Battaplébánia

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.”
Mt 5,38-42

Elmélkedés

Míg az ószövetségi törvény, amely az igazságosságra helyezte a hangsúlyt, megengedte az arányos, de nem túlzott mértékű bosszút, addig Jézus új parancsa a megbocsátást, a bosszú elkerülését szorgalmazza, erről olvasunk a mai evangéliumi részben. Nagyon szemléletes Jézus kijelentése: „Ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat.” Jól érezzük, hogy a mi Urunk nem csak beszél, hanem egész életében megvalósította, amit hirdetett. Születésétől a haláláig, a betlehemi jászoltól a Golgota keresztjéig üldözés kísérte őt, mégis mindenki iránt tudott a könyörület szavával szólni, szívéből irgalmasság, megbocsátás áradt mindenki felé.

Az Úr példájából mindannyian tanulhatunk, de ne azt a következtetést vonjuk le a mondásból, hogy legyünk bárgyúak, tűrjük örökké a bántalmazásokat és önkényes fölényeskedéseket! De nem is tehetetlenségünk elfogadására vagy tétlenségre buzdít minket, amikor a gyűlölet különféle megnyilvánulásai érnek minket. Amikor Jézus kérését a gyakorlatban akarjuk megvalósítani, akkor a szándékra mindenképpen figyeljünk. Gyávaságból eltűrni a sértéseket, beletörődni a megalázásokba, elszenvedni az üldözéseket, nem keresztény magatartás. Mindezt bátorsággal, lelki szabadsággal, a szelídség erejében bízva, krisztusi lelkülettel vállaljuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

Elmélkedés

Isten él bennünk

A mai napon a Szentháromságot ünnepeljük. Hitünk szerint egyetlen Isten létezik, aki három személy, s ezt a három isteni személyt Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevezzük. Valahányszor keresztet vetünk imádságaink és szertartásaink kezdetén és végén, magunkat a Szentháromságnak ajánljuk. Amikor az egyházi személyek naponta imádkozzák a zsolozsmát, abban minden zsoltár végén a Szentháromságot dicsőítik. Amikor a hívek imádkozzák a rózsafüzért, az egyes tizedek végén szintén elhangzik a Szentháromság dicsőítése. Bizonyos szertartásokon különleges szerepe van a Szentháromság megemlítésének, gondoljunk csak a keresztelésre, hiszen minden gyermeket, illetve némely esetben felnőttet az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelünk meg.

A Szentháromság esetében olyan sajátos hittitokról, hitigazságról van szó, amely kereszténységünk jellegzetessége. Isten belső élete, a Szentháromság személyeinek létezése és egymással való kapcsolata, továbbá az isteni személyek tevékenysége és az isteni szeretet kiáradása az ember felé olyan gazdag hittitok, amelyet emberi értelmünk nem képes felfogni. Próbáljuk megfogalmazni, szavakba önteni, amit az isteni kinyilatkoztatásnak köszönhetően megértünk a Szentháromságról, de ezek a szavak nem tudják leírni Isten valóságát.

Olyan ez, mint amikor Mózes találkozott Istennel az égő csipkebokorban. Hallotta Isten hívását és érezte Isten vonzását. Közeledett az égő csipkebokorhoz, de nem mehetett egészen közel hozzá, nem érinthette meg azt annak lángolása miatt. Saruját levette, tudta, hogy szent az a hely, mert Isten jelenléte szenteli meg. Félretette magabiztosságát és tudását, emberi gőgjét és bölcsességét, büszkeségét és hiúságát. Alázattal és a megismerés vágyával közeledett Istenhez, aki megmutatkozott előtte. Így közeledünk mi is a Szentháromság titkához, körbejárjuk az égő csipkebokrot, engedjük, hogy Isten jelenléte megérintsen minket. Ez a jelenlét olykor éget, a tűz és a láng erejével megtisztítja lelkünket a bűntől, máskor szelíd melegével tölt el, átjárja lelkünket szeretete és jósága. Alázattal és méltatlanságunk tudatában időzünk Isten jelenlétében, s közben felébred, erősödik bennünk a vágy, hogy földi életünk után eljuthassunk a mennybe, ahol színről színre láthatjuk majd őt.

