Battaplébánia

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
Mt 7,1-5

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus arra szólítja fel követőit, hogy ne ítélkezzenek mások felett. Jól tudjuk, hogy az emberi ítéletek sok esetben elhamarkodottak, alaptalanok és bizony nem támaszkodnak a tényekre. Szívesen mondunk ítéletet embertársunk viselkedéséről, életviteléről vagy cselekedeteiről, s ezek a vélemények előszeretettel célozzák meg a másik hibáit, gyengeségeit, rossz tulajdonságait. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a jó tulajdonságokat és a pozitív értékeket figyelmen kívül hagyjuk. Ennek fényében be kell látnunk, hogy ítéleteink sokszor rágalmazásba csúsznak át, amivel sokat árthatunk másoknak.

Felebarátaink alaptalan és hamis megítélése helyett Jézus azt tanácsolja, hogy inkább gyakoroljunk önkritikát. Tehát ha mindenáron ítélkezni szeretnénk, akkor mondjunk ítéletet önmagunkról, mégpedig őszinte ítéletet! Ez már persze nehezebben megy annak, aki mindenáron mások hibáinak felnagyításával akarja elfedni saját bűnösségét. Mások bemocskolásával azonban soha nem fogunk megtisztulni. Mások elítélésével soha nem fogunk megszabadulni bűneinktől. Mások bűnössé nyilvánításával soha nem fogunk szentté válni.

Ha tartózkodunk embertársaink megítélésétől, akkor jogosan számíthatunk arra, hogy a végső ítéleten Isten igazságosan és irgalmasan fog ítélkezni fölöttünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk! Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér! Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik!

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti életét érettem, megmenti azt.”
Lk 9,18-24

Elmélkedés

Hordozd kereszted!

A mai vasárnap evangéliumában Jézus azt a kérdést teszi fel tanítványainak, hogy mit gondolnak róla az emberek, illetve mit hisznek róla maguk a tanítványok. Ez utóbbi kérdésre válaszolja Péter apostol a saját és a többiek nevében azt, hogy Jézus az Isten Fölkentje, azaz ő az Isten által fölkent Messiás. Érdemes észrevennünk, hogy mielőtt feltenné kérdéseit, meghallgatná Péter hitvallását és tanítaná őket messiási küldetéséről, Jézus imádkozik. Az evangéliumokban többször találkozunk azzal, hogy Jézus imádkozik a mennyei Atyához, s ezt mindig életének valamely döntő pillanatában teszi, például az apostolok kiválasztása vagy a szenvedés vállalása előtt. Az imádkozás során, a mennyei Atyával való beszélgetés közben ismeri meg az Atya akaratát, mindazt, ami az ő küldetése. Most talán éppen azt érti meg imájában, hogy messiási küldetése a szenvedés és a halál vállalását jelenti, illetve azt beszéli meg az Atyával, hogy ezt a titkot elmondhatja-e, feltárhatja-e apostolainak. Ha Jézus számára ennyire fontos az imádkozás, akkor bizonyára nekünk is érdemes a mennyei Atya útmutatását megkérdeznünk.

Az evangéliumi részlet másik fontos eleme az, hogy Jézus a Jeruzsálemben rá váró szenvedésről és halálról beszél tanítványainak. Lukács evangéliumában ez az első alkalom, hogy erről jövendöl nekik, amelyet két hasonló követ. Látjuk, hogy tanítványai csak lassan értik meg, hogy mit jelentenek szavai. A szenvedés megjövendölésének leírásából kiolvassuk, hogy az evangélista akkor jegyzi le mindezt, amikor már beteljesedtek ezek a kijelentések. Ezt egyértelműen jelzi a harmadnap történő feltámadásra való utalás. Miért beszél Jézus több alkalommal tanítványainak szenvedéséről és haláláról? Egyrészt apostolai és tanítványai nem értik, hogy miért kell Mesterüknek szenvednie, és nem értik azt sem, hogyan valósulhat meg Isten országa, Jézus messiási uralma akkor, ha meghal. Az apostolok értetlenségének és érzéketlenségének jele, hogy ők evilági uralomról álmodnak és evilági hatalmat akarnak maguknak, Mesterük viszont a szenvedés és halál vállalásában szeretné megmutatni isteni hatalmát. Egy másik szempontból is jelentős a szenvedés háromszori megjövendölése. Ebből látható, hogy Jézus tudatosan készül arra, ami rá vár, nem menekül el az emberi gyilkos szándék elől. Elfogadja a szenvedést, elfogadja a halált, de nem csupán mint a felé megmutatkozó emberi rosszindulat és elutasítás jelét, hanem mint Isten akaratát. A mennyei Atya azt akarja, hogy a Fiú szenvedéssel és halállal váltsa meg a világot.

