Battaplébánia

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés

Jelenések és találkozások

A feltámadt Krisztus megjelenéseiről és találkozásairól az asszonyokkal, az apostolokkal és a tanítványokkal mind a négy evangélium részletesen beszámol, valamint az Apostolok Cselekedetei is ezzel kezdődik. Egyszerű papként nem vállalkozok arra, hogy időbeli sorrendbe állítsam ezeket az eseményeket, ezt a szép feladatot meghagyom a szentírástudósoknak. A feladat igen bonyolult, főként, ha a jelenések pontos földrajzi helyét is meg akarják határozni.

Ehelyett inkább e jelenések és találkozások közös jellemzőit igyekszem összefoglalni a mai elmélkedésben, illetve az előttünk álló húsvéti vasárnapokon a feltámadásba vetett hit megszületésére próbálom ráirányítani az olvasók figyelmét. Mi derül ki a húsvéti beszámolókból?

Elsőként említsük meg azt, hogy a feltámadt Úrral való találkozások az emberek számára érzékelhető valóság rendjébe tartoznak, azaz látják őt azok, akiknek megjelenik, hallják szavát, akár testi kapcsolatba is léphetnek vele, azaz megérinthetik őt, gondoljunk csak a kételkedő Tamás apostolra. Még az is előfordul, hogy az apostolok szeme láttára eszik (vö. Lk 24,41-43). Az Úr tehát testben támadt fel, s ennek hangsúlyozása azon tévedések miatt fontos, melyek szerint Jézusnak csak a lelke támadt fel.

Másodszor arra érdemes figyelnünk, hogy bár a Feltámadott az emberek számára érzékelhető testben mutatkozik meg, jelenései mégis túlmutatnak az emberi világ valóságán, azaz megdicsőült testére már nem vonatkoznak ennek a világnak fizikai törvényei. A zárva tartott ajtók sem tudják megakadályozni, ott és akkor jelenik meg és tűnik el, amikor akar.

Harmadszorra azt tanítják a jelenések, hogy a feltámadt Krisztus azonos a keresztre feszítettel, azaz még megdicsőült testén is látszanak a keresztre feszítéskor szerzett sebei, és azonos azzal a Jézussal, akit korábban megismertek az apostolok és a tanítványok, valamint az emberek. Olyan cselekedeteket tesz, amelyek sajátosan őrá jellemzőek. Amikor például megtöri az emmauszi tanítványok szeme láttára a kenyeret, akkor ezt úgy teszi, ahogyan az utolsó vacsorán is tette (vö. Lk 24,30-31), s ennek hatására ismerik fel őt. Vagy azonosságának igazolására felhozhatjuk példaként, hogy nevén szólítja azokat, akiknek megjelenik, azaz életéből ismeri őket személyesen, gondoljunk csak például Mária Magdolnával való találkozására, aki e néven szólításkor ismeri fel őt (vö. Jn 20,16).

És ha már a felismerést említettük, negyedik közös elemként a hit látásmódjáról kell szót ejtenünk, mint a felismerés minden bizonnyal legfontosabb tényezőjéről. Erre jó példa a mai evangélium. Mária Magdolna futva visz hírt az üres sírról az apostoloknak: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” (Jn 20,2). Péter és János rögtön a sírhoz szaladnak, s amikor a szeretett tanítvány látja az otthagyott lepleket, hinni kezd. A szövegben így szerepel: „Látta mindezt, és hitt” (Jn 20,8). Vagy példaként hozhatjuk még azt is, amikor a Tamással való találkozáskor ezt mondja Jézus: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” (Jn 20,29).

Ötödik közös vonásként és mintegy befejezésként essen szó arról, hogy a Feltámadott küldetést ad. Azt a küldetést, hogy apostolai és tanítványai legyenek feltámadásának tanúi, hirdetői, s ők engedelmeskednek e kérésnek. Ennek köszönhetően kezd el terjedni a feltámadás örömhíre és csatlakoznak egyre többen az Egyházhoz, a Krisztusban és feltámadásában hívők közösségéhez. E közösséghez tartozunk mi is, akik megtapasztalhatjuk az Úr jelenlétét, s akik szintén azt a küldetést kapjuk, hogy legyünk a feltámadás hirdetői a világban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Örömmel halljuk az apostolok tanúságtételét a veled való személyes találkozásról. Ők egykor láthattak téged megdicsőült testedben, s meggyőződhettek arról, hogy újra élsz. E tapasztalatok hitet ébresztettek bennük és elindították őket a tanúságtétel útján. Szólíts engem is nevemen! Engedd, hogy megérintselek! Add nekem is a hit ajándékát! Feltámadásodba vetett hitemet és irántad való szeretetemet azzal szeretném megmutatni, hogy az apostolokhoz hasonlóan én is bátran hirdetem feltámadásodat, amely az új élet, az örök élet forrása minden ember számára.

„Jézus Krisztus tegnap és ma, Ő a kezdet és a vég, Ő az Alfa és az Omega. Övé az idő és Övé az örökkévalóság.”

A főpásztor hagyományosan a papnövendékekkel együtt ünnepli a szent három napot és Húsvét szent ünnepét.

