Urunk Jézus!
hálát adunk Neked, hogy Szentleíkedet elküldötted. Hálát adunk Urunk, hogy tüzet bocsátottál a földre és azt akarod, hogy föllobbanjon.
Kérünk Urunk, lobbantsd föl a mi szívünkben is a Lélek tüzét. Kérünk Urunk, hogy ne engedj el a templomból addig, amíg el nem vetjük magunktól a fölösleges haszontalan dolgokat.
Ők az idei „Házasság hete” arcai – interjú Keresztes Ilonával és Mohay Tamással
Szinte felfoghatatlan, hogyan tud két vadidegen ember olyan közel kerülni egymáshoz, hogy aztán testestől-lelkestől összekapcsolódik az életük – fejtegeti a Kossuth Rádió szerkesztő-műsorvezetője. Keresztes Ilona és férje, Mohay Tamás néprajzkutató az idei Házasság hete „arcai” nemcsak a házasság szépségeiről, hanem a kísértésekről, a gondokról és veszekedésekről is kendőzetlen őszinteséggel beszélnek.
Judit testvér megjegyzései a video kapcsán alább olvashatók. A szerk.
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 7,24-30
Elmélkedés
A mai evangéliumban folytatódik a gyógyítások sorozata, mégpedig egy nagyon érdekes csodával. Itt valójában nem a csoda megtörténte áll az elbeszélés középpontjában, hanem az asszony és Jézus párbeszéde. Jézus segítségét egy pogány, egy nem zsidó származású asszony kéri lánya érdekében, akit a gonosz lélek gyötör. Jézus válaszából olyasmi tűnik ki, mintha kizárná a pogányokat a csodákból. De az asszony nem adja fel, és visszautasítva ezt az értelmezést tovább könyörög, mert hiszi, hogy nem csupán egyesek kiváltsága a gyógyulás lehetősége, hanem az ő pogány lányával is megtörténhet az, ami másokkal. Ez a kitartó kérés meghozza eredményét. Jézus segít, s ennek köszönhetően megszabadul a lány a gonosztól.
Kérő imádságainkban mi is nagyon sokszor fordulunk hasonló módszerrel Istenhez. A kérő imának kitartónak kell lennie, de nem szabad erőszakosságba hajlania. A kettő között nehéz megvonni a határt, de úgy tűnik, hogy akkor imádkozunk helyesen, ha nem követelőzünk, hanem elfogadjuk Isten akaratát. Ne csupán abban higgyünk, hogy Isten minden kérésünket teljesíteni tudja, hanem abban is, hogy jól tudja mire van szükségünk lelkünk üdvössége érdekében, és csak azokat a kéréseinket teljesíti, amelyek valóban a javunkat szolgálják. A hit és a kitartó kérés Isten segítségét eredményezi.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.
Soha nem örültem még ennyire, hogy itt a házasság hete. A Lunacek jelentés erőteljesen előtérbe hozta a kérdést, hogy vajon két egynemű, egymás iránt szerelmet érző ember kapcsolata jogilag megkapja-e azt a méltóságot, amely eddig az élet továbbadásának lehetőségét hordozó, két különböző nemű ember közös életvállalásának jutott eddig csak osztályrészül.
„Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. … Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34, 16-19)
Erősen szorítottam a kormányt, és néztem a kórház sürgősségi bejáratát. A szívem vadul dobogott, mint egy robbanás előtt álló bomba. Szinte elviselhetetlen volt a feszülés a fejemben. A láthatatlan súly a mellkasomon olyan volt, mintha valaki egy kőbaltát dobott volna rá.
Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
Mk 7,14-23
Elmélkedés
A tegnapi evangélium a törvény megtartásáról szólt, ennek a folytatása a mai szakasz. A zsidó törvények jelentős részét alkották az ún. tisztasági szabályok. Ezen előírások a külső, a testi tisztaságot célozták meg, amelyek kötelezőek voltak a szertartások bemutatásához vagy az étkezések előtt. Ugyanakkor tulajdonképpen nem foglalkoztak a lelki tisztasággal, a szív tisztaságával, amely ugyanúgy elengedhetetlen, hogy valaki Isten elé álljon áldozatával vagy imádságával. Jézus szavai szerint a szívünket kell megőriznünk mindenféle rossz szándéktól, mert ezek akadályozzák meg azt, hogy istentiszteletünk kedves legyen.
Jézus azt állítja, hogy az ember szívéből, belülről származik minden rossz. Kijelentése azokra az emberekre vonatkozhat, akik nem ismerik fel a szívükbe írt isteni törvényt vagy nem vesznek róla tudomást. De ehhez hasonlóan a jó is a szívünk mélyéből fakad, ha a törvényeket belátjuk és megtartjuk. Isten a saját képmására alkotta meg az embert és belénk írta a jó képességét. Rosszra hajló emberi természetünk néha fellázad Isten ellen. E kísértéseket kell legyőznünk önmagunkban. A gonosz lélek által sugallt kísértések és az Isten által nekünk juttatott kegyelem között kell naponta választanunk szabad akarattal.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Fogadd el ó, isteni szeretet a kezemet, a lábamat, a nyelvemet, a szememet, minden érzékszervemet, egész testemet, akaratomat, emlékezetemet, értelmemet, vágyaimat, gondjaimat, szándékaimat és lelkem minden rezdülését. Fogadd el, ó, Uram, minden órámat, minden percemet, életem minden körülményét, egész belső és külső valómat.
Hit és szeretet: „Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.” 1Jn 3,16
Isten mosolyát, a reményt vigyük szenvedő embertársainkhoz.
