Battaplébánia

Szent István Művelődési Ház – filmklub.

„Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” (Mt 28,5-7)

Szerintem még nincs vége a húsvétnak számomra. Tudom, hogy mi e szent nap dicső üzenete általában a világnak.

De Jézus mit szeretne nekem külön tudtomra adni, miről akarja, hogy gondolkozzam, elmélkedjem az évnek ebben a meghatározó szakaszában? Az új kezdet időszakában.

Ha valamely teremtmény iránt való szeretet és hajlam tisztán szellemi és Istenben van a forrása, akkor ezen szeretet növekedésével együtt növekszik az Isten iránt való szeretet is, és minél többször gondol az ember a teremtményekre, annál többször gondol Istenre is és örömét találja benne. Az egyik lépést tart a másikkal a növekedésben.

A jubileumi 2000-ik évben Nurszia szerzetesei új életet leheltek Szent Benedek szülőhelyébe. Monasztikus közösséget hoztak létre, mely a világ minden részéről vonzza a férfiakat, hogy kövessék Benedek Reguláját. A film bemutatja az „ora et labora” (imádkozni és dolgozni) elv megvalósítását a gyakorlatban, a szerzetesek egy napján keresztül. A film címe (Isten keresése) minden szerzetes igazi elhívása, a valódi szerzetesi hivatás első és legfontosabb minőségének bemutatása, ahogy azt Szent Benedek lefektette a Regulában.
40 perces film (szöveg nélkül).

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés

A húsvéti időben a feltámadt Jézussal való találkozások adják az evangéliumok alaptémáját. E találkozások azt bizonyítják, hogy lehetséges eljutni a hit látásmódjára, s ennek köszönhetően felismerhetővé válik Jézus. A mai evangéliumi történet kezdetén az üres sír mellett álló és sírdogáló Mária Magdolnáról van szó, aki az elbeszélés végén már nagy örömmel siet, hogy megvigye a feltámadás hírét a tanítványoknak. Mária Magdolna magatartását egészen rövid idő alatt változtatja meg a Feltámadottal való találkozás, amely a csalódott sírásból kimozdítva elvezeti őt a felismerésre és a hitre.

A találkozás első pillanataiban azonban ő is csak egy kertészt lát, de amikor az Úr nevén szólítja, megnyílik szeme és felismeri Jézust. Amíg a halottra emlékezik és a halottat keresi, addig szemét, értelmét homály takarja. A szeretett személy elvesztése miatt érzett fájdalom útja és a könnyek útja e megszólítással véget ér, és ekkor kezdődik el számára a hit útja, a feltámadás hirdetésének útja, az öröm útja.

Ezt a látásmódot, a hit látásmódját kellene megtanulnom Mária Magdolnától, hogy felülemelkedhessek csalódottságaimon és Krisztus feltámadásának lelkes hirdetője legyek a világban. Ha ezekben az örömteli húsvéti napokban elindulok, hogy keressem az Urat, egészen biztos, hogy egyszer csak mellém lép, rám tekint és nevemen szólít.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam iránt, benned azonban bízom!

Néri Szent Fülöp

Örvendjetek!

A tavaszi szokások két nagyobb ciklusra oszthatók: az egyik a nagyheti–húsvéti ünnepkör, a másik a májusi–pünkösdi ünnepkör.

Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás, míg nyugati szomszédaink más vasárnapokon, böjtidőben, leginkább feketevasárnap gyakorolták a szokást. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás. A kiszehajtás lényege, hogy egy női ruhába öltöztetett szalmabábút körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették.^*

Néhány héttel ezelőtt jegyesfotózáson vettünk részt. Ez arra hivatott, hogy ismerkedjünk egy kicsit a helyzettel, amikor fényképeznek, illetve a fotóssal is (bár esetünkben ez nem állt fenn, mert ő jó barátunk).

Nagyon érdekes élmény volt számomra, holott nem tartott sokáig, és nem is igazán vártam, fáradt voltam aznap és úgy éreztem, lenne éppen jobb dolgom is… de már aznap este elgondolkodtatott az esemény.

Melyek a leghangsúlyosabb erősségeid  a  munkahelyeden?  Más  szóval hogyan írnád le talentumaidnak, képességeidnek, tapasztalataidnak azt az egyedi keverékét, amit a vállalatodnál fel tudsz kínálni?

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés

Minden bizonytalanság ellenére egy dolog biztos: a sír, ahová Jézus holttestét tették, üres. Látják ezt Jézus ellenségei és barátai egyaránt. Látják az üres sírt az őrzéssel megbízott katonák, a sírhoz igyekvő jámbor asszonyok és a valamivel később odaérkező apostolok. S az üres sír látványa valamilyen magyarázatot követel minden szemlélőtől. Jézus tanítványainak ekkor kezd lassan eszükbe jutni, amit Mesterük saját haláláról és feltámadásáról előre megmondott. Értelmük nyiladozását, hitük felébredését segíti a Feltámadott számos megjelenése. Megértik, hogy a feltámadás örömhírét el kell mondaniuk mindenkinek.

Eközben a másik oldalon elindul az igazság meghamisítása, a katonák lefizetése. A feltámadás tagadása nem új keletű. Rögtön Jézus feltámadása napján egyesek kísérletet tesznek arra, hogy megakadályozzák az igazság örömhírének terjedését. Hamis dolgot találnak ki, s a katonák jó pénzért hajlandók belemenni a hazugságba. Ők a hazugság útjára léptek.

Közben a feltámadt Jézus elindul, hogy sorra találkozzon azokkal, akiket szeret, s akikben meg akarja erősíteni a hitet egy személyes találkozással. Vajon én melyik útra lépek? A hazugság útjára, hogy én is hamis tanú legyek s tagadjam a feltámadást? Vagy olyan útra, amelyen találkozhatok a halálból feltámadt Üdvözítővel, hogy én is a feltámadás hirdetője legyek. A mai evangéliumi történetből már csak az én állásfoglalásom hiányzik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.