Nemrégen a parkban a feleségemmel és a fiammal szemtanúja voltam a legszomorúbb látnivalónak. Egy körülbelül öt vagy hat éves kisfiú volt ott az apjával. Általában ez egy csodálatos dolog, de a tragédia az, hogy az időt nem egymással töltötté…
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48
Elmélkedés
Az éjszakában virrasztó szolgák és a visszatérő házigazda példázata a várakozás és az éberség fontosságára irányítják figyelmünket. Az Úr jövetele biztos, de annak ideje bizonytalan, nem látható előre. Ez utóbbi tény szüntelen felkészültséget kíván a keresztény embertől. Veszélyt jelenthet számunkra, ha „elalszunk,” azaz lelkünk nincs tiszta, szent állapotban az érkezés idején. De az is veszély, ha olyan evilági tevékenységbe kezdünk, ami magához láncol minket, leköti figyelmünket és erőinket, s emiatt végső célunkról megfeledkezünk. A vagyon gyűjtögetése, az anyagi javakban való túlzott bizakodás csökkenti bennünk a maradandó értékek, a lelki kincsek utáni vágyat.
Jézus korában az embereknek nem sok vagyonuk volt. Amit örökölt vagy sok évnyi munkával megszerzett, nem vihette a bankba, hanem kis házában rejtegette, nehogy megtalálja valaki és ellopja tőle. Pontosan úgy gondolkodott, ahogyan napjaink embere: amiért megdolgozunk, s ami a miénk, azt szeretnénk biztonságban tudni, vigyázunk rá, nehogy elvegyék tőlünk, legfeljebb biztonságosabb módszerek állnak rendelkezésünkre.
Lelki kincseinket Isten tartja számon, ő vigyáz rájuk. Senki ember nem veheti el, nem lophatja el tőlünk. Minden jócselekedetünk fel vagy jegyezve Istennél, aki a végső ítéleten megjutalmaz minket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál, küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48
Elmélkedés
Az éjszakában virrasztó szolgák és a visszatérő házigazda példázata a várakozás és az éberség fontosságára irányítják figyelmünket. Az Úr jövetele biztos, de annak ideje bizonytalan, nem látható előre. Ez utóbbi tény szüntelen felkészültséget kíván a keresztény embertől. Veszélyt jelenthet számunkra, ha „elalszunk,” azaz lelkünk nincs tiszta, szent állapotban az érkezés idején. De az is veszély, ha olyan evilági tevékenységbe kezdünk, ami magához láncol minket, leköti figyelmünket és erőinket, s emiatt végső célunkról megfeledkezünk. A vagyon gyűjtögetése, az anyagi javakban való túlzott bizakodás csökkenti bennünk a maradandó értékek, a lelki kincsek utáni vágyat.
Jézus korában az embereknek nem sok vagyonuk volt. Amit örökölt vagy sok évnyi munkával megszerzett, nem vihette a bankba, hanem kis házában rejtegette, nehogy megtalálja valaki és ellopja tőle. Pontosan úgy gondolkodott, ahogyan napjaink embere: amiért megdolgozunk, s ami a miénk, azt szeretnénk biztonságban tudni, vigyázunk rá, nehogy elvegyék tőlünk, legfeljebb biztonságosabb módszerek állnak rendelkezésünkre.
Lelki kincseinket Isten tartja számon, ő vigyáz rájuk. Senki ember nem veheti el, nem lophatja el tőlünk. Minden jócselekedetünk fel vagy jegyezve Istennél, aki a végső ítéleten megjutalmaz minket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál, küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Egyre több patika szünteti be a homeopátiás szerek forgalmazását, feloszlathatja magát a homeopata egyesület
Sötét fellegek gyülekeznek a homeopátia egén. Már alig van olyan patika, ahol lehet homeopátiás szert kapni, súlyos gondokkal küzdenek a homeopátiás gyógyszereket gyártó cégek is. Eközben egyre cikibb homeopátiával gyógyítani, kérdéses, hogy megmarad-e a homeopata orvosok egyesülete. Összeállításunkban beszámolunk a válsághelyzetről.
