Battaplébánia

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeitek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: „Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbehozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”
Lk 11,15-26

Elmélkedés

Jézus csodái közül minden bizonnyal a legkülönlegesebbek azok az esetek, amikor gonosz lelkeket, ördögöket űz ki a megszállottakból. A tünetek alapján az ilyen betegeket manapság pszichés betegeknek neveznénk, akiknél esetleg epilepsziás rohamok is előfordulnak. A Jézus-korabeli orvostudomány azonban nem tudta megmagyarázni, hogy mi állhat az ilyen jellegű lelki betegségek hátterében és gyógyításukra sem volt képes.

Jézus viszont isteni erejével képes volt megszüntetni ezeket a lelki bajokat, miként más betegségeket is sikeresen meggyógyított. A kívülállók nem tudták másként értelmezni a gyógyítást, minthogy az Úr kiűzi az ördögöket. A mai evangéliumi részben Szent Lukács azt is leírja, hogy a megszállott néma is volt. A néma megszólalása jelzi, hogy a gyógyítás eredményes. Kettős csoda történik tehát, amely a jószándékúakat örvendezésre és a Jézusban való hitre indítja, miközben ellenfelei azzal kezdik vádolni, hogy a gonoszok fejedelmének segítségével képes ilyen rendkívüli cselekedetekre.

Ez a csoda azt is tanítja, hogy Isten hatalma nagyobb a gonosz hatalmánál, képes legyőzni azt. A kísértések idején ezzel a gondolattal kérjük Isten segítségét, hogy legyőzhessük rossz vágyainkat és a jó győzhessen bennünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Lk 11,5-13

Elmélkedés

A Miatyánk kezdetű imával Jézus arra bátorít minket, hogy kéréseinkkel bátran forduljunk Istenhez, hiszen ő gyermekeiként tekint ránk. A mai evangélium újabb megerősítést ad azzal kapcsolatban, hogy van létjogosultsága a kérő imának. Természetesen nem érdemes abba a szélsőségbe esnünk, hogy soha nem jut időnk Istent dicsőíteni, magasztalni és áldani, és csupán csak akkor imádkozunk, amikor azt érezzük, hogy valamire szükségünk van Istentől. Ha a különféle imamódokban erőteljes eltolódás mutatkozik a kérések irányába, akkor valójában Istent eszközként akarjuk felhasználni saját céljaink megvalósításához.

Arra is ügyelnünk kell, hogy milyen lelkülettel kérünk. A kiinduló helyzet mindig az legyen, hogy Isten jól tudja, mire van szükségünk a földi boldogsághoz s az örök boldogság elnyeréséhez. Ne akarjunk okosabbak, bölcsebbek lenni Istennél, azt a látszatot keltve, hogy mi jobban tudjuk, mi szolgál lelkünk javára. Lényeges továbbá, hogy azzal a bizalommal forduljunk kéréseinkkel Istenhez, hogy ő képes nekünk segíteni. Ugyanakkor fogadjuk el azt, hogy Isten csak azokat a kéréseinket teljesíti, ami lelkünk üdvösségére szolgál. Az imában legyünk mindig türelmesek és soha ne követelőzzünk. S végezetül, a mai evangéliumi példabeszéd tanulságaként: legyünk kitartóak az imádkozásban!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”
Lk 11,1-4

Elmélkedés

A múlt szombati evangélium kapcsán már megemlítettük, hogy Jézus Atyaként mutatja be Istent az embereknek. A legtöbb esetben úgy beszél Istenről, mint saját Atyjáról, máskor pedig arra bátorítja követőit, tanítványait, egész hallgatóságát, hogy Atyaként tekintsenek Istenre. Ugyanez a gondolat figyelhető meg akkor is, amikor imádkozni tanítja őket. A Jézus által tanított ima egészen közel hozza hozzánk Istent. Nem a magunk bűnös világába akarjuk őt lerántani, hanem gyermeki lelkülettel, egyszerűséggel, bizalommal szeretnénk Istenre tekinteni.

Egyik tanítványa ezzel a kéréssel fordul Jézushoz: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” E kérést tehát azzal indokolja, hogy Keresztelő János is tanította imádkozni tanítványait, ahogyan ezt más rabbik, tanítók is tették. A tanítványok látták imádkozni Mesterüket, és akkor hangzik el a kérés, amikor Jézus éppen befejezte imádságát. Talán jogosan érezzük azt, hogy a kérés a következőt is tartalmazza: taníts minket úgy imádkozni, ahogyan te imádkozol! És valóban, miként Jézus Atyjának szólítja Istent, ugyanerre bíztatja a kérdezőt és valamennyi tanítványát.

Imádságom mindig abból induljon ki, hogy Isten gyermeke vagyok és bátran atyámnak szólíthatom Istent.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!

Szent Ágoston

Abban az időben: Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Lk 10,38-42

Elmélkedés

A mai evangéliumban szereplő Márta és Mária annak a Lázárnak voltak a testvérei, aki Jézusnak volt a barátja, s akit az Úr feltámasztott a halálból. A testvérek a Jeruzsálemhez közeli Betánia nevű településen laktak. Jézus talán többször is megszállhatott náluk útja során, most is hozzájuk tér be.

A korabeli zsidó szokások szerint a nőkkel, az asszonyokkal éppúgy tilos volt közölni Isten titkait, az Istenről szóló tanítást, mint a pogányokkal. A vallásosság csupán a férfiak, mégpedig a felnőtt korú férfiak ügye volt. Az asszonyok dolga a házimunka végzése és a gyermekek felnevelése volt. Márta azt a női szerepet gyakorolja, amit elvártak tőle. Vendég érkezett a házhoz, akit ki kell szolgálni. Helyzetéből érthető a méltatlankodása, hiszen a hagyományos szereposztás szerint testvérének, Máriának is ugyanez lett volna a kötelessége.

A történet első meglepetése az, hogy Mária nem női szerepe szerint cselekszik. Nem a munkát akarja ő megtagadni, hanem hallgatni szeretné Jézust, s ezzel olyat tesz, amit egy nőtől nem vártak abban az időben. Ugyanakkor Jézus is meglepetést okoz, mert férfiként nem teszi helyre Máriát, nem utasítja őt, hogy inkább végezze az asszonyi munkát, akkor sem, amikor Márta méltatlankodik.

Jézus tanításának hallgatása kedvéért, némelykor át kell lépnünk a megszokottság, a szokások határait.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.