Ismeretlen, szép szerelmem, valahol, tõlem távol, vagy talán mellettem lélegzel, élsz…
De arcod vonásait nem ismerem, sem az életedet szövõ ujjakat és fonalat.
Semmit sem tudok, míg csak te magad meg nem mutatod az életvásznadat létrehozó fonalat és csomókat.
Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11
Elmélkedés
Bűnösnek kikiáltva olyan emberek taszítják Jézus elé a porba a házasságtörő nőt, akik magukat bűntelennek gondolják. Véleményük szerint a nő bűne megbocsáthatatlan, ezért a törvény szerint halálbüntetés, megkövezés jár érte. Egyedül Jézus tudja, hogy minden bűn, még ez a bűn is megbocsátható. Úgy tűnik, hogy a jelenlévők közül egyedül ő ismeri az irgalmasságot. De tudja azt is, hogy ezeknek az embereknek hiába mondana bármit, ezért most inkább a hallgatást választja. Most nem szól semmit, csak ír a porba. Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a nő vádlói ugyanúgy bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból, kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé. A vádlók nem részesülnek ebben az irgalomban.
A szentírástudósokat mindig is foglalkoztatta, mit írhatott Jézus a porba. A közismert magyarázat szerint talán az ott állók bűneit, akik – látván, hogy Jézus jól ismeri minden bűnüket – sorban eltávoznak. Átvitt értelemben mondhatjuk, hogy Jézus új törvényt írt. A kegyetlen régi törvény helyett a megbocsátás új törvényét. Egy olyan törvényt, amely szerint az embernek nincs joga ítélkezni a másik ember felett. A szeretet új törvényét írta le, amely nem akarja a bűnös vesztét, hanem megtérését tűzi ki célul. Mennyire ismerem és élem Jézus parancsát, amely szerint mindenkor meg kell bocsátani?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, a te tanításod hallgatása és megtartása üdvösséget jelent minden ember számára a világon. Add nekünk a Szentlélek erejét, és küldj minket is, hogy lelkesen és bátran hirdessük az evangéliumot! Erősítsd bennünk a tudatot, hogy az emberek üdvösségének szolgálata mindannyiunk feladata, hivatása és küldetése. Add, hogy az evangélium hirdetése szerte a világon megteremje gyümölcsét és ezáltal megdicsőüljön a te neved a világon!
Idén április 6-án, vasárnap az ország valamennyi templomában a szentmisék perselypénzét e célra fordítják.
Alkalmanként más-más plébániára hívjuk a résztvevőket. Április: Bicske.
Áprilisban Bicskén gyűltek össze a családok, az ötödik egyházmegyei CSATAK során.
Az emberi megismerés az érzékelésen és az értelem tevékenységén alapul. Amikor azonban a megismerés egy személyre irányul, kevésnek bizonyul az ész és az érzékelés, valami többre is szükség van ahhoz, hogy a személyt mint személyt, és ne csak mint tárgyat ismerjük meg.
„Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” (Zsolt 10,1)
Mire hazaértem, olyan izgatott voltam, hogy alvásról szó sem lehetett. Hat órán át vezettem, és elkövettem azt a baklövést, hogy a szokásos keresztény zenei adó helyett a híreket hallgattam a rádióban. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem, mialatt egyik rossz hír követte a másikat. Az elmémben gondolatok, a szívemben érzelmek kavarogtak.
Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45
Elmélkedés
Jézus a hitre hív
Mai elmélkedésünket kezdjük azzal, amivel az evangélium befejeződik: „A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett” (Jn 11,45), azaz látták Lázár feltámasztását a halálból. Mintha János evangélista csak azért írná le hosszasan azt, hogy Jézus értesül barátja, Lázár betegségéről és haláláról, ezt követően beszélgetését Mártával és találkozását Máriával, majd végül a sírnál történteket, hogy a végén leírhassa ezt az egyetlen mondatot. Mintha Jánost az a cél ösztönözné, hogy az olvasókat vezesse a hit útján. Igen, egyértelműen felfedezhető az evangélista e szándéka, s ennek fényében érdemes részletesebben elmélkednünk Lázár feltámasztásáról.