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9
Elmélkedés
A mai napon Szent Lukács evangélistát ünnepeljük, akinek írását jogosan nevezzük az irgalmasság evangéliumának. A négy evangélium közül ugyanis az ő műve tartalmazza a legtöbb tanítást és jézusi példabeszédet az isteni irgalmasságról. Az evangéliumon kívül az Apostolok Cselekedetei című szentírási könyv is az ő írása, amelyet annak köszönhetően írt meg, hogy több éven át volt Szent Pál apostol munkatársa.
Az evangélium örömhír, Isten jóhíre, amely Jézus személyében válik valóra. Jézusban a történelmi idő elérkezett csúcspontjára, beteljesedésére, és új korszak kezdődik el, amelyet az üdvösség időszakának nevethetünk. Az ószövetség ideje, az isteni ígéretek ideje Keresztelő János fellépésével lezárult, az ígéretek beteljesedtek Jézusban. Ő hozza el az emberek számára az üdvösség tanítását, amely örömhír. E szempontok miatt érthető, hogy miért Lukács művében fordul elő a legtöbbször Jézusra vonatkozóan az Üdvözítő megnevezés. Jézus tehát az Üdvözítő, aki szabadulást hoz az embereknek. Nem politikai értelemben messiás, aki kivívja a nép szabadságát, önállóságát, függetlenségét, hanem lelki szabadító. Megszabadítja az embereket a lelki rossztól, a bűntől a megbocsátás által és a testi bajoktól a csodák által. Jézus az Üdvözítő, aki minden embert, engem is az örök életre vezet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!
Az első napon Isten megteremtette a kutyát, és azt mondta, „ülj egész nap az ház bejáratánál és ugass meg mindenkit, aki bejön vagy elsétál erre. Ehhez adok élettartamként húsz évet.”
A kutya azt mondta: „Ez hosszú idő az ugatásra. Mi lenne, ha csak tíz év lenne, és visszaadom a másik tízet?”
És Isten azt mondta, hogy ez jó.
Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”
Lk 12,13-21
Elmélkedés
A becsületesen végzett munkával az ember önmaga és családja számára biztosítja a megélhetést. A munka értéket teremt és maga is érték, amely nemesíti az ember életét. Könnyű azonban túlzásba esni. A munka mennyiségével is és azzal is, hogy az embernek mi a célja a munkával. Sokan így bátorítják magukat: „Nincs időm megállni, nincs idő a pihenésre, folyton dolgozni kell.” A telhetetlenség is fűti az embert, aki egyre többet akar birtokolni, megszerezni. Először csak magának gyűjtöget, majd a gyermekeinek akar házat építeni, utána pedig azt érzi kötelességének, hogy unokái megélhetéséhez is hozzájáruljon. A munka mókuskerekében pörgő emberek azt gondolják, majd később megállnak, lesz idejük kipihenni magukat. Valójában akkor már késő lesz.
Talán hasonlóan gondolkodott az evangéliumi példabeszédben szereplő gazdag ember is. Jézus esztelennek nevezi őt, mert csak magára gondol, csak a jelenben él és nem gondol másokra, nem gondol végső sorsára. Az esztelen gazdag személyében napjainkban is sokan felismerik vagy felismerhetnék magukat. Aki átadja magát az anyagi jólétnek és önmagát hajszolja annak érdekében, hogy minél több dolgot birtokolhasson, könnyen megfeledkezik Istenről. Aki az anyagi javak bűvöletében él, könnyen megfeledkezik a lelki dolgokról. Aki úgy gondolja, hogy az evilági kincsek boldoggá teszik, az nem fog törekedni az örök életre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, s a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.
Katolikus válás? Enyhültek a feltételek? Áldozhat, aki elvált?
Mit jelent a házasság érvénytelenítése? Katolikus válás, csak másként nevezik?
Az érvénytelenítés megtévesztő kifejezés, mivel érvényes szentségi házasságot nem lehet „érvényteleníteni”. Katolikus válás nem létezik.
Katolikus válás? Enyhültek a feltételek? Áldozhat, aki elvált?
Mit jelent a házasság érvénytelenítése? Katolikus válás, csak másként nevezik?
