Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés

Úton a nagyhét felé a liturgiában Szent Józseffel találkozunk, akiről viszonylag keveset árulnak el az evangéliumok. A Jézus gyermekségéről szóló részekből kiderül, hogy igaz ember volt és hallgatott az angyalok által hozott isteni üzenetekre. Aggodalmai és félelmei ellenére Isten utasítására magához veszi Máriát, és vele együtt Jézust is befogadja életébe. Nekünk is ilyen természetes egyszerűséggel kellene mindig magunkba fogadni Jézust. Nem kell tartanunk a vele való találkozástól, mert nem elítélni jön, hanem abban segít, hogy az igazzá válás biztos útján járjunk.

József engedelmeskedik az isteni üzenetnek. Ez egészen konkrétan abban nyilvánult meg, hogy életét szolgálattá, áldozattá tette és a megtestesülés titkát szolgálta. Önmagát, egész életét, munkáját a Szent Családnak szentelte. A család szeretetére szóló hivatását a Messiás gyermek szolgálatába állította, akit atyai gondoskodással szeretett.

Az éjszakai álomból tehát nem csupán hitvese hivatását tudja meg, hanem a saját feladatát is. Nekünk is észre kell vennünk, meg kell hallanunk Isten szavát, amelyet hivatásunkkal kapcsolatban intéz hozzánk, s életünket ennek fényében kell alakítanunk. Boldogok vagyunk, ha egész életünkkel Jézus Krisztust, az Isten Fiát szolgáljuk! Odafigyelek-e Isten útmutatásaira? Képes vagyok-e emberi akaratom háttérbe szorítására és Isten szándékainak elfogadására?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

A fiatal Gabriella (Audrey Hepburn) betegeket szeretne gyógyítani Kongóban apácaként. Bevonul egy kolostorba, ahol a zárda szigorú szabályainak megfelelően él, mindennapjait a tanulás, az imádkozás és a vezeklés tölti ki. Apácává avatása után a Lucia nővér nevet kapja. Karnyújtásnyira a kongói úttól azonban Brüsszelbe küldik egy elmegyógyintézetbe. Mindent megtesz, hogy alázattal fogadja a megbízatást, büszkesége azonban felülkerekedik érzelmein, hite pedig lassan kezd meginogni. Végül teljesül nagy álma, és Kongóba küldik, ahol Dr. Fortunati sebész asszisztense lesz. Az orvos úgy véli, Lucia nővér nem való apácának.
Hétszeres Oscar, négyszeres Golden Globe jelölést kapott film.

Lássuk az Ő igaz fényében az életet. Csak egy pillanat az két örökkévalóság között. Szenvedjünk békében. Amikor békét mondunk, nem örömről beszélünk, legalábbis nem érezhető örömről. Ahhoz, hogy békésen szenvedjünk, elég, hogy azt akarjuk, amit Jézus akar.

Forrás: Kis Szent Teréz breviáriuma – AndroKat

Lássuk az Ő igaz fényében az életet. Csak egy pillanat az két örökkévalóság között. Szenvedjünk békében. Amikor békét mondunk, nem örömről beszélünk, legalábbis nem érezhető örömről. Ahhoz, hogy békésen szenvedjünk, elég, hogy azt akarjuk, amit Jézus akar.

Forrás: Kis Szent Teréz breviáriuma – AndroKat

Ha életedet meg akarod változtatni, és egy ilyen, vagy ehhez hasonló mondattal kezdesz neki:
Valamiképp be kellene látnom…
Meg kellene próbálnom…
Akár meg is próbálhatnám…

Ha életedet meg akarod változtatni, és egy ilyen, vagy ehhez hasonló mondattal kezdesz neki:
Valamiképp be kellene látnom…
Meg kellene próbálnom…
Akár meg is próbálhatnám…

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12

Elmélkedés

Kortársainak hamis, kétszínű, a látszatra törekvő vallásosságát leplezi le Jézus, aki az írástudók és farizeusok tanítását ugyan követendőnek tartja, de cselekedeteiket nem, mert azok ellenkeznek szavaikkal. Mindeközben nagyon kemény szavakat használ. De ugyanilyen határozottsággal szól hozzánk is, ha engedünk a kétszínűség kísértésének. Sokan, amikor felfedezik magukban e kétszínűséget, elhatározzák, hogy most aztán megmutatják Istennek, hogy tudnak igazán vallásosak lenni. Istennek tetszően fogok imádkozni és részt venni a misén – mondják. Vigyázat! Ezzel már megint az ember kerülhet a középpontba és nem Krisztus!

