, amit festeni szoktak erről a hivatalról. Természetesen, mint minden emberi műben, itt is voltak hibák, súlyos hibák. Ez azonban nem vezethet el bennünket oda, hogy egészen feketének ábrázoljuk és azt mondjuk: teljesen rossz. Az Inkvizíció sok-sok becsületes, a keresztény hit tisztaságáért őszintén küzdő embert ott tudhatott a sorai között.
  • Amikor hamis a lelki béke
    Posted in: Egyéb

    altAz igazi lelki béke Jézus Krisztus ajándéka, ezért nekünk is küzdenünk kell. Hogy a lelki békét lehet hamisan is értelmezni, ezt igen kalandos körülmények között tapasztaltam meg, egyszer elmondanék egy régi történetet, mielőtt rátérnék az erények tárgyalására.

    Az 1989-es decemberi változások után gomba módra elszaporodtak a „lelkiségi mozgalmak”, addig tilos volt Istenről, vagy bármiféle természetfölöttiről beszélni.
  • 2014. május 25. – Húsvét 6. vasárnapja (Jn 14,15-21)
    Posted in: Egyéb

    Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
    Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.
    Jn 14,15-21

    Elmélkedés

    Az Atya és a Fiú ígérete

    A mai vasárnap evangéliumában Jézus ígéretét olvassuk. Ezt az ígéretet nem a feltámadt Jézus teszi, hanem az utolsó vacsorán hangzik el, tehát még szenvedése és halála előtt. Megígéri tanítványainak, hogy távozását követően elküldi számukra a Szentlelket, akit e helyen Vigasztalónak és az Igazság Lelkének nevez. Ezt mondja a Szentlélekről: „örökre veletek marad” (Jn 14,16), majd pedig e szavakkal erősíti meg kijelentését: „Ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik” (Jn 14,17).

    Jézus tudja, hogy földi élete hamarosan véget ér. Távozására, elmenetelére akarja felkészíteni tanítványait. Arra az időre, amikor már nem lesz velük. Az apostolok ekkor még nem sejthetik, hogy mindez néhány óra múlva bekövetkezik. A vacsorát követően ugyanis az események hirtelen felgyorsulnak. Csendes imára, pihenésre számítanak, amikor Mesterükkel kimennek az Olajfák hegyére a Getszemáni-kertbe. Nem először lehetnek ezen a helyen, mert éjnek idején az ember nem szokott ismeretlen helyre menni, és az áruló Júdás is ismeri a helyet, hiszen korábban itt taníthatta Jézus az apostolokat. De imájukat az őrség érkezése szakítja meg. Jézust elfogják, ők elmenekülnek, majd másnap tehetetlenül szemlélik, hogy az Urat elítélik és keresztre feszítik.

    Az utolsó vacsorán mondott ígéretet érdemes párhuzamba állítanunk azzal, amikor a feltámadt Jézus megismétli ígéretét: „Amikor együtt étkezett velük (az apostolokkal), meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni” (ApCsel 1,4-5). Annak ténye, hogy ismét egy étkezés alkalmával hangzik el Jézustól az ígéret, bizonyára eszükbe juttatta az apostoloknak, hogy erről korábban, a szenvedése előtti utolsó vacsorán már beszélt nekik. Akkor még nem mondott számukra biztos időt, de most már arról is beszél, hogy mindez hamarosan, néhány nap múlva fog bekövetkezni. Megtudják azt is, hogy a Lélek jövetele nem csupán Jézus ígérete, hanem az Atyáé is. A mennybemenetel utáni napok azzal telnek az apostolok számára, hogy együtt vannak, imádkoznak és várják a Szentlélek eljövetelét.

    Ha Jézus azt mondta, hogy a Lélek „örökre velünk marad,” akkor semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy a Szentlélek napjainkban is velünk, bennünk van. Három ismérvet említsünk meg a sok közül, amelyek valóban a Szentlélek jelenlétére utalnak. Az egyik a közösség, mert az Isten Lelke mindig közösséget teremt és összetartja azt. Közösséget Istennel, a Krisztus által alapított Egyházzal és az emberek között. Aki megtagadja a közösséget és a Szentlélekre hivatkozik, valójában megtévesztésre törekszik. Az egyénieskedés, a szétválás aligha lehet a Lélek gyümölcse. A másik figyelmeztető jel, hogy kinek tulajdonítjuk az eredményeket. A Szentlélek nem az én felerősített képességem, nem az én személyes lehetőségem, nem az én különleges hatalmam. A Szentlélek Isten ereje bennem, Isten hatalma bennem, Isten ajándéka számomra. A harmadik ismérv pedig az, hogy a Szentlélek nem a földi dolgok szeretetére tanít minket, hanem az örökkévalókra irányítja figyelmünket. Azzal a vággyal várjuk a pünkösdi Szentlelket, hogy közösséget teremtsen, megszentelje életünket és az örök életre segítsen bennünket!

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Jézus! Az általad elküldött Szentlélek bennünk él, köztük lakik, még akkor is, ha jelenlétére, megszentelő tevékenységére olykor nem figyelünk oda. Segíts minket, hogy ráhagyatkozzunk és engedjük, hogy átalakítson minket! Ne engedd, hogy fékezzük a Szentlélek lendületét, hanem segíts abban, hogy hallgassunk sugallataira, csendes útmutatásaira, figyelmeztetéseire és ösztönzéseire! Ébressze fel bennünk az örök élet utáni vágyat!