Az irgalmasság fogalmának megértését számomra nagyon segítette az irgalmasság évére készült logó.
Megértettem: az irgalom olyan segítségnyújtás, amikor az irgalmazó érzelmileg „belecsúszik” az irgalmasságra szoruló ember helyzetébe. Képes látni abból a szemszögből, melyben a rászoruló néz, s így képes magára venni annak terheit, gondjait, fizikai érzéseit, és ezzel is könnyíti a szenvedést.
Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Lk 13,22-30
Elmélkedés
Korábbi elmélkedéseinkben említettük már, hogy Lukács úgy mutatja be Jézus nyilvános működését, vándorútját, mint aki állandóan Jeruzsálem felé halad. A valóságban többször is megtehette ezt az utat Jeruzsálem felé, illetve elhagyhatta a várost, hiszen felnőttként az ünnepekre minden évben elzarándokolt. Lukács feltehetően Jézus küldetéstudatának hangsúlyozása érdekében említi többször ezt a „jeruzsálemi utat.” Az Úr maga mondja: „nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül” (Lk 13,33). Jézus állandó haladása, közeledése Jeruzsálem felé annak jelképe Lukács írásában, hogy küldetése beteljesítéséhez egyre közelebb kerül.
A mai evangéliumba ezt olvassuk: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!” A buzdítás a tanítványoknak és a későbbi korok Krisztus-követőinek, nekünk is szól: törekedjünk bejutni az üdvösségre! Az üdvösség elérése az ember számára nem könnyű, de nem is lehetetlen. Isten vezet minket, hogy napról napra előrehaladjunk az üdvösség útján és legyen erőnk a szűk kaput választani és azon belépni.
Ugyanakkor Jézus számára is volt szűk kapu. A szenvedés vállalása és a kereszthalál volt számára az a szűk kapu, amely a feltámadásra vezetett. Isten mindannyiunk számára új világot nyit, de ebbe a világba a szenvedés és a halál szűk kapuján és a feltámadáson át vezet az út.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.
A Hittani Kongregáció a katolikus temetésről
Október 25-én kedden jelent meg a Hittani Kongregáció instrukciója, utasítása a katolikus egyház temetési szertartásával és eljárásával kapcsolatban, mely összefoglalja az érvényes gyakorlatot, leszögezve, hogy a temetés legteljesebb formája az elföldelés, de megengedett a hamvasztás is, jóllehet mindkét forma csak temetőben, vagy arra kijelölt kultikus helyen végezhető.
A Hittani Kongregáció a katolikus temetésről – frissítve a hiányzó részek magyar nyelvű összefoglalójával
2016. október 25-én jelent meg a Hittani Kongregáció instrukciója, utasítása a katolikus egyház temetési szertartásával és eljárásával kapcsola…
„Bár az igazság ritka kincs, a kínálat mindig nagyobb volt belőle, mint a kereslet.”
Josh Billings amerikai humorista fenti meghatározása rímel János evangéliumának részletére: „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (14,6). A részigazságok a földön sosem állnak össze egésszé, mivel a teljes igazsággal Urunk rendelkezik.
A tévtanítók sokszor erős logikával érvelnek tanaik igazsága és helyessége mellett, de amint kitágítjuk a kört a teljes igazság felé, abban a pillanatban meggyengülnek érveik, és könnyen előbújik az a bizonyos lóláb – a patás ábrázolásának megszokott jele.
Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Lk 13,18-21
Elmélkedés
Jézus tanításának középpontjában Isten országa, a mennyek országa áll. Az ország megvalósulását, jelenlétét két példával világítja meg: az első a mustármagról, a második a kovászról szól. A mustármag egészen kicsiny, az ember el sem hinné, mekkorára képes megnőni. Ehhez hasonlóan növekszik Isten országa a világban, messze felülmúlva az emberi elképzeléseket. A lisztbe vagy a tésztába vegyített kevés kovász, azaz élesztő képes átjárni, megkeleszteni a tésztát. Mindkét példa arra utal, hogy Isten országa rejtett, titokzatos módon terjed, növekszik. A növekedés nem vehető észre rövid távon, de napról napra bontakozik. Az isteni tevékenység nem észlelhető, de az események hátterében tettenérhető, hiszen az emberek lelki fejlődése, átalakulása egy idő után már észrevehető.
