Battaplébánia

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53

Elmélkedés

Isten országának megvalósulása Krisztus földi életével kezdődött el és az ő végső eljövetelével fog beteljesülni. Addig az időig azonban folyamatos a küzdelem a rossz és a jó között a világban, és emberként ebben a küzdelemben élünk, mégpedig olyan értelemben is, hogy a mi lelkünkben is harcol a rossz és a jó. Isten Szentlelke pünkösd óta kiárad a hívekre, hogy igaz szívvel tudjunk imádkozni Isten országának eljöveteléért, és elkötelezetten munkálkodjunk annak megvalósulásán. Szükségünk van arra, hogy a Lélek által folyamatosan megújuljunk, s a régi emberből új, a lélek szerint és a Szentlélekben élő emberekké váljunk. Nem mondhatunk le az állandó megújulásról és a folyamatos lelki fejlődésről.

A mai evangélium lezárja az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatát és összefoglalja ezek mondanivalóját. Jézus közérthető hasonlatai minden hallgatót önvizsgálatra indítanak, ugyanakkor döntésre késztetnek minket Isten országával kapcsolatban. A döntés, egyrészt meghatározza magatartásunkat a jelenben, másrészt örök sorsunkat dönti el. Isten ígérete kettős: egyrészt már a földi élet során boldogságot ad mindazoknak, akik törvényei, útmutatásai szerint élnek és engedelmeskednek neki, másrészt az örök életet adja jutalmul mindazoknak, akik földi életük során a szeretet törvénye szerint élnek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,44-46

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus két példázatot mond a mennyek országáról, amelyekben kincshez, illetve igazgyöngyhöz hasonlítja azt. Mindkettő azt fejezi ki, hogy a mennyek országa olyan nagy érték, amelynek megszerzéséért érdemes minden másról lemondani. Ezt teszi a földműves, aki rátalál a földben a kincsre, és ezt teszi a kereskedő is, aki igazgyöngyöt talál. Magatartásukban azonban ne a kapzsiságból fakadó vagyonszerzést vagy a birtoklási vágyat lássuk, mert akkor félreértenénk Jézus mondanivalóját. Az Isten országa ugyanis nem földi vagyontárgy, amitől gazdagabbak lehetünk, hanem olyan kincs, amely lelkünket gazdagítja.

Korunk válságainak egyik mélyebb gyökere az lehet, hogy sokan mindent meg szeretnének szerezni maguknak, amit értékesnek tartanak, de nem akarnak áldozatokat hozni. A munka, a tanulás, a családi vagy társadalmi élet területén csak akkor lehet előbbre jutni, ha képesek vagyunk áldozatokat is hozni céljaink elérése érdekében. Közhelyszerűen mondhatjuk: mindennek ára van, semmit sem adnak ingyen. Az előbbre jutásért küzdenünk kell. Azt természetesen senki sem veszi szívesen, ha olyan dolgot vesznek el tőle, ami az igazságosság vagy a vélt igazságosság szerint neki jár. Önként viszont bárki lemondhat saját anyagi javairól, hogy másokat segítsen azokkal. Az irgalmasság ilyen gyakorlása által is növekszik az Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43

Elmélkedés

Az evangéliumokban ritkán fordul elő, hogy Jézus meg is magyarázza az általa mondott példabeszédet. Ennek oka az, hogy a példázatok önmagukért beszélnek. Mondanivalójukat, üzenetüket bárki könnyen megértheti, hiszen a mindennapi élet és munka világából merítik témájukat. A magvetőről vagy a búzáról és a gyomnövényről, a konkolyról szóló hasonlat közérthető volt a jelenlévők számára, hiszen aligha lehetett köztük olyan, aki ne vetett vagy ne aratott volna saját földjén. Amikor Jézus magyarázatot fűz az elhangzottakhoz, akkor ezzel nyomatékosabban szólítja fel a hallgatóságot, hogy választ adjon vagy válasszon. Ez a magyarázat, ez az erősebb felszólítás azonban már nem mindenkinek szól, hanem csak a tanítványoknak, akiktől ezek szerint az Úr többet vár, nagyobb odaadást kíván, mint a sokaságtól.

A válaszadást nekünk, keresztény embereknek nem lehet, s nem is érdemes kikerülni, hiszen mindannyiunkat személyesen érint. A búzáról és a konkolyról szóló beszéd magyarázatából kiderül, hogy a világban a jó és a rossz egyaránt jelen van. Kezdetben sokszor nehéz megkülönböztetni őket, amely a választást nehezíti számunkra. Egy idő után azonban kiderül a különbség, s nekünk állást kell foglalnunk, vajon jó búzaként vagy haszontalan gyomnövényként akarunk-e élni. Személyes döntésünktől függ, hogy az utolsó ítéletkor elnyerjük-e az üdvösséget. Ezek a példabeszédek rólunk szólnak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”
Mt 13,31-35

Elmélkedés

Amint az elmúlt héten több alkalommal is láttuk, Jézus szívesen beszélt példabeszédekben. Az Isten országáról szóló tanítása során különösen is alkalmazta ezt a beszédformát, hiszen az ember számára nehezen megragadható valóságról van szó. E példázatokkal szemléletes módon mutatta be Isten uralmának megvalósulását. A magvetőről szóló hasonlat azt szemléltette, hogy az isteni üzenet hogyan jut el az emberi szívekbe, hogyan kezd el növekedni és termést hozni.

