Battaplébánia

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Lk 7,11-17

Elmélkedés

Csak egy érintés

Egy árverésen történt a következő eset. Az értékesítendő tárgyak között egy hegedűre került a sor. A lehetséges vásárlók nem sok fantáziát láttak a kopott hangszerben. Lassan ment a licitálás, egészen kicsiny összegekkel, valaki halkan meg is jegyezte, hogy inkább ki kellene dobni a szemétbe ezt a hegedűt, ő bizony egy fillért sem adna érte. Ekkor egy idősebb férfi lassan előresétált a székek között, kezébe vette a hegedűt és a vonót és játszani kezdett. A hamis hangok még jobban elriasztották az embereket a vásárlástól, de a férfi nem jött zavarba, sorra hangolta a húrokat, és lassacskán egyre kellemesebb hangokat csalt elő az értéktelennek tűnő hangszerből. A licitálók kedve megjött, egyre nagyobb összegeket ajánlottak fel a hegedűért. Mindenki tátott szájjal hallgatta a csodálatos dallamokat, mígnem egészen magas összegért kelt el a hangszer. Mitől lett ilyen értékes hirtelen ez a hegedű? A válasz egyszerű: a művész érintésétől. Attól, hogy valaki szakszerűen, mesterien szólaltatta meg.

Egyetlen érintés váratlan dolgokat eredményezhet. Egyetlen érintés csodát hozhat. Erre példa az evangéliumi elbeszélés. Útja során Jézus Naim városához érkezik, ahol egy temetési menettel találkozik. Egy özvegyasszony kíséri a temetőbe egyetlen fiát. Gyászában, fájdalmában sokan osztoznak a város lakói közül, de együttérzésük nem segít az özvegyen. Férjét már korábban elvesztette, ezért csak egyetlen fiára számíthatott volna idősebb korában, de most őt is el kell temetnie. A természet rendje felborult, az életerős ifjú, aki támasza lehetett volna édesanyjának, a koporsóban fekszik, a gyenge édesanya pedig él, de milyen életre számíthat egyedül? Fájdalmában tulajdonképpen egyedül maradt. Életet adott fiának, s most ez az élet számára érthetetlen módon megszakadt. Az asszonynak a fia volt az élete értelme, de most már neki sincs miért élnie. Az emberek talán azért kísérik el, mert ismerik őt, ismerik múltját, családja történetét, de aligha ismerik jövőjét, ha van egyáltalán jövője az ő gondolataik szerint. Jézus most látja először ezt az özvegyet, de olyan tekintettel néz rá, mintha nem csak eddigi életét ismerné, hanem jövőjét is előre látná. Ismeri az özvegyek sorsát, sejti, milyen jövő vár rá fiának elvesztése után. Az események menetébe Jézus érintése hoz változást. Megállítja a menetet, megérinti a koporsót, feltámasztja az ifjút és visszaadja őt édesanyjának. Jézus érintése fordulatot hoz. Ő képes más irányba terelni a jövőt, új irányba állítani egy ember sorsát. Jézus érintése megváltoztatja azt, amit mindenki megváltoztathatatlannak gondol. Mindenki beletörődik abba, hogy ennek így kellett történnie, a fiúnak meg kellett halnia és az anyának túl kellett élnie fiát, de Jézus nem fogadja el ezt, hanem megváltoztatja és a gyászt örömre fordítja.

Érdekes, hogy erről az örömről Lukács evangélista nem tesz említést. Pedig biztosak lehetünk abban, hogy az özvegy és vele a többi ember mennyire örvendezett e csoda láttán. A jelenlévők reakciójaként szűkszavúan beszámol a félelemről, és arról, hogy Istent dicsőítették az emberek e rendkívüli eset láttán. Mi kíváncsiak lennénk arra, hogy mi történt a feltámasztás után, de az evangélista tapintatosan hallgat erről. S e hallgatás talán annak jelképe, hogy nem tudjuk, mi lesz, mi vár ránk a feltámadást követően. Tudásunk csak arról van, hogy életünk végén meg fogunk halni. S hitünk szerint ezt követően Isten feltámaszt minket az örök életre. Isten számára ez „csak” egy érintés, a mi számunkra végtelen öröm.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az élet és a halál Ura! Életünk és örök életünk a te kezedben van. Minden reményünket beléd helyezzük, mert te képes vagy arra, hogy új életet adj nekünk a feltámadás által. Szeretnénk örökké élni, szeretnénk eljutni az örök boldogságra, szeretnénk együtt lenni Istennel az örökkévalóságban. Urunk, hisszük, hogy halálod után harmadnapon feltámadtál. Vezess minket a mennyországba! Érints meg minket, hogy új életre támadjunk!

