Minden úgy másfél éve kezdődött. Az ágyamon feküdtem, és azt kérdeztem Istentől, hogy mi értelme a szerelemnek. Éppen szakítottam a barátommal, ugyanis rájöttem, hogy egyszerűen nem tudom viszonozni a szerelmét. Kedveltem, sokat tanultam tőle, és mai napig hálás vagyok neki, de inkább csak egy barátomnak tartottam, mintsem a szerelmemnek.
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50
Elmélkedés
A világosság és a sötétség, a hit és hitetlenség gondolata végighúzódik János evangéliumában. A mai részletben ezt mondja Jézus: „Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.” A mondás egyértelműsíti, hogy a világosság a hitet és Jézus személyének, valamint tanításának elfogadását, a sötétség pedig a hitetlenséget, az elutasítást jelképezi.
Jézus tanítása valóban igazság és megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatás. De ezt az igazságot nem kötelező elfogadnia az embernek. Itt egy másik szintre érkezünk, oda, hogy a világosság és a sötétség az emberben jelen van, az ember lelkének mélyén küzd egymással. A döntésem annak függvénye, hogy melyiknek a hatását engedem érvényesülni. Jézusnak az a szándéka, hogy meggyőzze az embereket. Nem elítélni akar minket, hanem megváltásunkat, bűntől való szabadulásunkat hozza el. Meg szeretne minket győzni arról, hogy ismerjük fel a lelkünk mélyén lakó rosszat, a bűnt, és szabaduljunk meg tőle. És ismerjük fel a lelkünk mélyén lévő jót, mindazt, ami a Teremtő Istennek köszönhető, és ezt engedjük a felszínre. Amikor tehát a saját döntésünkről van szó, akkor nincs átmenet a világosság és a sötétség között. Nincs szürkület, nincs félhomály, nincs köztes állapot. Ha Isten világossága nem győz bennem, akkor a sötétség foglya maradok.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!
Dér Katalin a Szentírás avatott ismerője, nem először segíti az olvasót a könyvek könyve írásainak értelmezésében. Ezúttal a legtitokzatosabbhoz, a Jelenések könyvéhez nyúl, a János apostolnak tulajdonított homályos víziókkal teli, világvégi borzalmakat is előrevetítő próféciához. Miért ilyen rejtelmes, titokzatos ez az irat? Mi az Isten szerepe a vég felé tartó történelem és az üdvösség tervének megvalósításában, az új ég és föld létrehozásában?
Két nagy rendalapító, Liguori Szent Alfonz és Bosco Szent János különleges odaadással tisztelték a Kármelhegyi Miasszonyunkat, és viselték a Rend skapuláréját.
Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30
Elmélkedés
A mai evangéliumban folytatódik a nyájáról gondoskodó pásztorról és a pásztorára hallgató nyájról szóló jézusi tanítás. Ezt mondja a mi Urunk: „Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik.” Érdemes sorra vennünk ezt a három kijelentést.
Először az hangzik el, hogy Jézusra hallgatnak az ő juhai. Egészen világos és egyértelmű ennek üzenete. Az tartozik Jézushoz, aki megnyitja fülét, értelmét és szívét az Isten országát hirdető Jézus előtt. Aki viszont nem hallgat rá és elutasítja tanítását, az nem lehet tagja Isten országának. Az igazság elfogadása nem kényszer senki számára. Felismerem-e Jézus személyében az üdvösség közvetítőjét és tanításában az üdvösség örömhírét?
A második kijelentés a pásztor és a nyáj kapcsolatát világítja meg. Nem idegenek egymás számára. A pásztor jól ismeri nyájának minden tagját, a bárányok pedig jól tudják, hogy ki a pásztoruk, ki a vezetőjük. Ismerik a hangját és követik őt, de az idegen hangjától elfordulnak. Felismerem-e Krisztus tanításában a követendő és életemet átformáló igazságot?
A harmadik kijelentés ígéretet fogalmaz meg azok számára, akik engedelmesen követik a pásztorukat: eljutnak az örök életre. Jézus nem küld minket, hogy egyedül haladjunk, küszködjünk életünk során, hanem vezet minket, velünk halad az örök élet útján.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, irgalmas Istenünk, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.
