Battaplébánia

Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31

Elmélkedés

Üdvösségre vezető szó

A Szentírásban számos olyan csodálatos történet és lélekemelő gondolat van, amelyek Isten szeretetéről, a gondviselésről és az ő irgalmáról szólnak. Különösen is igaz ez az evangéliumokra, Jézus életére és tanítására, akinek személyében és személyén keresztül megismerhetjük azt az Istent, aki mindenkor szeretettel fordul felénk. Nagyon hasznos, ha rendszeresen olvassuk ezeket a történeteket, mert vigasztalást és reményt nyújtanak számunkra. Ha mindezek mellett olyan szándékkal olvassuk a Szentírást, hogy abban felfedezzük az üdvösségre vezető igazságot, akkor nem állhatunk meg a részleteknél, hanem úgy kell tekintenünk a szent szövegek egészére, hogy azok valóban Isten üzenetét, útmutatását közvetítik számunkra. Mert éppen ez a kinyilatkoztatás szándéka. Isten azért tárja fel előttünk önmagát és közli velünk üzenetét, hogy vágyakozzunk az ő megismerésére és a vele való életre, és törekedjünk az üdvösségre. Keresztény emberként szilárdan hisszük, hogy a Szentírás üzenete nem csupán egyes kiválasztott személyeknek vagy népnek szól, hanem minden embernek. A Szentírásban Isten szavát, mint az emberek üdvössége érdekében kimondott teljes és végső szavát olvashatjuk. Teljesnek mondhatjuk ezt az üdvözítő isteni szót, mert ennek ismerete elég ahhoz, hogy az örök életre, az üdvösségre jussunk. Itt természetesen nem csupán elméleti ismeretről van szó, hanem a megismert igazság szerinti életről is. És végsőnek is nevezhetjük ezt az üdvösségre vezető tanítást, mert Isten már nem változtatja meg tervét és nem szegi meg ígéretét. Fiának, Jézus Krisztusnak kereszthalálával örökre kiengesztelődött az emberiséggel, elfogadta azt az áldozatot, amelyet Jézus a mi üdvösségünkért hozott.

Szent Pál apostol a következőket írja a rómaiakhoz címzett levelében: „Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!” (Róm 11,33). Isten titkai, rejtett szándékai nem értelmetlenséget jelentenek, hanem egy magasabb rendű igazságot, mégpedig azt, hogy ő mindent megtesz az emberek megváltása és üdvözítése érdekében. Az ember a maga önzésében és kicsinységében nehezen érti meg ezeket a szándékokat, de az Úr szenvedése és halála egyértelműen jelzik számára, hogy Isten nem ismer korlátokat és határokat a szeretetben.

Ma, a Szentírás vasárnapján Jézusnak azt a példabeszédét olvassuk az evangéliumban, amelyik a gazdag emberről és a szegény Lázárról szól. Halála után Lázár az üdvösségre, a jócselekedeteket elmulasztó és csak önmagának élő gazdag pedig a kárhozatra jutott. A példabeszéd figyelemreméltó része Ábrahám és az elkárhozott gazdag párbeszéde. Ábrahám emlékeztet arra, hogy Isten a mózesi törvények és a próféták szava által pontosan megmutatta az embereknek az üdvösség útját, de a gazdag ezt nem ismerte fel.

A mai evangélium üzenete ez: van Szentírásod, amelyben Isten feltárja előtted az üdvösség útját. Hallgass a Szentíráson keresztül megszólaló Istenre! Kövesd azt az utat, amelyet Isten mutat neked, és akkor eljuthatsz az örök életre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Azzal a szándékkal olvassuk a Szentírást, hogy rád, a te szavadra, üzenetedre figyeljünk és téged hallgassunk. Segíts, hogy észrevegyük azt is, hogy te meghallgatsz minket és éppen a Szentírás üzenete által válaszolsz emberi kérdéseinkre. Szomjazunk igazságodra, készséges szívvel hallgatunk téged, aki utat mutatsz számunkra. Tanulékony lélekkel figyelünk rád és kifejezzük készségünket, hogy tanításod szerint akarunk élni. Alakítsd át életünket a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés

Felidézve magunkban Jézus szenvedéstörténetét, elcsodálkozunk azon, hogy az Úr mennyire megadóan fogadta, milyen nagy türelemmel viselte az őt érő bántalmazásokat. A fájdalom és a szenvedés ilyen türelmes elviselésére, valamint a halál önkéntes vállalására csak az képes, aki nem tartja feleslegesnek, hanem értelmét látja a szenvedésnek vagy hisz abban, hogy nem a halálé az utolsó szó.