A nagypénteki szertartás egyik legszebb mozzanata a kereszt leleplezése. A pap részletenként lebontja a leplet, háromszor mutat rá a keresztre és hív az imádásra, tiszteletre. Ez a szertartás nagyon fontos dologra figyelmeztet bennünket.

A dal szövege megtalálható itt.

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
Mt 28,1-10

Elmélkedés

Húsvéti jelek

Szent Ágoston az Isten városa című művében a húsvéti eseményekkel kapcsolatban azt állítja, hogy három egészen hihetetlen dolog történt. Elsőként Jézus feltámadását és mennybemenetelét említi, mint emberileg felfoghatatlan, eseményt. Másodikként arról ír, hogy mennyire hihetetlen az, hogy emberek egyáltalán hittek ebben a két eseményben. Majd pedig harmadszorra azt fejtegeti, hogy mennyire elképzelhetetlen, hogy az apostolok igehirdetését, azaz a tanulatlan emberek tanítását hallgatva voltak emberek, akik hittek Jézus feltámadásában és mennybemenetelében. Szent Ágoston gondolatmenetét folytatva hozzátehetjük: mennyire hihetetlen, hogy 2000 évvel az események után is vannak emberek, akik hisznek abban, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból és feltámadását követően visszatért a mennybe. És bármennyire is ámulatba ejtő mindez, valóban igaz. Főleg, ha hozzátesszük azt is, hogy ezért az igazságért az évszázadok során hányan áldozták életüket, vállalták a vértanúságot. Ami ennyire hihetetlen, annak igaznak kell lennie.

Teljesen jogos, hogy az eseményekre magyarázatot és bizonyítékot keresünk. E vágyunkkal nem vagyunk egyedül. Jézus holttestének eltűnésére magyarázatot kerestek egykor a sír őrzésével megbízott katonák és a zsidó vallási vezetők. A másik oldalon állnak a temetéskor elmaradt balzsamozást vasárnap hajnalban elvégezni szándékozó asszonyok és az apostolok, valamint a tanítványok, de ők is ugyanerre a kérdésre keresik a választ. Mindenki azt szeretné tudni, hová tűnt a keresztről való levételt követően sziklasírba helyezett Jézus teste. Haláláról meggyőződtek, semmi kétség nem fért ahhoz, hogy ennyi szenvedés és kínzás után meghalt. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy testét elhelyezték a sziklasírban. Hová tűnt mégis? Mi történhetett?

Magyarázat és bizonyíték helyett jeleket találunk. A legfontosabb jel maga az üres sír. És jel az elhengerített kő, a feltámadást hírül hozó angyal, a sírban maradt gyolcslepel. Az evangéliumok sajátos vonása, hogy a jeleknek célja van. Isten az emberek számára jeleket hagy hátra. A jeleknek az a célja, hogy az emberek higgyenek, eljussanak a hitre. Itt találkozunk egy érthetetlen, hihetetlen dologgal: ugyanazokat a jeleket, például az üres sírt látva a katonák nem hisznek, az asszonyok és később az apostolok viszont igen.

A húsvéti vigília szertartás az esztendő folyamán minden bizonnyal jelekben, jelképekben leggazdagabb liturgiánk. A szertartás kezdetén a sötétben fellobbanó tűzzel találkozunk. A világosság megtöri a sötétséget. A fény eloszlatja az ember félelmeit. A húsvéti gyertya lángja Krisztus feltámadását hirdeti, beragyogja a templomot, világosságra vezet minket. A szertartás második részeként Isten üzenetének jelével találkozunk. Összefoglalása ez az üdvtörténetnek, a teremtéstől kezdve a világ újjáteremtéséig Krisztus feltámadásában. Ezután találkozunk a víz jelével, amely a megújulást, az újjászületést jelenti. A keresztelés, illetve a keresztségi fogadalom megújítása egészen személyesen érint bennünket, hiszen ez már a mi személyes válaszunk Istennek, aki szólt hozzánk.

Mennyire nehezen akarjuk meglátni, észrevenni a jeleket. Mennyire nehezen akarunk hinni a jeleknek. Mennyire nehezen értjük meg, hogy a kereszt a megváltás jele, a feltámadás a mi üdvösségünk jele. Mennyire nehezen akarunk hinni. Krisztus feltámadása az újjászületés forrása számunkra. Hiszek-e a feltámadásban?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, indíts el engem az üres sír megtalálásának útján! Indíts el a feltámadásba vetett hit útján! Ébressz bennem hitet a jelek láttán! Erősítsd hitemet a tanúk és apostolok vallomása által! Tedd szilárddá hitemet a veled való találkozás alkalmával! Hiszem, hogy kereszthalálod bűneim bocsánatát érdemelte ki. Hiszem, hogy haláloddal és feltámadásoddal Isten üdvözítő terve teljesedett be. Alakítsa át életemet a feltámadásba vetett hit és tegyen engem is apostollá, a feltámadás hirdetőjévé!

Az Úr szenvedésének napján

Spányi Antal gondolatai a nagyböjti időszakhoz – videóhír.

„A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá” (Iz 53,4)