A fatimai jelenések 102. évfordulóján Athanasius Schneider püspök tanítását ajánlom az olvasó figyelmébe. Köszönet Dániel testvérnek a fordítás szövegének javításáért. A szerk.
Isten gondviselésének kifürkészhetetlen bölcsessége és kegyelme az emberi történelem és az egyháztörténet minden korszakában biztosítja azokat az eszközöket, melyek leginkább szükségesek a lelki sebek gyógyulásához és az emberek megmentéséhez a nagy lelki és anyagi katasztrófáktól. Általában Isten az emberi és a szent történelem legkritikusabb pillanataiban közbeavatkozik azon hiteles próféciák által, melyeket az Egyház megvizsgál és elfogad. Ilyen isteni közbeavatkozások az egyháztörténelem folyamán történtek és történni fognak az idők végezetéig.
Manapság olyan világban élünk, ahol a nagy erőfeszítéseket követelő területeken dolgozó vezetők hangzatos és szemtelen ígéretekkel árasztanak el bennünket. Pont azt mondják, amit hallani akarunk, és arra számítanak, hogy ezzel megnyerik bizalmunkat. Sajnos szavaikat igen sokszor nem támasztja alá olyan teljesítmény, amely elérné a beígért színvonalat.
„A tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak” – ez a szállóige ma is igaz. Bob Doll, egy vagyonkezelő társaság vezető részvénystratégusa ezt így fogalmazta meg: „A legmeggyőzőbb képet akkor mutatjuk magunkról, amikor abban vagyunk a legjobbak, amit csinálunk, legyen ez akár a munkánk, akár a hivatásunk, illetve amikor a legjobban csináljuk azt, amit csinálunk, ahogyan bánunk az emberekkel, ahogyan cselekszünk, ahogyan hozzáállunk valamihez.”
Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Jn 10,1-10
Elmélkedés
A mindenható Isten az idők kezdetén szeretetből teremtette meg a világot és benne az embert, az idők teljességében pedig szeretetből küldte el Fiát a világba, hozzánk emberekhez. Jézus Krisztus személyében Isten Jó Pásztorként mutatkozik meg, aki ismer minden embert, ahogyan a nyáj minden bárányát ismeri a pásztor. De nem csak a rábízott bárányokat ismeri a pásztor, hanem azt is, hogy hol vannak a jó legelők, illetve milyen veszélyek, vadállatok leselkednek a nyájra. A pásztor jól tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat és képes arra, hogy megvédje az állatokat.
Jézus földi küldetése az volt, hogy hirdesse az üdvösség örömhírét. Ő és az ő tanítása vezet minket az örök élet felé. De hogyan lehetséges, hogy az ő földi világból való távozása, mennybemenetele után is terjedjen a világban az örömhír és el is jusson minden emberhez? A válasz egyszerű: Az Úr megbízatást, küldetést adott apostolainak, az évszázadok során pedig küldetést ad az apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak, hogy folytassák az üdvösség művét, terjesszék az örömhírt és jó pásztorként vezessék a Krisztusban hívőket. Isten minden korban hív, megszólít embereket, akiknek hasonlóvá kell válniuk Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz. Isten tehát szüntelenül gondoskodik arról, hogy meghívott szolgái által elhangozzék az örömhír.
Hallgatok-e a pásztorok, a lelkipásztorok szavára, akiken keresztül Jézus szól hozzám?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.
A bejelentést az apostoli vizitátor, Henryk Hoser és az apostoli nuncius tette. Gisotti igazgató: „Figyelmet fordítanak a gyümölcsökre és a jó gyümölcsök népszerűsítésére”, de ez nem jelenti az „ismert események jóváhagyását”.
A bejelentést az apostoli vizitátor, Henryk Hoser és az apostoli nuncius tette. Gisotti igazgató: „Figyelmet fordítanak a gyümölcsökre és a jó gyümölcsök népszerűsítésére”, de ez nem jelenti az „ismert események jóváhagyását”.
