Battaplébánia

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.
Mk 10,13-16

Elmélkedés

A Jézus nevében gonosz lelkeket kiűző személy esetében, akit az apostolok el akartak tiltani tevékenységétől, már láthattuk, hogy egyes esetekben mennyire különbözik Jézus és az ő tanítványainak gondolkodása, magatartása. Ismét erre látunk példát a mai evangéliumi elbeszélésben. Gyermekeket hoznak Jézushoz és azt kérik tőle, hogy tegye rájuk a kezét. Mivel ez a kifejezés az evangéliumokban főként a gyógyítások esetében fordul elő, joggal feltételezzük, hogy beteg gyermekekről lehetett szó és meggyógyításukat kérték, de az sincs kizárva, hogy csupán áldást akartak kérni a gyermekek számára.

A tanítványok viszont megakadályozzák a szülőket igyekezetükben és nem engedik, hogy a gyerekek Mesterük közelébe kerüljenek. Nézetük talán védhető volna azzal, hogy nyugalmat szerettek volna biztosítani Mesterük számára, hogy zavartalanul taníthasson vagy pihenhessen, de mégis önkényesen cselekszenek, Jézus megkérdezése nélkül. Ő, amikor látja az esetet, helyteleníti tanítványai magatartását és felszólítja őket, hogy engedjék a gyerekeket a közelébe. A magyar fordításban szereplő „megharagudott” kifejezés mindenképpen erős érzelmi megindultságot jelent, melynek oka az, hogy a Jézushoz legközelebb állók sem értik meg Isten országának örömhírét, ők is keményszívűek maradnak.

Isten országa a gyermekeké és mindazoké, akik gyermeki lelkülettel fogadják annak örömhírét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket.
Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”
Mk 10,1-12

Elmélkedés

Az előzményekben Jézus főként rövid tanítások, lényegre törő mondások formájában közölte üzenetét. Ezzel szemben a farizeusokkal folytatott vitabeszédek már hosszabb lélegzetvételűek, a felek részletesebben kifejtik nézeteiket, törvényértelmezésüket. Erre példa a mai evangéliumi szakasz is. A farizeusok által feltett kérdés pontosan ismerteti a korabeli zsidó jogot, miszerint a férj kezdeményezhette a válást, válólevelet állított ki felesége számára, amellyel tanúsította annak szabad állapotát. Jogilag tehát megengedett volt a válás, csupán arról lehetett időnként vita a törvénymagyarázók között, hogy milyen indokkal lehet elbocsátani a feleséget. A kérdezők, akik elfogadják a válás lehetőségét, Mózesre, pontosabban a mózesi törvényre hivatkoznak.

A törvényt természetesen Jézus is ismeri és Istentől kinyilatkoztatottnak tartja azt. Mégis itt jön a fordulópont, az újszerű értelmezés. Jézus kijelenti, hogy idővel emberi könnyítések, engedmények kerültek a törvénybe, de ezek valójában nem felelnek meg Isten eredeti szándékának. Ez a szándék egyébként pontosan kiolvasható a törvényből, és a házassággal kapcsolatban a következő: „Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Az Úr tehát egy szigorúbb álláspontot képvisel, amellyel a házasságot védi.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!