Battaplébánia

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.
Lk 12,8-12

Elmélkedés

A néphez intézett beszéd elején felvázolt téma, az üdvösség kérdése, egyre jobban előtérbe kerül. Jézus jól látja, hogy a jövőben milyen veszélyek fogják fenyegetni követőit és a hitüket. Szavai azonban nem csak figyelmeztetésként hatnak, hanem buzdításként is. A keresztény ember legyen tudatában annak, hogy Krisztusban való hite miatt támadások fogják érni és hite törékeny. Senki sem lehet túlzottan magabiztos, mert az élet komoly próbatételek elé állítja. Itt nem csak arra kell gondolni, amikor hitetlen emberek bántalmazzák őt hite, vallásossága miatt, hanem arra is, amikor a szenvedés vagy az élet más határhelyzetei állítják az embert választás, döntés, állásfoglalás elé. Ez utóbbiak is sok esetben jelentenek próbatételt, a hit próbatételeit az ember számára.

Hitünk valóban törékeny, ezért szüntelen erősítésére kell törekednünk, hogy kiálljuk ezeket a próbákat és megvalljuk hitünket. Miért fontos e megvallás? Egyrészt tanúságtétel a világ számára, azaz jó példa, amely új követőket szerezhet Krisztusnak. Másrészt az üdvösség feltétele. Ezzel kapcsolatban teszi a mi Urunk a következő kijelentést: „aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.”

Jézus az Emberfia, aki a hitéhez hű emberek mellett áll a végső ítéletkor. Ő vezessen be mindannyiunkat a mennyországba!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”
Lk 12,1-7

Elmélkedés

Az előzményekben Jézus szemtől szemben elmondta a farizeusoknak és az írástudóknak, hogy miért tartja helytelennek vallásosságukat. A legnagyobb gond a képmutatással van, hiszen a látszatra törekszenek, de szívük távol van Istentől.

Ezt követően Jézus már nem nekik beszél, hanem a néphez intézi tanítását. Szavainak lényege így foglalható össze: ne kövessék magatartásukban, életvitelükben a farizeusok képmutató viselkedését! A képmutatás kifejezés arra utal, hogy valaki mások társaságában vagy egy közösségben szerepet játszik, másnak mutatja önmagát, mint amilyen valójában. A farizeusok az életszentség látszatát akarták kelteni, hogy kivívják az emberek elismerését. A farizeusi lelkületet Jézus kovásznak, élesztőnek nevezi. Miként a kovász átjárja a tésztát, amibe belekeverik, ugyanúgy a farizeusi magatartás átjárja a társadalom, a közösség életét. De amíg a tészta vagy a kenyér esetében a kovásznak jótékony hatása van, addig a farizeusi lelkület megrontja a közösség életét és rossz hatással van annak tagjaira.

A tanítás további részében Jézus arról beszél, hogy a képmutatás nem tarthat örökké, az emberi szándékok előbb, utóbb napvilágra kerülnek. Az emberi cselekedetek megítélése természetesen nem a mi feladatunk, hanem Istené, aki igazságos és irgalmas bíró.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez vezető utat. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!

Istennek Szent Anyja az egész világnak szóló fontos üzenetet bízott Agnes Sasagawa nővérre Japánban, ahol a lakosságnak csak 0,3 %-a katolikus. A hely, amelyet meglátogatott, az Oltáriszentség imádására alakult közösség háza, így nem meglepő, hogy …

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
Lk 11,47-54

Elmélkedés

A farizeusok és törvénytudók ellen mondott, s magatartásuk helytelen mivoltát feltáró jézusi beszéd harmadik részét olvassuk a mai evangéliumban. Az előzményekben Jézus bemutatta cselekedeteik és gondolkodásuk hiányosságát, ma pedig egész életvitelük legnagyobb veszélyéről beszél. Ezt mondja: „Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” A törvénytudóknak az volna a feladata, hogy az isteni kinyilatkoztatást, szót és parancsot értelmezzék, magyarázzák, annak helyes megtartására tanítsák az embereket. De hogyan tudnák ezt a feladatukat teljesíteni, ha ők maguk sem értik meg az isteni üzenetet és nem aszerint élnek? Hogyan tudnának másokat erre tanítani, ha életvitelük ennek ellenkezője? Hogyan mutathatnák meg az üdvösség útját másoknak, ha maguk sem törekszenek az üdvösség elérésére?

Jézus beszéde itt éri el csúcspontját, hiszen már nem néhány szál növényről, vagy kevés termésről van szó, hanem az ember számára a legfontosabbról, az örök életről, az üdvösségről. A farizeusokat és az írástudókat Jézus teljesen alkalmatlannak tartja arra a feladatra, amit végeznek és ennek a képmutatásuk az oka. Ismerik ugyan a törvényeket, aprólékosan be is tartják azokat, de a mögöttük rejlő üdvözítő isteni szándékról mit sem tudnak.

Krisztus törvényének, a szeretet parancsának teljesítése vezessen minket az üdvösség útján!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem fel gyógyítómat és te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!