Battaplébánia

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24

Elmélkedés

Az advent a lelki megújulás ideje lehet számunkra, ha elkezdünk Isten felé hittel és alázattal fordulni. Ez a lelkület egyben újfajta látásmódot is eredményez, amelynek segítségével eddig láthatatlan, ismeretlen dolgokat fedezhetünk fel. „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok” – mondja Jézus az evangéliumban. De mit kellene meglátnunk? Mit kellene észrevennünk?

Isten láthatatlan, mert lélek, azaz nem rendelkezik testtel, de mégis meg akarja magát mutatni az embernek, hogy a teremtő és teremtménye között élő kapcsolat alakulhasson ki. Isten meg akarja mutatni önmagát az embernek és ehhez azt a módot választja, hogy emberré lesz, a láthatatlan Isten látható alakban, emberként jön el közénk, gyermekként születik meg a világra. Erre a titokra, a megtestesülés csodájára, Isten emberi testben való megmutatkozására készülünk az advent folyamán, hogy aztán karácsonykor megünnepeljük ezt a titkot, ezt a csodát.

Azok az emberek, akik Jézus korában éltek, láthatták őt, találkozhattak vele személyesen. Édesanyja, Mária és nevelőapja, József születésétől fogva láthatták őt. Láthatták őt gyermekként és felnövő ifjúként Názáretben, ahol felnevelkedett, majd a többi város lakói, ahová már felnőtt vándortanítóként eljutott. Láthatták cselekedeteit, amelyek sok emberben ébresztették fel azt a hitet, hogy ő az Isten Fia. A hit valóban új látásmóddal ajándékoz meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Szeráfok, fejedelemségek, trónusok…​Szent Tamás az angyalokról 
 
,Az angyalok titokzatos lények. Szívesen hiszünk bennük, bár sokszor ez a „hit” inkább a babonához közelít, és többnyire csak meseszerű elképzelésünk van az angyalokról. Eg…

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Mt 8,5-11

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenetben egy katonatiszt és Jézus párbeszédét olvassuk. A szereplők bemutatásakor Máté evangélista kiemeli, hogy a katonatiszt, a százados pogány származású, azaz nem zsidó. Jól ismerjük a történelmi helyzetet: abban az időben a zsidók nem rendelkeztek független állammal, hanem a Római Birodalom fennhatósága alatt álltak. Az elnyomó hatalom és a függetlenségéről le nem mondó és azért küzdő ország lakosai között nap mint nap tetten érhető volt a feszültség. A két szereplő, Jézus és a százados, mind vallásilag, mind nemzetiségileg ellentétes oldalon állt.

A százados ezt a vallási és származási falat bontja le, amikor római létére egy zsidótól kér segítséget, hatalommal rendelkező parancsnokként egy egyszerű embertől vár segítséget. Lebontja továbbá az előítéletek falát. Korábban biztosan több orvos is próbálhatott segíteni szolgáján, de nem tudtak eredményt elérni. Tehetetlenségük alapján mégsem gondolja azt, hogy nincs remény, nincs lehetőség. Nem törődik bele a helyzetbe, hanem hitét kifejezve kéri Jézus közbeavatkozását. Elöljáró létére mondhatta volna azt is, hogy nem törődik szolgája bajával, majd lesz helyette másik beosztottja, aki szolgálatára áll, de benne mégsincs ilyen lemondás. Parancsnok létére most nem követel, nem ad utasítást, hanem kér, mégpedig alázattal és hittel kér.

Magatartása legyen számunkra példa, hogy kéréseinket milyen lelkülettel terjesszük Isten elé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk! Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen! Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk! Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is!

Az angolszász országokban nagy keletje van a „… kezdőknek” című kiadványoknak – nem meglepő módon a rózsafüzér imádkozásához is ajánlják a Rosary for Dummies oldalt. Ha már megy, akkor jöhet a PRAYING THE ROSARY AND MEDITATING ON THE MYSTERIES&nbsp…

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Mk 13,33-37

Elmélkedés

Ismered a holnapot?

Olyan világban élünk, amely nem ismeri a holnapot. A múltat már régen elfelejtette. A gyökerek, az emlékek, a hagyományok már nem jelentenek értéket. A múltbeli események már kevésbé adnak viszonyítási pontot. Minden, ami megtörtént, szinte rögtön feledésbe merül, elmúlt, már nem érdekes többé. Olyan világban élünk, amely nem ismeri a holnapot. A jelent még ismeri. Élj a mának, a pillanatnyi örömöknek! – hangoztatják sokan. Keresd a jelen boldogságát, szerezz élményeket, ez teszi boldoggá az életedet – mondogatják főként a fiatalok. Olyan világban élünk, amely nem ismeri a holnapot. Nem gondol előre, nem tervez előre. A holnapot nem ismerő emberek világa káosz és sötétség, kilátástalanság és reménytelenség.

Az advent mindig elgondolkodtat minket az időről, az idő múlásáról, a múltról, a jelenről és a jövőről. És talán ez utóbbi a legfontosabb. Elgondolkodni a jövőről, a jövőben várható, bekövetkező eseményekről. Az advent mindig előre irányítja tekintetünket a jövő felé. A jövőbeli esemény, amit várunk, a karácsony, Jézus születésének napja. Oktalanság volna azt állítanunk: de hiszen ez egy múltbeli esemény! Ez már egy ősrégi történet, kétezer éves sztori. Oktalanság volna azt állítanunk, hogy karácsonykor csak egy múltbeli eseményre emlékezünk, annak szépségét próbáljuk felidézni, azt, hogy Jézus megszületett egyszer régen. Kész csoda, hogy ennyi idő után is vannak még olyanok, akiknek fontos ez a múltba vesző történet. A hívő ember másként gondol a karácsonyra és éppen emiatt tekint nagy lehetőségként az adventi időszakra. A keresztény ember hiszi, hogy az Úr születése minden esztendőben megismétlődik, ez egy jövőbeli esemény, amely néhány hét múlva ismét meg fog történni. Jézus Krisztus újra megszületik az emberi szívekben, újra eljön ebbe a világba. Éppen ezért ne beszéljünk Jézus születéséről úgy, mint egyszeri történelmi eseményről, amelynek ismerjük a dátumát, de ennél többet nem jelent számunkra.

Ma advent 1. vasárnapja van. Elindulunk adventi utunkon, megkezdődik számunkra a karácsonyi előkészület. Ha az adventi készület csak azt jelenti, hogy ezekben a napokban felidézzük azt, hogy az Úr egyszer, régmúlt időkben eljött, akkor még nagyon keveset tettünk. Akkor még keveset értettünk meg Isten titkaiból, aki szüntelenül közeledik, eljön hozzánk. Tovább kell lépnünk a múltról való merengésnél és tovább kell lépnünk a jelen valóságánál és a jövőbe kell tekintenünk. A jövő felé kell fordulnunk, hogy ki tudjunk lépni a jelen sötétségéből és reménytelenségéből. Mert ez a jövőbeli esemény, az Úr újbóli megszületése világosságot támaszt körülöttünk és reményt ébreszt bennünk.

A mai vasárnap evangéliumában ezt olvassuk: „Vigyázzatok és virrasszatok! Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura!” A virrasztás és az éberség azt jelenti, hogy valaki egy jövőbeli eseményre készül, azt várja. Az előttünk álló heteket próbáljuk meg arra felhasználni, hogy tisztázzuk magunkban kit is várunk, kinek a jövetelére készülünk? Próbáljuk megérteni, hogy mit akar nekünk hozni, mivel szeretne minket megajándékozni a kis Jézus? Az örökkévaló Isten arra készül, hogy újra belépjen az emberi időbe. Segít minket helyesen értékelni a múltat, erőt ad a jelen mindennapi küzdelmeihez és új értelmet ad jövőnknek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te azt akarod, hogy minden gyermek boldog felnőtté váljon. Add, hogy gyermekeink ne csak testben, hanem lélekben is növekedjenek, felnőtté váljanak! Add, hogy gyermekeink az ismeretek elsajátítása mellett hitükben is napról napra fejlődjenek! Ültesd el lelkükben Igéd magjait, adj nekik erőt, hogy életükben hűségesek legyenek hozzád, és majd egykor felnőttként ők is továbbadják gyermekeiknek a hit igazságait! Segítsd őket, hogy gyermekként és felnőttként országod építésében munkálkodjanak!