Battaplébánia

Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul, Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta.
Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” Ő pedig ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megszabadított téged. Menj békével!”
Ezután bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
Lk 7,36 – 8,3

Elmélkedés

Az irgalmasság kapuja

A közép-olaszországi város, Sziéna történelmi központja, amely a világörökség része, ma is őrzi a középkori hangulatot. A városrészbe vezető egyik kapu a Porta Camollia, amelyen a következő felirat olvasható: Cor magis tibi Sena pandit. A latin szöveg így fordítható magyarra: Sziéna nagyobbra tárja szívét neked (mint ez a kitáruló kapu, amely a városba vezet). Az antik városfal Firenze felé nyíló kapujának felirata évszázadok óta ezzel az üzenettel fogadja az érkezőket, a régi időkben a kereskedőket, művészeket és utazókat, napjainkban pedig a turistákat.

A megbocsátás által Jézus még nagyobbra tárja szívét nekünk, s az ő irgalmas szívén, mint kapun át juthatunk el az irgalomban gazdag mennyei Atyához. Jézus irgalmas szíve tágra nyílik a bűnösök előtt, ennek csodálatos példáját olvassuk a mai evangéliumban. A bűnös asszony irgalomra talált Jézusnál. A történetben szereplő és Jézust vendégül látó Simon farizeus ott követi el a hibát, hogy az asszonyt bűnösnek tartja és elítéli őt, miközben ő maga is bűnös. Jézus ugyan betért házába, elfogadta meghívását és vendégszeretetét, de ez csak a köztük lévő fizikai távolságot rövidítette le, mert nem tudta megérinteni a keményszívű farizeus szívét. A mi Urunk csak ahhoz tud közeledni, aki bűnbánattal fordul felé. Csak azt tudja felemelni, aki belátja, hogy bűnei porában fekszik. Csak annak tudja megnyitni irgalmas szívének kapuját, aki át akar menni ezen a kapun.

Simon farizeus gondolkodásában felismerhetjük saját gondolatainkat. Mert sokszor azt gondoljuk, hogy a bűnös ember nem érdemli meg a bocsánatot. Nem érdemli meg azt, hogy elfelejtsük vétkét. Igazságos büntetésért kiáltunk, mert véleményünk szerint méltó büntetést érdemel. Ilyen az emberi gondolkodás, amely túlzásba viszi az igazságosságot és éppen emiatt válik kegyetlenné. Simon farizeus viselkedésében felismerhetjük viszonyunkat a bűnösökhöz. Nem akarunk érintkezni velük, ezért tartjuk a távolságot tőlük. Isten azonban másként gondolkodik és másként viselkedik. Ő méltónak tartja a bűnöst a megbocsátásra és egészen közel engedi magához a bűnbánókat. Megengedi, hogy a bűnbánó asszony megérintse őt, hogy ő is megérinthesse az irgalommal. A megbocsátás valahol ott dől el bennünk, hogy ki tudjuk-e mondani azt, hogy a bűnös ember mégiscsak méltó a bocsánatra. Mindaddig, amíg méltatlannak tartom őt, nem fogok tudni megbocsátani neki. Vajon ebben az esetben én méltó vagyok-e arra, hogy Isten megbocsásson nekem? Erre a kérdésre pontos választ ad nekünk Jézusnak az a példabeszéde, amely szerint egy király elengedte egyik szolgája nagy adósságát. Ezt követően ez a szolga bántalmazni kezdte szolgatársát és követelte tőle azt a csekély összeget, amivel tartozott. Amikor a többi szolga beszámolt a királynak a szívtelen szolgáról, a király megbüntette és börtönbe vetette, amíg meg nem fizeti minden tartozását. (vö. Mt 18,23-35). A történet világosan tanítja, hogy Isten megbocsát nekünk és az ő példája szerint nekünk is tovább kell adnunk a bocsánatot, meg kell bocsátanunk felebarátainknak. Ha ezt nem tesszük meg, nem számíthatunk az isteni irgalmasságra. Bűnbánó könnyeink Jézus szívére hullva nyissák meg számunkra azt, mint az irgalmasság kapuját!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Jézus! Bűnbánó szívvel lépünk eléd. Levetjük magunkról a hiúság, a kevélység, az önelégültség, az önzés és a szeretetlenség ruháját. Kérünk, add ránk a lelki megtisztulás új ruháját! A szentgyónásban újra és újra megtapasztaljuk, hogy megbocsátasz nekünk. Bár mi méltatlannak tartjuk magunkat, te mégis méltónak találsz minket arra, hogy felemelj bűneinkből. Segíts minket, hogy mi irgalmas szívvel forduljunk embertársaink felé és mindig tudjunk tiszta szívből megbocsátani! Taníts minket nagylelkűségre!