Ez a megállapítás nem csak Jézusra igaz, hanem mindazokra, akik a keresztény évszázadok során vértanúhalált szenvedtek. A mai napon ünnepelt Szent Gellért püspök és a többi vértanú azzal a hősies lelkülettel tűrte a bántalmazásokat, amit Jézustól tanultak. A Krisztust megelőző idők embere úgy gondolta, hogy a szenvedés szégyen, büntetés, amelyet Isten mér az emberre. Jézus helyteleníti, szenvedésével pedig gyökerében megváltoztatja ezt az elképzelést. Miként az ő esetében a másokért vállalt szenvedésnek van értelme, mert megszerzi a megváltást, ugyanúgy a vértanúk esetében abban nyer értelmet a hitükért vállalt szenvedés, hogy például szolgálnak. Példa a hívő közösség számára, amelynek tagjai megerősödnek hitükben, és példa a világban élők számára a hit értékéről és erejéről. A megpróbáltatások türelmes viselését Isten az örök élettel jutalmazza.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22

Elmélkedés

Heródes vélekedése kapcsán a tegnapi elmélkedésben megemlítettük, hogy a nép körében sokan hiszik azt, hogy Jézus a Messiás, mert tanítása és rendkívüli cselekedetei egyre ezt igazolják, vagy legalábbis erre utalnak. Ez a gondolat folytatódik a mai evangéliumban, s ez alapján már könnyen megértjük, hogy miért kérdezi Jézus tanítványait arról, hogy mit gondolnak, mit hisznek róla az emberek. A tanítványok válaszából kiderül, hogy a nép már sejti, hogy Jézus lehet a Messiás, és ez a vélemény juthatott el Heródeshez is.

Ezt követően a tanítványok véleményére kíváncsi Jézus, s Péter válaszából kiderül, hogy ők is Isten küldöttének, Isten Fölkentjének tartják Jézust, mondhatjuk így is: Jézus az Isten által Fölkent Messiás. E válaszokból Jézus tehát megtudja, hogy kezd kialakulni, formálódni, hogy az ő személyéhez kötik a messiásra vonatkozó ígéretek beteljesedését. A messiási küldetésről, szerepről alkotott emberi elképzelések azonban nem egyeznek azzal, amit Isten akar. A nép uralkodót, politikai vezetőt vár, Isten viszont olyan Messiást küld, aki szenvedéssel és halállal teljesíti megváltói küldetését. Erről az isteni szándékról beszél a mi Urunk tanítványainak, amikor megjövendöli a rá váró szenvedést és halált.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Te teljes odaadással figyelsz a betegekre, mindazokra, akik testi vagy lelki bajban szenvednek. A szeretet és az irgalom nyelvén szólsz hozzájuk. Megérinted őket, hogy meggyógyuljanak. Kezed gyógyítja a beteg testrészeket, irgalmad gyógyítja a bűnös lelket. A te gyógyító érintésedet várja a testem. A te irgalmas érintésedet várja a lelkem. A te szeretetteljes érintésedet várja a szívem. Megnyitom előtted szívemet: érints meg engem irgalmaddal! Érints meg és segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!

Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik azt állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik.” Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem… Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9

Elmélkedés

A rövid evangéliumi jelenet bemutatja a bibliai idők egyik uralkodóját, Heródest. Ő is tudomást szerez Jézus cselekedeteiről és tanításáról. Lám, amit Jézus korábban szemléltetett a lámpatartóra helyezett és a házat bevilágító lámpásról szóló példával, valóra vált: tanításának híre elterjed, eljut a vezető emberek otthonába is. Jézus híre kérdéseket vet fel az uralkodóban, amelyek számunkra kissé furcsának tűnnek. Miért gondol Heródes arra, hogy a régmúlt idők valamelyik prófétája támadt fel? Nem valamiféle babonás hiedelemről van szó, amelynek hátterében esetleg emberi félelmek húzódnak meg, hanem egészen másról.

Heródes pontosan úgy gondolkodik, mint korának vallásos zsidó emberei, akikben erősen élt az az elképzelés, hogy a messiási időkben újra eljön Illés próféta. Amikor az uralkodó azt véli, hogy Illés jelent meg Jézus személyében, akkor burkoltan arról van szó, hogy Jézus a Messiás. Nem feltétlenül az ő véleménye ez, azaz nem ő gondolja azt, hogy a Messiás érkezett el Jézus által, hanem Jézus tettei és tanítása alapján úgy gondolják az emberek, hogy valóban eljött a Messiás. Akik hírt visznek Jézus tevékenységéről az uralkodónak, elmondhatták azt is, hogy sokan hiszik azt a nép körében, hogy Jézus a megígért Messiás, a Megváltó, akire a nép várakozott.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Élők és holtak Istene, tégy minket készségessé, hogy Krisztust követve tudjuk odaadni önmagunkat másokért, miként a búzaszem, amely egyedül marad, ha nem hull a földbe, de ha földbe hullván elhal, sok termést hoz. Add, Urunk, hogy készek legyünk áldozatot hozni társainkért, és add, hogy életünk soha el nem múló, gazdag termést hozhasson.