A kétszínűség, a farizeusi lelkület ellenszere az alázat. Ezt ajánlja nekünk Jézus nagyböjti utunkon. Az alázatos ember elkerüli az önhittséget, nem próbálja önmagát és értékeit felnagyítani, hanem mindig a szerénységre törekszik. Az alázatosság tehát először is azt jelenti, hogy más emberekkel való viszonyomban nem akarok mások fölé kerekedni. Az alázatosságnak egy komolyabb szintje az, amikor elismerem Isten előtti kicsinységemet, beismerem, hogy mindent Istennek köszönhetek. Az Isten előtti alázat bűnösségem beismerését jelenti. De még ennél is mélyebb értelmű Krisztus alázata, aki megváltásunk alázatos szolgája lett. Az ő alázatosságát utánozva Isten felé fordulok és kérem: Istenem, fordítsd felém arcodat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

Keresztút a Pécsi Kálvárián (1996. március 15.)

A keresztfához megyek…

Urunk, Jézus Krisztus!

Amint ma egybeesik keresztútjárásunk nemzeti ünnepünkkel, úgy járta és járja a magyar nép keresztútját ezeréves múltunkban és jelenünkben. De Te, Uram, velünk voltál és velünk vagy küzdelmeinkben, szenvedéseinkben, eleséseinkben. Töviskoronás, szenvedő arcodból sugárzik a „lélek készsége”, mely erőt és bátorítást adott és ad nemzetünk keresztútjárásában. Ezt az erőt kérjük szegény, sokat szenvedett és ma is a kibontakozásért vajúdó hazánknak és szomorú szívű magyarjaidnak. Szeretnénk magasba emelni áldott keresztedet és koronás nemzeti zászlónkat, és így könyörögni a szenvedésekben kiérdemelt diadalért. Hazánk feltámadásáért. Fogadd el ezt a keresztutat engesztelésül magyar hazánkért és magyar népünkért. Ámen.

Isten, hazánkért térdelünk elődbe…

Mivel Krisztus halála és feltámadása egész életünk alapvető misztériuma, számomra úgy tűnik, hogy évente próbálnunk kell mélyebbre hatolni a halál és a feltámadás lelki folyamata által. Ha nem növekszünk, akkor egy helyben állunk. Ha nem vagyunk jobbak, mint múlt évben, valószínűleg rosszabbak vagyunk. Gyakran kérjük a liturgikus litániákban, hogy hadd tölthessük életünk hátra levő részét békében és bűnbánatban. Ha a bűnbánatunk mélységes, akkor a béke lesz gyümölcse.

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,36-38

Elmélkedés

Jézus szavai, amellyel az evangéliumban találkozunk, minden nap egy magasabb eszmény, egy tökéletesebb élet felé vezetnek minket. Egy új életstílus megvalósítására hív az Úr, amelyben nincs helye a haragnak vagy a gyűlöletnek. Itt nincs ellenség és ellenfél. Nincs szembenállás és ellenkezés a másik emberrel. Jézus azt kéri, hogy mindenkire, mint testvérre tekintsünk. „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36) – tanítja. Az Atya irgalma nem pillanatnyi fellángolás vagy egyszeri cselekedet, hanem folyamatos állapot, azaz ő mindig kész a megbocsátásra.

„Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek” (Lk 6,37) – teszi hozzá előző kéréséhez Jézus. Ennek hátterében az áll, hogy az Isten ítélete mindenkor igazságos, az emberi ítélkezés viszont igazságtalan lehet. Bár az ítélkezés Isten joga, s a végső időkben ez be is fog következni, mégis Jézus nem azért jön el világunkba, hogy elítéljen minket, hanem hogy megváltson. Ő lemond az ítélet jogáról annak érdekében, hogy az üdvösségünk szolgája lehessen. Mindezek után még inkább szembetűnő az ellentét Isten megváltó szándéka és az ember ítélkezése között. Pilátus a nép igazságtalan ítéletét mondja ki igazságtalan jogi formában Jézusról, az Istenről. Az emberekről mondott igazságtalan ítéleteimmel mindannyiszor Jézusra mondok halálos ítéletet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hittel vallom, hogy te valóban Isten vagy, aki isteni hatalmadat oly sokszor kinyilvánítottad az embereknek. Taníts meg engem arra, hogy mindig őszinte bizalommal merjek hozzád fordulni, aki üdvösségemet és minden ember üdvösségét akarod. Ments meg engem életem viharaiban és vezess engem a biztos kikötőbe, a te országodba!