Gondolatainkat abba az irányba érdemes továbbvinnünk, hogy minden ember az Isten képmása, mindenki neki köszönheti életét. A másik emberre, a felebarátra az Atya úgy tekint, mint szeretett gyermekére. Ő is a Fiú testvére, Jézus Krisztus által megváltott ember. Ő is a Szentlélek temploma, az ő életét is a Lélek szenteli meg. A másik emberben, embertársamban Isten lakik. Hogyan közeledem hozzá? Meglátom-e, tisztelem-e benne Istent? Ha csak emberi hibáit és gyengeségeit veszem észre, akkor nagyon egyoldalú vagyok. Ha rosszat feltételezek róla és elítélem őt cselekedetei miatt, akkor nagyon igazságtalan vagyok. A másik ember iránti előítélet, igazságtalanság és szűkkeblűség saruja nem a lábamat, hanem a szívet szorítja, ezért jobb volna eltávolítanom, hogy szabadon, szeretettel és megbocsátóan közeledjek minden emberhez, tisztelve benne azt a méltóságot, amely abból fakad, hogy Isten képmása s Isten gyermeke. Ez a lelki szint már Isten élete bennem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.”
Mt 5,33-37

Elmélkedés

A mai evangéliumban is az ószövetségi, régi törvény és a Jézus által meghirdetett új törvény áll egymással szemben. „Hamisan ne esküdj!” – szólt a mózesi törvény. Nem rossz törvényről van itt szó, hanem egy olyan előírásról, amely egyes helyzetekben akár emberek életét mentette meg. Ha a bíróság előtt a tanúk hamis vallomást tettek és erre meg is esküdtek, akkor ez egy ártatlan ember halálos ítéletét vonhatta maga után. Más bibliai példát talán nem is érdemes ezzel kapcsolatban említenünk, mint Jézus elítélését, akinek kihallgatásakor előkerültek a hamis tanúk. Az ószövetségben a Kivonulás könyvében és a Második Törvénykönyvben is ugyanabban a formában szerepel a parancs: „Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!” (Kiv 20,16 és MTörv 5,20).

A hamis emberi szóval kapcsolatban az a gond, hogy az ember hitelt ad neki, igaznak véli. Megvan bennünk a megkülönböztetés képessége, a Szentlélek feltárja előttünk, hogy mi a jó és mi a rossz, csak éppen a gonosz mindig jónak mutatja magát, azaz a hamis dolgot is igaznak tünteti fel. Az ember pedig megtéveszthető, mert vannak gyenge pontjai.

Jézus azt kéri tőlünk, hogy szavaink minden helyzetben feleljenek meg az igazságnak! Hamis kijelentésekkel ne próbáljunk előnyt szerezni magunknak! Hamis rágalmainkkal ne ártsunk másoknak! Igyekezzünk mindenkiről a jót feltételezni és ne terjesszük a rosszindulatú rágalmakat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, s a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”
Mt 5,27-32

Elmélkedés

Továbbra is Jézus új törvényéről olvasunk az evangéliumban, amelynek témája a mai napon a házasság védelme és a válás tilalma. Az ószövetségi törvény bizonyos esetekben megengedte a válást, de Jézus parancsa ennél szigorúbb. Ő azt szeretné, ami a teremtő Isten eredeti szándéka azzal, hogy egymás mellé rendeli a férfit és a nőt: tartsanak ki egymás mellett hűségben és tartsák távol szívüktől azokat a bűnös vágyakat, amelyek nem kettőjük szeretetét erősítik.

A válás kiváltó okai sokfélék lehetnek, szinte közhelyszerűek az ezzel kapcsolatban emlegetett indítékok. Ilyeneket szoktunk hallani: „nem értettük meg igazán egymást”, „különböző volt az érdeklődési körünk”, „más volt az elképzelésünk a párkapcsolatról és a családról”, „idővel elhidegültünk egymástól”, „elfogytak a közös céljaink” és hasonlóak. Tudjuk, hogy bárki kerülhet ilyen helyzetbe. Legyünk megértőek és tapintatosak azokkal, akiknek ilyen módon tönkrement az élete. De a házastársak gondolkodjanak el az Úr Jézus szavain! Az Isten előtt tett ígéret érték. A házastársi hűség érték. A próbatételek, a közös élet nehézségei megerősítik az egymás iránti szeretetet, ha a házastársak nem csak a maguk boldogságát keresik, hanem valóban egymásét. A boldogság, ami csak az egyik házastársnak az, nem boldogság valójában, hanem önzés.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk. Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk. Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát!