Battaplébánia

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
Jn 16,16-20

Elmélkedés

Jézus az ő elmeneteléről és visszatéréséről beszél tanítványainak, de nagyon talányos módon beszél erről, hiszen az időpontokat nem árulja el. Korábban már beszélt arról, hogy hamarosan visszatér ahhoz, aki elküldte őt a világba, azaz a mennyei Atyához, és ígéretet is tett a Szentlélek elküldésére. Most ezeket a szavait ismétli, erősíti meg. Jól tudja, hogy távozása szomorúsággal fogja eltölteni tanítványait, ezért bátorítja őket, hogy ez a lelkiállapot nem fog örökké tartani, mert szomorúságuk örömre fog változni. Tanítványai nem értik kijelentéseit, s valószínűleg nem csak azzal kapcsolatban volt bennük bizonytalanság, hogy mennyi időt jelenthet a „kis idő”, hanem azt sem értették, hogy mit is jelent az elmenetel és a visszajövetel.

Jézus valójában a halálát érti a távozáson, és feltámadását a visszatérésen. Kereszthalála valóban szomorúsággal, mély bánattal fogja eltölteni az apostolokat, akik napokig értetlenül állnak a tény előtt, hogy miért kellett meghalnia Mesterüknek, akitől messiási uralkodást vártak. Aztán szomorúságuk örömre fordul, amikor a feltámadt Úrral találkoznak, és megértik, hogy Jézusnak a szenvedésével és halálával kellett megváltani a világot.

Jézus jelenléte mennybemenetele után is megtapasztalható, hiszen jelen van Egyházában, s ez örömmel tölt el minket, akik hiszünk benne.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

Elmélkedés

A tegnapi evangélium szerint Jézus azt állította, hogy az eljövendő Szentlélek meggyőzi majd a világot az igazságról, a mai részben pedig még hozzáteszi, hogy követőit elvezeti a teljes igazságra. A Szentlélek működése tehát kettős irányba hat. Egyrészt kifelé, a világ felé, másrészt befelé, az Egyház tagjaira. Azért lényeges erre a két irányra odafigyelnünk, mert sajnos sok keresztény ki akarja sajátítani a Szentlélekből áradó kegyelmet. Önző módon csupán a saját üdvössége szempontjából kéri a Lélek ajándékait. Nyilvánvaló, hogy minden ember számára a saját üdvössége a legfontosabb. Ugyanakkor mások üdvösségre jutását is tartsuk fontosnak! Imádkozzunk, hogy a Lélek sugallatát a nem hívők is meghallják! Imádkozzunk, hogy az Egyház közösségébe azok is eljussanak, akik egy ideig kizárják magukat abból. Imádkozzunk, hogy a bűnösök meghallják a Lélek bűnbánatra indító szavát!

Mire gondol Jézus, amikor „teljes igazságról” beszél? Nem csupán az számít kinyilatkoztatásnak, amit Jézus a működése alatt tanított és tett, hanem az is, amit az apostolok és az apostolokra épült Egyház felismer és hirdet Jézusról a Szentlélek megvilágosító kegyelmének köszönhetően. A Szentlélek működésének tehát az a lényege, hogy az idők végezetéig folytassa az emberek megszentelésének művét. Meghallom-e a Lélek életszentségre ösztönző szavát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus nyíltan beszélt apostolainak arról, hogy vissza fog térni az Atyához. Arra kéri őket, hogy ne szomorkodjanak távozása miatt, mert csak ezt követően jöhet el a világba, áradhat ki a hívőkre a Szentlélek.

A Lélekkel kapcsolatban Jézus többek között azt mondja, hogy ő fogja meggyőzni a világot a bűnről. A bűn szembeszegülés Isten akaratával, az isteni törvények elvetése, az engedelmesség megtagadása. A bűn a teremtmény lázadása a Teremtő ellen. A bűn a szent Isten szeretetének visszautasítása. Az ember sokszor úgy tekint Isten parancsaira, hogy azok nem vonatkoznak rá. A Lélek majd meggyőzi őket, hogy e parancsok megtartása jelöli ki az utat az ember számára az üdvösség felé. Mások nem utasítják el eleve az isteni parancsokat, de azokat túlzott nagyvonalúsággal kezelik, s könnyen megtalálják maguk számára a felmentést. Őket majd meggyőzi a Lélek arról, hogy könnyelműségük helytelen irányba vezeti őket. Ismét mások a személyes szabadságukra hivatkozva teljes mértékben függetleníteni akarják magukat Istentől. Őket a Lélek majd meggyőzi az engedelmesség értékéről.

Egyszóval mondhatjuk úgy is, hogy a Lélek bűnbánatot ébreszt a bűnös emberben és felébreszti benne a vágyat, hogy törekedjen az életszentségre, azaz igyekezzen egyre jobban hasonlítani az őt teremtő szent Istenre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!