Battaplébánia

Előszó dr. Kőrössy Soltész Katalin A „keresztyén” rockzene c. könyvéhez

Amit látunk, hatással van ránk. Egy véres baleset megrendít, egy erőszakos durva jelenet felkavar, a szeretet gyengéd gesztusai megnyugtatnak. Amit olvasunk vagy hallunk, szintén hat ránk.

Hát még ha minden nap, esetleg órákon át hallgat valamit az ember!

A 11 éves Cyril igazi fiúgyerek: makacs, agresszív és felelőtlen. Apja, megelégelve eddigi életét, a fiút gyermekotthonba dugja és egy másik városba költözik.

Cyril miután rájön, hogy nem ideiglenesen került oda, biciklijével apja keresésére indul. Eleinte nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy magára hagyták, makacsul ragaszkodik ahhoz a forgatókönyvhöz, hogy félreértésről van szó.

Véletlenül összeismerkedik egy harmincas éveiben járó fodrásznővel, Samanthával, aki megengedi, hogy a hétvégéket vele töltse, és segít neki megtalálni a válaszokat, még ha azok fájdalmasak is.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21

Elmélkedés

A szőlőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd, amelyet ezen a héten olvastunk, a Jézus és tanítványai közti szoros kapcsolatról szólt. Jézus tanítványaiként állandó kapcsolatban kell lennünk ővele, ha azt szeretnénk, hogy jótettekben gyümölcsöző legyen az életünk. Állandó kapcsolatban, tehát a nehézségek idején ugyanúgy, mint az öröm napjaiban. E példázat fényében válik világossá számunkra, hogy miről szól a mai evangélium.

Az utolsó vacsorán Jézus arra figyelmeztet, hogy tanítványaira ugyanaz a sors vár majd, mint őrá. Ha Jézust üldözték, akkor a tanítványoknak is üldözésben lesz részük Jézusban való hitük miatt. A tanítvány részéről azonban nem csupán passzív sorsközösség-vállalásról vagy tehetetlen belenyugvásról van szó, hanem annak megértéséről és elfogadásáról, hogy a nehézségek és üldözések ellenére is örömteli lehet életük, ha kitartanak az Úr mellett és hűségesek maradnak hitükhöz.

A tanítvány részéről ez a pozitív magatartás abban nyilvánul meg, hogy Jézus példája és akarata szerint imádkozik üldözőiért és megbocsát nekik. A nehézségek idején gondoljunk Szent Pál szavaira, amely szerint semmilyen nehézség, üldöztetés nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől (vö. Róm 8,35-39). Ha Krisztussal és érte vállaljuk az üldözéseket, szomorúságunk örömre fog változni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hálát adok, hogy tanítottál, szavaid kísérjék végig napomat, alakítsák életemet! Hálát adok, hogy a te odaadásodhoz, áldozatodhoz kapcsolhattam jó szándékaimat, minden gondomat is. Hálát adok, hogy a szent áldozás által bennem élsz, és általam másokhoz is el akarsz jutni. Szentségi jelenléted tegyen teljesen hasonlóvá hozzád.

A 100 éve épített, most megújított kápolnát és temetőkeresztet áldotta meg a főpásztor.

„Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen neme a te igéd szerint”.

A 100 éve magánadakozásból épített kápolna újult meg.

Ezt a levelet egy papnak adta át egy feleség

Kedves atya!

Azért írok neked név nélkül, mert ha elmondanám, hogy ki vagyok, szégyellnék belépni a gyóntatófülkébe és Misére menni, ahol hálásnak érzem magam, mert segítve vagyok a túlélésben. Köszönöm, hogy ilyen csodás pap vagy, és köszönöm a lelkipásztori munkádat, amelyet mindannyiunkért végzel.

Az 1970-es évektől Nyugat-Európában egyre népszerűbbé váltak a természetgyógyászati módszerek. Ez volt az ún. „zöld hullám” időszaka, azonban ebben az időben Magyarországon az alternatív módszerek a tiltott, vagy legfeljebb tűrt kategóriába tartoztak. A rendszerváltás utáni néhány év az eufórikus káosz időszaka volt: gombamód szaporodtak a természetgyógyászati rendelők, alternatív gyógyászati készítmények, és bárki, aki kellő bátorságot érzett, elkezdhette világjobbító tevékenységét.

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés

Mai szentírási szakaszunk leírása szerint az utolsó vacsorán Jézus parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr követői, tehát nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt az ellenvetést, hogy miért parancsolja meg Jézus a szeretetet. Vagy él valakiben a szeretet vagy nem, de parancsszóra aligha képes bárki szeretni embertársát. A szeretettel kapcsolatban azonban észre kell vennünk, hogy nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belső késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a szeretetet.

Isten és az ember közti szeretetkapcsolatot Jézus barátságnak nevezi. „Ti barátaim vagytok” (Jn 15,14) – mondja az evangélium szerint. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik. Vajon én is akarom ezt a barátságot? Komolyan veszem az Úr barátságát? A barátság nem a személyek közti látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy mindenki a maga érdekét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban egyaránt. Krisztussal való barátságunk a szeretet gyakorlására indít minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. A te szeretetedet akarjuk viszonozni és sugározni embertársaink felé. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!