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok.”
Mt 10,7-13

Elmélkedés

A mai napon ünnepelt Szent Barnabás nem tartozott azon tizenkét tanítvány közé, akiket Jézus választott ki az apostoli feladatra, hanem azon lelkes személyek egyike, aki az első keresztény közösségek tagjaként önként vállalkozott az evangélium hirdetésére. Általában Szent Pál apostol munkatársának szoktuk ők nevezni, bár valójában ő előbb kezdte meg a pogányok megtérítését, s ő vette maga mellé segítőtársként Pált, amikor az apostolok Antióchiába küldték a helyi közösség megerősítésére.

Barnabás tehát megérti Krisztus missziós parancsát és úgy dönt, hogy részt vesz abban a nagyszerű feladatban, amit Krisztus kért mennybemenetele előtt apostolaitól és minden követőjétől: „Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19). Ugyanakkor nem csupán egyéni elszántságból indul, hanem a Szentlélek indítja őt erre a szolgálatra. Erről tanúskodik a következő megjegyzés: Barnabás „derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel” (ApCsel 11,28). A Szentlélek ösztönzése indítja el Barnabást a pogányok evangelizálására és segíti őt a későbbiekben is munkája során. Alázata megmutatkozik abban, hogy munkájának eredményét sosem önmagának tulajdonítja, hanem Istennek.

Szent Barnabás példája segítsen minket abban, hogy apostoli lelkülettel tegyünk tanúságot Krisztusról!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, aki csodálatos bölcsességgel kormányzod a világot, fogadd el hazánkért eléd terjesztett könyörgésünket! Add, hogy a vezetők bölcsessége és az alattvalók hűséges helytállása folytán erősödjék köztünk az egyetértés és az igazságosság, szüntelenül virágozzék a béke!

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”
Mt 5,27-32

Elmélkedés

A hegyi beszédben Jézus néhány példát említ, amelyekben szembeállítja a régi törvényt az újjal, s így szemlélteti az ő törvénye megtartásának módját. Ennek megfelelően a tegnapi evangéliumban az szerepelt, hogy a „Ne ölj!” törvény megtartása ott kezdődik, hogy az ember még a haragot is távol tartja magától és békülékeny lelkületre törekszik. A mai evangéliumi rész pedig a házassággal és a házasságtöréssel kapcsolatban fogalmazza meg az új törvény megtartásának módját. Kijelentése szerint nem csak az követi el a házasságtörés bűnét, aki megcsalja vagy elhagyja házastársát, hanem az is, aki bűnös vággyal néz más asszonyra. E szavak hátterében az húzódik meg, hogy Jézus jól ismeri az emberi lelkületet és a bűn természetét. A bűn nem a konkrét cselekedettel veszi kezdetét, hanem a bűnös gondolatokkal. Ha valaki teret ad annak, hogy ezek a gondolatok elhatalmasodjanak benne, akkor idővel ezek cselekedetekben válnak valóra.

Jézus figyelmeztet erre a veszélyre, ugyanakkor szavaival útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy már kezdetben ellen kell állnunk a bűnös kísértéseknek és egyetlen lépést sem szabad tennünk a bűn útján. Bűnös hajlamaink, vétkes kívánságaink ismerete segíthet minket abban, hogy mely területekre érdemes jobban odafigyelnünk. A rendszeres lelkiismeretvizsgálat, lelki beszélgetés és szentgyónás abban segít minket, hogy minél előbb megálljunk a bűn útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj nekünk, Istenünk, alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket; mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Mt 5,20-26

Elmélkedés

A tegnapi napon már láthattuk, hogy Jézus kortársai és az első keresztény közösségek tagjai egyaránt keresték a választ arra, hogy milyen kapcsolat van a régi és az Úr által meghirdetett új törvény között. A mai evangéliumi részlet annak megerősítése, hogy Krisztus törvénye bizonyos értelemben felülmúlja, beteljesíti a régi törvényt. A szövegrészletben szereplő írástudók és farizeusok a régi törvény képviselői. Feladatuk az lett volna, hogy a törvényt hitelesen értelmezzék, magyarázzák és annak helyes megtartására tanítsák az embereket. E feladatukat azonban túlbuzgó módon végezték, és az idők során számos emberi előírással, paranccsal egészítették ki Isten törvényét, amelynek köszönhetően az eredeti isteni szándék háttérbe szorult. Jézus többször szóvá tette azt a hibájukat is, hogy inkább csak a törvény megtartásának látszatára törekedtek, mintsem a törvény szerinti életre.

Jézus, az Isten Fia azzal a joggal lép fel, hogy új értelmet adjon a törvényeknek, azaz újra felszínre kerüljön az a szándék, amiért Isten ezeket a parancsokat adta. A törvényeknek ugyanis semmi értelme nincs akkor, ha eltávolítanak Istentől és az embertárstól. A békülékeny lelkület már előrevetíti a szeretetnek azt a magasabb szintjét, amelyet Jézus megkíván követőitől s amiről a későbbiekben lesz szó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség! Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis te! Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődne az életem!