Isten országának növekedése szinte észrevehetetlen, de állandóan úton van végső kiteljesedése felé. Rejtett valóság, amely az idő előrehaladtával egyre inkább megmutatkozik az emberek számára. Jézus fellépésének idején és az evangélium megírásának korában még kicsiny valóság az Isten országa, de az évszázadok folyamán egyre jobban kibontakozik, miként ezt a történelmi tapasztalat igazolta. Minden növekedés Istennek köszönhető, aki az én közreműködésemet is kéri, hogy országa növekedjen.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, eljöttem házadba, hogy meghalljam, mit mondasz nekem te, Atyaisten, Teremtőm, s te, Úr Jézus, Megváltóm, te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben és életmódban.
Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Lk 13,18-21
Elmélkedés
Jézus tanításának középpontjában Isten országa, a mennyek országa áll. Az ország megvalósulását, jelenlétét két példával világítja meg: az első a mustármagról, a második a kovászról szól. A mustármag egészen kicsiny, az ember el sem hinné, mekkorára képes megnőni. Ehhez hasonlóan növekszik Isten országa a világban, messze felülmúlva az emberi elképzeléseket. A lisztbe vagy a tésztába vegyített kevés kovász, azaz élesztő képes átjárni, megkeleszteni a tésztát. Mindkét példa arra utal, hogy Isten országa rejtett, titokzatos módon terjed, növekszik. A növekedés nem vehető észre rövid távon, de napról napra bontakozik. Az isteni tevékenység nem észlelhető, de az események hátterében tettenérhető, hiszen az emberek lelki fejlődése, átalakulása egy idő után már észrevehető.
Isten országának növekedése szinte észrevehetetlen, de állandóan úton van végső kiteljesedése felé. Rejtett valóság, amely az idő előrehaladtával egyre inkább megmutatkozik az emberek számára. Jézus fellépésének idején és az evangélium megírásának korában még kicsiny valóság az Isten országa, de az évszázadok folyamán egyre jobban kibontakozik, miként ezt a történelmi tapasztalat igazolta. Minden növekedés Istennek köszönhető, aki az én közreműködésemet is kéri, hogy országa növekedjen.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, eljöttem házadba, hogy meghalljam, mit mondasz nekem te, Atyaisten, Teremtőm, s te, Úr Jézus, Megváltóm, te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben és életmódban.
„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11)
A „csendesedj el” kérés most már mindig anyukámra fog emlékeztetni.
„Itthon vagyunk, minden rendben”, közöltem vele gyorsan telefonon. Rohantam, mint mindig. Csak tudni akarta, hogy épségben hazaértünk, minden további beszélgetést szükségtelennek éreztem.
Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17
Elmélkedés
Lukács evangélista nem jelöli meg, hogy melyik városban történt az a csoda, amelyről a mai napon olvasunk az evangéliumban. Azt viszont hangsúlyozza, hogy a gyógyítás szombati napon történt, a nyugalom napján, amikor nem szabadott semmiféle munkát végezni. A zsinagóga elöljárója Jézus gyógyító tevékenységét munkának minősítette, ezért nemtetszését fejezte ki. Érdekes, hogy nem meri véleményét Jézusnak elmondani, méltatlankodását inkább az előbb még beteg, de mostanra már meggyógyult asszonynak mondja: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Merev törvényértelmezése, az előírásokhoz való szigorú ragaszkodása egyértelműen a szívtelenség jele.
Jézus magatartása ennek éppen az ellentéte. Megsajnálja az asszonyt, aki hosszú ideje, tizennyolc éve görnyedt, nem tud felegyenesedni. Együttérzése cselekvésre indítja az Urat, megkönyörül az asszonyon, meggyógyítja őt. Hasonló esetekben általában a beteg siet Jézushoz, hogy gyógyulását kérje, de itt nincs erről szó, hanem Jézus látja meg a beteg asszonyt és hívja őt magához. Más csodáknál Jézus beszélget a gyógyítás előtt és a gyógyulni vágyó személy kifejezi hitét, de itt nincs szó ilyesmiről. Egyértelműen Jézus a kezdeményező. Ő az, aki gyógyítani akar, hogy megmutassa az isteni könyörületet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.
„Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul.” (Péld 17,17)
Ültem a kocsiban a feljáró előtt, és fogalmam sem volt, mit fogok mondani ismerősömnek, ha kinyitja az ajtót.