A Jézusról szóló hitvallás és a szenvedés megjövendölése után az Úr kijelöli tanítványai útját: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen.” A tanítványi élet velejárója a kereszthordozás, enélkül, senki sem mondhatja magát Krisztus követőjének. Mindennapjaink során sokszor érezzük, hogy nem tudjuk utolérni magunkat. Teendőink egyre csak szaporodnak, újabb és újabb feladatok tornyosulnak előttünk, s azt érezzük, hogy ennek sosem lesz vége. Máskor eltölt minket a félelem, hogy jelentéktelen dolgokra pazaroljuk időnket és energiánkat, de semmi fontosat nem tudunk magunk után hagyni, ha távoznunk kell az életből. Rendezetlen életünkben akkor tudunk végre rendet tenni, ha helyes irányba állítjuk azt és a végső célra tekintünk. Ez nem más, mint az üdvösség elnyerése, amely csak úgy lehetséges, ha hordozzuk életünk keresztjét. Ha nehéznek tűnik, emeld fel fejed, hogy újra meglásd a végső célt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te tudatosan vállaltad a kereszthordozást a mi megváltásunkért és üdvösségünkért. Engedelmes voltál az Atyának, aki ezt az áldozatot kérte tőled. Taníts minket is engedelmességre és kereszthordozásra! Légy velünk, példád segítsen, erősítsen és bátorítson! Segíts minket, hogy sikerrel fáradozzunk a magunk és mások üdvösségén! A legnagyobb boldogság az számunkra, hogy elnyerjük az örök életet.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”
Mt 6,24-34

Elmélkedés

A gazdagság olyan veszély Jézus szerint, ami elfordíthatja szívünket Istentől. Vele szemben a szegénység megtanítja az embert arra, hogy odafigyeljen Isten gondviselésére és észrevegye mindazt a jót, amit élete során Istennek köszönhet. Ezt az igazságot fogalmazza meg Jézus, amikor azt ajánlja követőinek, hogy ne aggodalmaskodjanak, hiszen Isten jól látja minden ember szükségleteit. A túlzott aggódás ugyanis sok esetben az isteni gondviselésbe vetett hit megfogyatkozását vagy hiányát jelenti. Ha valóban hisszük, hogy Isten törődik velünk, akkor nem aggódhatunk jövőnk vagy életünk miatt.

Jézus az isteni gondviselés létezésének bemutatására példákat mond a természetből, a mező virágainak és az ég madarainak életéről. Az Isten által teremtett világban észlelhető Isten további működése, gondoskodása, amely természetesen az ember életében is felfedezhető. Ha Isten legkisebb teremtményeiről is gondoskodik, azaz nem csak életre hívta őket, hanem életben maradásukat is segíti, akkor miért ne gondoskodna az emberről, akinek megteremtése Isten szeretetének jele? Az isteni gondviselésben való bizakodás természetesen nem jelenti azt, hogy tétlenek maradhatunk, mert Isten úgyis megad számunkra minden szükségeset. Igyekezzünk úgy dolgozni és úgy felhasználni a földi javakat, hogy azok ne akadályozzanak, hanem segítsenek minket az üdvösség útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.