„Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.” (Péld 3,11-12)
Heather lányom kétéves kora körül gyakran eszembe jutottak hajdani, az anyaság előtti kérkedő gondolataim. Hányszor ítélkeztem bizonyos anyukák fölött, és ígértem meg magamnak, hogy az én gyermekeim biztos nem fognak úgy viselkedni!
Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69
Elmélkedés
Jézus eucharisztikus beszédének fogadtatásáról számol be Szent János a mai evangéliumi részben. Bár Jézus a beszédben kifejezetten jelezte, hogy tanítványai legyenek vele egy közösségben, a hallottak után sokan mégis elhagyják őt. A vele való közösség összetartó ereje éppen az ő testének vétele követői részéről. Valójában nem tudjuk meg, hogy miért tartják „kemény beszédnek” az Úr szavait az elpártolók, az viszont egyértelmű, hogy nem akarnak közösséget vállalni vele. Nem arról van szó, hogy a hallgatóság nagyobb tömegéből némelyek elfordulnak tőle, hanem arról, hogy olyan tanítványok, akik korábban hittek benne és vele tartottak, most mégsem tudják hittel elfogadni a hallottakat. Valószínűleg nem is értik, hogy mit takar Jézus azon kijelentése, hogy ő az élet kenyere és testének evését kéri.
Az elutasításokkal szemben János evangélista Péter apostol példáját állítja elénk. Talán az elfordulókhoz hasonlóan sem ő, sem a többi apostol nem értették Mesterük beszédét, mégis vele maradnak. Nem távoznak, mert felismerik, hogy Jézus szavai igazak, s tanítása az örök élet felé irányít. Jézus szavai szerint csak azok fognak hinni benne, akiket az Atya hozzá vonz. Ennek igazságát szemlélteti a tény, hogy ők továbbra is vele maradnak.
Előttem is két út, két lehetőség áll. Döntésemet egyértelműen jelzi, hogy magamhoz veszem-e az élet kenyerét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Nagylelkűségedet csodáljuk az Oltáriszentségben, amelyben titokzatos módon jelen vagy és magadat adod nekünk. Mély hálát érzünk irántad, hiszen te egészen egyszerű módon, megtört kenyérben adod magadat nekünk. Egyszerű módon adsz lehetőséget arra, hogy veled egyesüljünk. Irántad való szeretetünk jeleként veszünk téged magunkhoz. Változtass, alakíts át minket, hogy áldozattá váljunk és neked ajánljuk életünket!
Magyar nemzetünk Istenhez fordulásáért, megtéréséért engesztelünk.
Cserháti Ferenc , a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergombudapesti segédpüspök 2014. május 9 és 26. között lelkipásztori látogatást tesz Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.
2014. május 12-én lesz napra pontosan 80 éve, hogy 148 év után hazatértek a pálosok Lengyelországból, ahol II. József császár 1786-os feloszlató rendelete után élt tovább a rend. Egyúttal idén arra is emlékezünk, hogy a 40 évnyi diktatúra és betiltás után 25 évvel ezelőtt, 1989-ben kezdhette meg újra a működését a Pálos Rend Magyarországon.
Ebből az alkalomból 2014. május 12-én, hétfőn 17 órakor ünnepi szentmisét mutat be a budapesti Sziklatemplomban Bátor Botond pálos tartományfőnök atya.
Az Atya vonzásának engedelmeskedő kereső ember és a Szentlélek indításának engedelmeskedő, Jézus Krisztus küldetésében járó keresztény egyaránt úton van, s egyszer csak találkozik. Azért vagyunk küldöttek, hogy odalépjünk azokhoz, akik már felismertek szívük mélyén egy bizonyos vonzást, de még nem tudják, pontosan hová is tartanak, hol annak a titokzatos mágneses erőnek a forrása, amelynek hatása alá kerültek.
Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59
Elmélkedés
Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletét olvassuk az evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott kenyeret és arra kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét. Hogyan valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A szentáldozáskor közösségre lépünk vele, ugyanakkor lelki közösség jön létre mindazok között, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség, amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök életre.
Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben, akkor megértjük azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban. Azt ígérte, hogy örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen van a Szentírás szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi életünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
Spányi Antal megyés püspök bérmál.
Május 18-án, vasárnap, Siófokon 16 órakor Balás Béla kaposvári megyéspüspök szolgáltatja ki a bérmálás szentségét.
Május 18-án, vasárnap 10 órakor Keszthelyen, a Magyarok Nagyasszony templomban (Fő tér 5.) Márfi Gyula veszprémi érsek szolgáltatja ki a bérmálás szentségét.