Az érvénytelenítés megtévesztő kifejezés, mivel érvényes szentségi házasságot nem lehet „érvényteleníteni”. Katolikus válás nem létezik.
Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.
Az Úr így szólt: Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?
Lk 18,1-8
Elmélkedés
Talál-e hitet?
Az elmúlt két vasárnap már elmélkedtünk a hitről, a mai evangélium záró részében szintén a hit kerül elő. Jézus a következő kijelentést teszi: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Kissé cinikus válasz volna részünkről, ha azt mondanánk, ez attól függ, mikor jön el. Hiszen az emberiség története folyamán egyes korszakokban erősebben ragyog a kereszténység fénye, míg más időszakokban halványulni látszik. Hogyan viszonyul napjaink embere a hithez?
Sokan azt tartják bombabiztos igazságnak, aminek van tudományos alapja, ami tudományos módszerekkel bizonyítható. Tartalmazhat akármilyen üzenetet a Szentírás, mondhatnak akármit a régmúlt idők szentjei, taníthat bármit is az Egyház, a mai ember hajlamos csak azt elhinni, amit a tudomány bizonyított. A tudományos eredményeket nem szabad lekicsinyelnünk, de bálványoznunk sem érdemes, hiszen szinte minden tudományban vannak olyan alapigazságok, alaptételek, amelyek nem bizonyítottak, mégis mindenki elfogadja őket, mert különben annak a tudományágnak a rendszere romba dőlne. Azt is könnyen beláthatjuk, hogy az érzékelhető, a megtapasztalható világon kívül léteznek más valóságok is, amelyeknek a súlyát vagy méretét nem lehet mérni.
A hívő ember olykor értetlenül áll azon tény előtt, hogy Isten időnként próbára teszi hitét. Nagyon jó példa erre az ószövetségből Ábrahám esete. Egy napon Isten azt kéri tőle, hogy áldozza fel a fiát. A kérést Isten nem indokolja semmivel, nem fűz hozzá magyarázatot, csak egyszerűen előadja kérését, s mint utólag kiderül, mindez csupán azért történik, hogy próbára tegye Ábrahám hitét. Nagyon érdekes, hogy Ábrahám meghallgatja a kérést és nem kér magyarázatot, nem kezd el alkudozni, nem tesz Istennek ajánlatot, hogy esetleg valami mást áldozzon fel a fia helyett, hanem elindul, viszi a fiát, hogy teljesítse azt, amit Isten kér tőle. Ő, aki valamivel korábban a legvégsőkig elment az alkudozásban, amikor Szodoma és Gomorra városát akarta megmenteni, most hallgat, nem mond semmit. A hit, az Istenben való hit itt a feltétlen engedelmességben, Isten akaratának elfogadásában mutatkozik meg. Az utolsó pillanatban persze Isten megállítja őt, megakadályozza, hogy megölje, feláldozza fiát, és kinyilvánítja, hogy mindezzel csak Ábrahám hitét akarta próbára tenni.
Ábrahámhoz hasonlóan mi is jóságosnak, irgalmasnak ismerjük meg Istent, aki mindig a szeretet arcát mutatja felénk. Isten végtelenül türelmes hozzánk, új lehetőségeket kapunk tőle, hogy visszatérjünk hozzá, ha bűneink miatt eltávolodunk tőle és megszakítjuk a vele való szeretetközösséget. Amikor pedig életünkben beáll valamilyen fordulat, történik egy nem várt esemény, akkor elhomályosul előttünk Isten jóságos, szerető arca, és hitünk alapja rendül meg. Ez a hit próbája. Mielőtt nagyon megrettennénk tőle, gondoljunk arra, hogy Jézus is átélte ezt, mégpedig a kereszten, a halála előtti pillanatokban. Ezért mondhatta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Ahogyan Jézus számára a sötétség órája után felragyogott a feltámadás világossága, ugyanúgy mi is bízhatunk abban, hogy Isten képes mindent jóra fordítani. Ha hiszünk ebben és hűségesek leszünk Istenhez, akkor az Emberfia fog találni hitet a földön.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk. Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk. Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát!
