Manapság, amikor az újkori bevándorlás és az iszlám térhódítása egyértelmű, a keresztény európai ember lassan úgy érezheti, hogy kisebbségbe kerül hazájában, de még az öreg kontinensen is. Az egyértelműhöz még csak annyit, hogy ami az egyszerű embernek az, nem biztos, hogy az uniós vezetőknek is egyértelmű. Ennek példáit nap mint nap láthatjuk és olvashatjuk a sajtóban.
A böjt nem csak azt jelenti, hogy ritkán eszünk, hanem azt, hogy keveset eszünk; nem is azt, hogy egyszer eszünk, hanem azt, hogy nem eszünk sokat. