Battaplébánia

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.
Lk 12,8-12

Elmélkedés

A farizeusokról mondott kemény szavak azt eredményezték, hogy még jobban szembefordultak Jézussal. Nem néznek magukba, nem tartanak önvizsgálatot, hanem azt a számukra könnyebb utat választják, hogy elutasítják a figyelmeztetéseket és szembefordulnak azzal, aki kimondja hibáikat. Ezt a részt azzal folytatja Szent Lukács evangélista, hogy az Úr figyelmezteti tanítványait, hogy ők is hasonló szembenállással, visszautasítással fognak találkozni, amikor Mesterük tanítását hirdetik. A figyelmeztetés mellett tanácsokat ad, hogy miként viselkedjenek mindezek bekövetkeztekor.

Fontos, hogy tanúságtételük ezen idején nincsenek magukra hagyva a krisztusi tanítványok, hiszen a Szentlélek velük lesz. „A Szentlélek majd megtanít benneteket, hogy mit mondjatok” – olvassuk Jézus bátorítását. Ez egyrészt arra vonatkozik, hogy Isten Lelke szól azokból, akik az üldözések ellenére is hűségesen tesznek tanúságot Urukról. Másrészt azt jelenti, hogy a Szentlélek mindenkor ügyel arra, hogy az Egyház tévedéstől mentesen megőrizze és minden embernek hirdesse Krisztus tanítását. A Lélek indít bennünket állandóan, hogy hirdessük az örök élet igéit. Akik e tanítás szerint élnek és erre az igazságra tanítanak másokat, életükkel és szavaikkal is megvallják Krisztust. Legyen mindig velünk a Szentlélek, aki az Igazság Lelke!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”
Lk 12,1-7

Elmélkedés

A mai evangélium első része a farizeusokról szóló beszéd lezárása, amelyben Jézus pontosan megnevezi a farizeusok legfőbb bűnét, amely miatt tanítványainak és az embereknek nem kell követniük példájukat. Ez a bűn a képmutatás. Életvitelük és magatartásuk ugyanis nem egyezik meg azzal, amit hirdetnek és tanítanak az embereknek. A farizeusok saját képmutatásuk miatt veszítették el hitelességüket. Jó tanácsokat ugyanis csak akkor érdemes másoknak adni, ha saját példánkkal igazolni tudjuk, hogy mi is úgy élünk. Keresztény emberként ügyelnünk kell erre, különben a Jézusról szóló tanúságtételünk elveszíti meggyőző erejét.

A folytatásban Jézus rátér arra, hogy tanítványai is ugyanolyan szembenállással fognak találkozni, mint ő. Ez az ellenkezés a tanítványok személyén keresztül elsősorban Jézusnak szól, de mégis sok kellemetlenséget és szenvedést okoz azoknak, akik Jézusról akarnak tanúságot tenni életükkel. Jézus barátainak mondja azokat, akik nem félnek a testi szenvedésektől vagy a vértanúságtól, hanem üdvösségük elnyerése érdekében kitartanak mellette. Egyedül a gonosz léleknek van hatalma arra, hogy kárhozatra juttassa azokat, akik neki adják lelküket. Krisztusnak, aki halálával és feltámadásával örökre legyőzte a gonoszt, ezzel szemben hatalma van arra, hogy üdvözítsen minket. Ajánljuk fel neki lelkünket és életünket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
Lk 11,47-54

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus egészen kemény szavakkal beszél arról, hogy nemzedéke felelősséggel tartozik a megölt prófétákért. A felelősséget azonban nem csak a gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert nem hallgattak Isten küldötteinek szavára, s nem tértek meg. Felelősséggel tartoznak tehát mind gonosz cselekedeteikért, mind a lelki megtérés elmulasztásáért. Jézus kijelentései a múlt cselekedeteire vonatkoznak. De miért mondja azt, hogy kortársait vonják felelősségre elődeik bűnei miatt? Talán azért, mert Jézus már most előre látja, hogy saját nemzedéke ugyanabba a hibába fog esni, mint a korábban élők. Jézus korának emberei éppúgy megölik Isten Fiát, a mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit, a prófétákat. S Jézus nemzedéke éppúgy elmulasztja a megtérést, mint a korábbiak.

Az evangéliumnak ez a szövegrészlete tehát Jézus küldetéstudatára is rávilágít. Előre látja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a korábbi idők prófétáinak sorsa. Mégsem tagadja meg küldetését, hanem vállalja a szenvedést és a halált, engedelmeskedik az Atyának.

Én vagyok a felelős azért, hogy hallgatok-e Jézus figyelmeztető szavára vagy sem, a megtérés útjára lépek vagy nem. Nem felháborodni kell azon, amikor Isten figyelmeztet bűneimre, hanem érdemes bűnbánatot tartva kérni bocsánatát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted.

„Munkáljátok üdvösségeteket” (Fil 2,12)
Az olaszországi Calabriából származó Natuzza Evolo a katolikus egyház egyik legnagyobb stigmatizált misztikusa különleges jele volt annak, hogy Krisztus itt van köztünk és minden embert üdvözíteni akar. 1944 ő…

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9

Elmélkedés

Jézus nemcsak tizenkét apostolát küldte missziós útra, hanem más tanítványait is. E tanítványi körhöz tartozott Szent Lukács, a harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedetei szentírási könyvek szerzője. Az orvosnak tanult Lukács is azt a küldetést kapja, hogy hirdesse az Isten országának evangéliumát, s ő nem csupán szóban tesz ennek eleget, hanem lejegyzi, leírja az igehirdetésben elhangzottakat és összefoglalja az apostolok működésének első éveit. Evangéliuma alapján Jézus alakja úgy bontakozik ki előttünk, mint aki az irgalmasságot hirdeti. Az Apostolok Cselekedeteiben pedig a Jézus által alapított Egyház áll előttünk, ahol apostolai hirdetik az irgalmasság örömhírét, és leírja, hogy hogyan fogadják azt az emberek.

Az ünnep evangéliuma a tanítványok missziós útra küldését írja le. Üres kézzel, de szívükben Jézus tanításával indulnak útnak a tanítványok, hogy Mesterük kérésére hirdessék Isten országának örömhírét. Az igehirdetés sikeréhez nincs is szükségük másra, hiszen az igazság tanítása olyan belső erővel rendelkezik, amely meggyőzi az embereket.

Lukács evangéliumának több jellegzetessége közül most azt az egyet emeljük ki, hogy csodálatos imákat tartalmaz. Az imádság útján való előrehaladásunkban kiváló eszköz lehet e harmadik evangélium olvasása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!