Battaplébánia

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25

Elmélkedés

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Lk 9,23) – olvastuk a mai evangéliumban. Jézus felszólítása nem csupán Péternek és a többi tanítványnak szól, hanem a mai keresztényeknek is, nekem is. Ismerős ez a mondat, hiszen gyakran találkozunk vele. E mindannyiunkat érintő felszólítás időhatározó szaván talán könnyen átsiklik tekintetünk és értelmünk. Az Úr ugyanis azt kéri, hogy ezt mindennap tegyük meg. Krisztus követése, a kereszt felvétele mindennapos feladatot jelent számunkra. Nem arról van szó, hogy időnként, gyakran vagy néha Krisztussal járjuk életünk keresztútját, hanem nap mint nap hozzá csatlakozunk. Ez az elköteleződés. Butaság volna azt mondani, hogy most kihagyok egy napot vagy hetet, pihenek egyet, élvezem az életet, aztán újra felveszem a keresztemet, mert ez bizony veszélyes játék volna, amire rámehet az üdvösségünk.

Földi életünk egyetlen napján sem mondhatjuk, hogy már eljutottunk a kereszthordozás teljességére, nincs hová tovább vinnünk a keresztet, már célhoz értünk. Vegyük fel keresztünket ma, holnap és mindennap, egészen addig, amíg halálunkban Krisztussal találkozunk. Vegyük fel keresztünket, hogy megértsük a szenvedőket! Vegyük fel keresztünket és hordozzuk türelemmel, hogy szenvedéseinket Isten szeretetté alakítsa át!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

Elindult a húsvéti időszak, amely hamvazószerdától pünkösd-vasárnapig tart.

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

„Emlékezz ember, porból lettél és visszatérsz a porba” – mondja a pap, amikor ma, hamvazószerdán homlokunkra hamuval kis keresztet rajzol. A szertartás emberi életünk végességére, a halál kikerülhetetlen tényére, kicsinységünkre, bűnre hajló gyenge emberi természetünkre figyelmeztet bennünket. Ma elindulunk nagyböjti utunkon, a bűnbánat és a megtérés útján, az Istennel és az emberekkel való kiengesztelődés útján, az önmegtagadás és a lemondás útján. A nagyböjti időben a böjtöléssel testünket fegyelmezzük a lelki javak elnyerése érdekében. Elindulunk, hogy társai legyünk Krisztusnak a szenvedés útján, a megváltó halálba vezető keresztúton.

Amikor ma, a húsvéti előkészület első napján megtesszük első lépéseinket nagyböjti utunkon, érdemes ennek az útnak a végére, végcéljára is gondolnunk. A cél, ahová szeretnénk megérkezni, a húsvéti szent háromnap, amikor Krisztus megváltó halálára és üdvözítő feltámadására fogunk emlékezni. A hamvazkodás szertartása során megtapasztalhatjuk emberi esendőségünket, s átérezhetjük, hogy visszatérünk a porba. A feltámadás húsvéti ünnepekor pedig annak örvendezhetünk majd, hogy Isten feltámaszt bennünket a halálból, életre kelt a porból és új életet ad nekünk.

Legyen Krisztus a mi nagyböjti útitársunk, aki végigjárta az emberi élet útját, s akinek keresztútja a halálon át a feltámadás dicsőségébe vezetett.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

Hamvazószerdán idén, március 5-én veszi kezdetét a negyvennapos böjt, melynek során a keresztények Jézus Krisztus föltámadásának ünnepére, a húsvétra készülnek. Ferenc pápa ezt az időszakot Isten népe húsvéthoz vezető útjának nevezte, amikor az ima, a böjt, az irgalmasság eszközeivel küzdünk a gonosz ellen. Az emberiségnek szüksége van az igazságosságra, a kiengesztelődésre, a békére. Ez csak akkor valósul meg, ha teljes szívünkkel visszatérünk Istenhez, aki mindezek forrása. Mindnyájunknak szükségünk van Isten megbocsátására. Lépjünk be a nagyböjti időszakba Istent imádó lelkülettel, testvéri szolidaritásban mindazokkal, akiket napjainkban a leginkább sújt a mélyszegénység, az erőszakos konfliktusok csapása fogalmazott a Szentatya.

Keresztelő János, az egykor népszerű próféta, akihez zsidók tömegei vándoroltak ki a pusztába, hogy hallgassák  tanítását  és megkeresztelkedjenek általa, fogoly. Heródes börtönbe vetette, mivel szemébe mondta az igazságot. János, értesülve Jézus csodatetteiről elküldi két tanítványát Jézushoz ezzel a kérdéssel:  „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”  (Máté evangéliuma 11,3)

Keresztelő János, sikereinek csúcsán, a tőle keresztséget kérő, akkor még ismeretlen Jézusban felismeri az Üdvözítőt  (Máté 3,14), rabként mégis rákérdez, hogy a csodákat csodára halmozó Jézus valóban a Megváltó-e?

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők.”
Mk 10,28-31

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban szereplő gazdag ifjú hiába kapta meg Jézustól a választ arra, hogy mit kell tennie üdvössége érdekében, a vagyona megakadályozta abban, hogy elinduljon ezen az úton. Megtudta, hogy mit kellene tennie, de mégsem merte életét Jézusra bízni, mert jobban bízott saját gazdagságában.

Vele ellentétben az apostolok mindenről lemondtak annak érdekében, hogy mindig Mesterükkel lehessenek. Erről szól a mai történet. De az ő gondolkodásukban van valami nagyon is emberies: itt a földön várják a jutalmat lemondásukért. Péter apostol a többiek nevében is szól: „Mindent elhagytunk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” (Mk 10,28). Jézus nem marad adósa azoknak, akik érte mindenről lemondanak. Örök életet ígér nekik, amelynél nagyobb jutalom, ajándék nem létezik.

Ha Krisztus követéséért kész vagyok a lemondásra, a legnagyobb jót, az üdvösséget kapom Istentől. Az Úr által ígért „százannyit” nehéz észrevennünk, mert sokszor más formában kapjuk, mint azt elképzeljük. Az örök élet elnyerésének mégis ez az egyetlen útja. Az apostolokhoz hasonlóan nekem is meg kell értenem, hogy nem elég hallgatnom a krisztusi tanítást, nem elég engedelmeskednem egy parancsnak, hanem Krisztus személyéhez kell ragaszkodnom, osztoznom kell vele életében és sorsában. Ez a tanítvány útja: követni őt mindenben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdete, a hamvazószerda idén március 5-ére esik.

Március 3-4-ig tart a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaszi ülése.