Battaplébánia

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot várok és nem áldozatot.” Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Mt 9,9-13

Elmélkedés

A mai napon Szent Mátét, Jézus egyik apostolát és az egyik evangélium szerzőjét ünnepeljük. Evangéliumának megírásával Máténak az volt a célja, hogy bemutassa Jézust, az Isten Fiát, valamint tanúságot tegyen arról, hogy Jézussal elkezdődik az Isten országának megvalósulása a földön. Jézus halála és feltámadása után az ország növekedését az evangélium hirdetése és továbbadása biztosítja mindenekelőtt élőszóban, de írásban is. Mindenki, aki vállalkozik az evangelizálásra, az igehirdető Jézushoz válik hasonlóvá. Ahogyan az Úr hirdette egykor az ország örömhírét az embereknek, ugyanígy ma is ezt kell tennünk nekünk, az ő követőinek.

Az ünnep evangéliumában Máté meghívásáról olvasunk. Kissé valószínűtlennek tűnik, hogy azonnal engedelmeskedik egy idegen kérésének és gondolkodás nélkül otthagyja munkáját. Gyors döntésének hátterében az állhat, hogy nem teljesen ismeretlen számára annak a Jézusnak a személye, aki megszólítja őt, hanem már hallhatott róla valamit, értesülhetett csodáiról és más tetteiről, talán láthatta is őt korábban.

Máté gyorsasága és készsége mindenképpen figyelemreméltó számunkra, mert Jézus minden nap odalép ebédlőasztalunkhoz, íróasztalunkhoz, az iskolapadhoz vagy a munkaasztalhoz, és minket is követésére hív. Jézus nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött hívni, ez a mennyei Atyától kapott küldetése. Meghívása nekünk szól, ha felismerjük hibáinkat, beismerjük bűneinket, és készek vagyunk indulni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm megnyugtató szavaid!

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:
„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”
Lk 7,31-35

Elmélkedés

Az evangéliumok szerint Jézus több alkalommal is beszélt arról, hogy tanításának hallgatása még nem elegendő, hanem annak, aki tanítványa szeretne lenni, a meghallgatott tanítás szerint kell élnie. Erről szólt például a homokra és a sziklára épített ház hasonlata és szintén ezt a témát érinti a mai evangéliumi részlet. A gyermekek furulyázása csak játék marad, mert senki nem veszi komolyan őket, nem figyelnek rájuk az emberek. Az emberek elengedik a fülük mellett a furulyaszót, s nem kezdenek el táncolni a zenére. Jézus kijelentései Keresztelő Szent János küldetésére és annak fogadtatására vonatkoznak, illetve érthetjük azokat az ő saját küldetésére is. Mindkét esetben láthatjuk, hogy egyesek hisznek, bűnbánatot tartanak, míg mások elutasítják a tanítást.

Jézus hirdeti a mennyek országának örömhírét, közvetíti Isten üzenetét az embereknek. Hirdette egykor és hirdeti ma is. De sajnos sokan vannak, akik azt gondolják, hogy „ő is csak a maga nótáját fújja” és elengedik a fülük mellett az igazság szavait.

Milyen jó lenne, ha nem csak a fülünknek tetszene Jézus tanítása, hanem gyökeret verne szívünkben! Milyen jó lenne, ha megérintené mindannyiunk lelkét! Milyen jó lenne, ha valóban az ő igaz tanítása irányítaná életünket! Milyen jó lenne, ha keresztény bölcsességgel felismernénk szavaiban az üdvözítő igazságot!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Lk 7,11-17

Elmélkedés

Szent Lukács evangélista művében észreveszünk bizonyos fokozatosságot Jézus isteni hatalmának, erejének bemutatása során. A tegnapi evangélium szerint egy még élő, de már halálán lévő személyt gyógyított meg, a pogány katonatiszt szolgáját. Ebben az esetben még egyértelműen gyógyításról, gyógyító csodáról beszélhetünk.

A mai evangéliumi részlet ennél is továbbmegy, itt már egy halott feltámasztásáról van szó. A fiú halála nyilvánvaló, hiszen már a temetőbe kísérik őt. Ebben az esetben nincs szükség arra, hogy bárki, például a halott ifjú édesanyja kérje Jézus segítségét. Emberileg nézve nem is volna értelme egy ilyen kérésnek, mert az emberek ugyan lassan megismerik az Úr gyógyító hatalmát, de azt elképzelni sem tudják még, hogy akár a halottakat is vissza tudja hívni az életre. Jézus tehát önállóan cselekszik, amikor látja a gyászmenetet és rögtön felismeri, hogy az özvegy azt a személyt veszítette el egyetlen fiában, akire idős korában számíthatott volna, mint gondviselőjére. Jézus megkönyörül rajta, megesik rajta a szíve, és visszaadja számára fiát, feltámasztva őt a halálból.

Keresztény emberként nem azt kívánjuk, hogy a földi életünk tartson örökké, hanem a mennybe szeretnénk eljutni. Hitünk szerint Istennek hatalma van életet adni. Éljünk úgy, hogy méltók legyünk az üdvösségre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!