Az eset jelentőségét mutatja annak folytatása. A zsidó főtanács összeül és megvitatják a helyzetet. Korábban is rossz szemmel nézték Jézus csodáit, amelyek miatt egyre többen keresték őt, de ez a halottfeltámasztás minden korábbi csodát felülmúlt. Félelemként fogalmazódik meg bennük, hogy ha engedik tovább menni az eseményeket, akkor mindenki hinni fog Jézusban. Ha végérvényes döntés nem is született ekkor, az egyetértés nyilvánvaló abban a kérdésben, hogy Jézust megölik (vö. Jn 11,46-54). János evangéliumában tehát Jézus halálra ítélésének okaként, előmozdítójaként jelenik meg Lázár feltámasztása.
Ha ilyen jelentőséggel, illetve következménnyel bír az esemény, akkor miért nem tesz róla említést a másik három evangélium? – merül fel bennünk a kérdés, de ennek megválaszolását hagyjuk a szentírástudósokra. Azt viszont ne feltételezzük, hogy csupán János találta ki az egészet, hiszen a konkrét helyek (Betánia, Jeruzsálem) és személyek (Lázár, Márta, Mária, Tamás apostol) arra utal, hogy az eset valóban megtörtént.
A hit témájával először a betegségről való értesüléskor találkozunk. Jézus ezzel a kijelentésével ébreszti fel tanítványaiban a hit utáni vágyat: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni” (Jn 11,4). Hasonlóval találkoztunk a vakon született meggyógyításánál is. Ezt követően a két nővér szavaiban ismerhető fel a hit. Először Márta, majd pedig Mária szájából hangzik el ugyanaz a mondat Jézus megérkezésekor: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” (Jn 11,21 és 11,32). A Mártával folytatott beszélgetés ettől kezdve kifejezetten a Jézusba vetett hitről szól. Jézus kinyilatkoztatást ad arról, hogy aki benne hisz, élni fog. Szavaira Márta szívében felébred a hit, de Jézus odáig vezeti a beszélgetést, hogy ezt szavaival is ki kell mondania. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a hittel kapcsolatban a szavaknál jelentősebb a cselekedet, az élet, a hit szerinti élet. Márta nem egyszerűen Jézus szavának hisz, hanem Jézusban, az élet forrásában, az élet Urában, az Üdvözítőben, a Messiásban, az Isten Fiában hisz, pontosan ezt fejezi ki hitvallása.
Befejezésként a történet számomra legmegindítóbb mozzanatára figyeljünk, amely felett szemünk könnyen átsiklik és sajnos az evangélium rövidebb változatát olvasva a szentmisén nem is halljuk: „Márta elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: Itt a Mester, és hívat” (Jn 11,28). Mennyi gazdagságot rejt a jelenet. A hitvallást követően megjelenik a hit továbbadásának vágya, mások Jézushoz vezetése. A halk szó jelzi, hogy a hittel kapcsolatban nincs szó erőszakosságról. Mária azonnali Jézushoz indulása a hit iránti készség jele. Jézus magához hívja és a hitre hívja Máriát. Engem is a hitre hív és engem is kér, hogy vezessek másokat hozzá.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Te meghívsz minket, hogy akaratod szerint éljünk, s engedjük, hogy te vezesd életünket. Nem ragaszkodunk tovább a magunk akaratához és elképzeléseihez, hanem átlépünk a te világodba, a hit világába. Te vagy az élet és a halál Ura. Te adod nekünk a lelki újjászületést a szentgyónásban és a testi újjászületést a feltámadásban. Hiszem, hogy megbocsátod bűneimet, és hiszem, hogy megajándékozol az örök élettel.
Az építész születésének 200. évfordulója alkalmából.