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Mk 12,38-44

Elmélkedés

Főként János evangélistára jellemző az a módszer, hogy egy esemény leírásakor nem maga a történés a lényeges, hanem az ahhoz kapcsolódó magyarázat, jézusi tanítás. A mai evangéliumban Márk evangélista is ugyanezt a módszert alkalmazza. Jézus leül a templomnál és figyeli, hogy az emberek mennyit dobnak a perselybe, mit adományoznak Istennek, az istentisztelet céljára. Az emberek folyamatosan jönnek, vannak köztük tehetősebbek és szegényebbek, s ennek megfelelően ki többet, ki kevesebbet dob a perselybe. Mindebben semmi rendkívüli sincs, de abban sem, hogy egy odaérkező özvegyasszony mindössze két fillért dob be. Az eredeti görög szövegben „lepton” szerepel, ami a legkisebb értékű fizetőeszköz volt akkoriban. Ilyen értelemben szerepel a magyar fordításban a fillér, bár manapság már nincs használatban.

Az özvegyasszony által adott adomány csekély mértékéből még nem következtethetnénk arra, hogy szegény volt, hiszen előfordulhatott volna az is, hogy egy gazdagabb személy adakozott ilyen keveset. Az özvegy szegénységét onnan tudjuk, hogy Jézus szavai szerint ez a két fillér volt az összes vagyona. Jézusnak joga van megítélni az emberi cselekedeteket, és ez esetben a szegény adományát többre értékelte, mert ő mindenét felajánlotta Istennek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az esztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál!

Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.”
Lk 15,3-7

Elmélkedés

A jó és a rossz, az életszentség és a bűn vonzásában élő ember sokszor megtapasztalja saját gyengeségét, sebezhetőségét. De a küzdelmet nem akarja feladni, mert a tét az üdvösségre vagy a kárhozatra jutás, ezért érzi személyes felelősségét örök sorsával kapcsolatban. És mit tesz Isten, aki látja az ember esendőségét? Nem hagy bennünket magunkra, mert látja, hogy nélküle elbuknánk és ezzel semmivé foszlana az a szándéka, hogy minden ember eljusson hozzá az örök üdvösségre. Isten segítsége az ember számára, mindannyiunk számára megmutatkozik Jézus Krisztus megváltó kereszthalálában és abban, hogy Isten irgalmas Atyaként megbocsát nekünk, bűnös gyermekeinek. Nem utasít el bennünket, hanem megmentésünkre siet, ahogyan a pásztor elindul, hogy megkeresse az elveszett bárányt, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk.

Jézus szentséges szívének ünnepe azt az üzenetet hirdeti, hogy Isten felelősséget érez irántunk, törődik velünk, a megmentésünkre siet. Elfelejti bűnös múltunkat, azaz megbocsát, és egyúttal elindít minket egy új úton, így lehetőséget kapunk, hogy a jövőben neki tetsző módon éljünk és neki engedelmeskedjünk. Isten szándéka az, hogy az örök életre jussunk. És mi az én szándékom? Milyen cél vezet engem életem során?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled, és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

A Gyermekorvosok Amerikai Testülete (American College of Pediatricians) 2016. március 21-én kiadott egy előzetes állásfoglalást Gender Ideology Harms Children (A gender-ideológia árt a gyermekeknek) címmel. Azt ígérik, hogy ennek az állásfoglalásnak …

A Gyermekorvosok Amerikai Testülete (American College of Pediatricians) 2016. március 21-én kiadott egy előzetes állásfoglalást Gender Ideology Harms Children (A gender-ideológia árt a gyermekeknek) címmel. Azt ígérik, hogy ennek az állásfoglalásnak …