A mai evangéliumban Jézus először a mustármag növekedéséhez hasonlítja a mennyek országát, azt jelezvén, hogy a kicsinyke ország az isteni közreműködésnek köszönhetően nagyra növekszik. A kovászról szóló hasonlat pedig azt jelenti, hogy az Isten országához tartozó emberek kovászként, élesztőként vannak jelen a világban és hatást gyakorolnak a világban élőkre.

Jézus azáltal von be minket Isten országába, hogy a példabeszéd állásfoglalásra késztet minket: vajon bennem megtörténik-e ez a növekedés? Növekszik-e bennem Isten örömhíre? Engedem-e, hogy az evangélium, a krisztusi igazság átformálja életemet és az Úrhoz tegyen hasonlóvá? Az ország növekedéséért nekem is tennem kell valamit, kovászként nekem is élesztő hatással kell lennem másokra. Magatartásommal Krisztus életét és tanítását adom tovább.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk, akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy te, Urunk, bennünk növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért élnek. Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk neked, és előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson a te országod.

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Mt 13,44-52

Elmélkedés

Szénánál értékesebb kincs

Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat három rövid hasonlattal zárul, amelyek a földbe rejtett kincsről, a kereskedő által megtalált igazgyöngyről és a tengerből mindenféle halat kifogó halászhálóról szólnak. Jézus így fejezi be tanítását: „Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.” Bár Máté evangélista nem jegyzi le, de azért tegyük hozzá az érem másik oldalát is: az igazak pedig a mennyország örökké tartó boldogságába jutnak.

Sablonosan fogalmazva most az következne, hogy „manapság úgy élnek az emberek, mintha nem volna végső számonkérés”, pedig valójában régen is legalább ennyien gondolkodtak, éltek hasonlóan. Jó példa erre a híres németalföldi festő, Hieronymus Bosch: A szénásszekér című alkotása, amely az 1500-1502-es években készült, s amely jól szemlélteti a középkori gondolkodást. Egy korabeli holland mondás szerint „a világ egy szénaboglya, amelyről mindenki annyit markol, amennyit csak tud.” Bosch festménye éppen ezt szemlélteti. A jól megrakott szénásszekeret ördögök húzzák a pokol felé. Körülötte létrákkal és hosszú favillákkal felszerelkezve tolonganak az emberek, és próbálnak maguknak minél több szénát megszerezni. Az emberek ruházata elárulja, hogy mindenféle társadalmi osztályba tartoznak: vannak köztük szegényebbek és tehetősebbek, gyalogosan és lóháton érkezők, de még az egyházi és világi méltóságok, a pápa és a császár sem hiányoznak. A szénásszekér tetején gonosz szellemek csábítják az embereket a bűnre. Az égből Krisztus figyeli a menetet. Egy angyal ugyan az ég felé, Krisztusra nézve imádkozik, de rá nem figyel senki. Az az érzésünk, hogy a szekér megállíthatatlanul halad előre. A festmény egy három képből álló sorozat (triptichon) középső eleme. Tőle balra a bűnbeesést és az Éden-kertből való kiűzetést ábrázolja a festő, a jobb oldalon pedig a pokol látható. A három kép így jól összefoglalja a bűn eredetét a régmúlt időkből, a bűn kibontakozását a világ jelen idejében és a bűn következményét, a kárhozat állapotát, ami a jövőben vár a bűnösökre.

Első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy Jézus hasonlatai arról szólnak, hogy az ember próbáljon minél többet megszerezni magának. A földműves birtokolni akarja a megtalált kincset, a kereskedő szintén meg akarja szerezni az igazgyöngyöt, mintha ők is arra törekednének, hogy minél több szénát markoljanak maguknak a szekérről. Jézus példázataiban azonban másról van szó, mert amíg a széna a bűnök sokaságát szemlélteti a festményen, addig a kincs és az igazgyöngy az Isten országát, azaz olyan értéket, amely valóban megszerzendő, elérendő az ember számára. A földműves és a kereskedő egyaránt lemond minden evilági vagyonáról, eladják mindenüket, mert Isten országát minden földi vagyonnál értékesebbnek tartják. Ők nem földi kincseket akarnak tehát birtokolni, hanem élni akarnak Isten országában és ennek megfelelően cselekszenek.

Ha becsukják Bosch festményének oldalsó részeit, akkor egy új alkotás, a Csavargó című kép látszódik. Ő azokat jelképezi, akik keresik az igaz utat. Talán engem is jelképez e csavargó. Megtehetem, hogy egy maroknyi szénáért, elszáradt fűcsomóért küzdök egész életemben, de választhatom azt is, hogy keresem az Isten országának kincsét. Ha látod a házad ablaka előtt elhaladó szénásszekeret és a körülötte tolongó népet, ne szaladj utánuk! Isten a szénánál értékesebb kincset tartogat számodra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Mindkettő kincs és forrás számunkra. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!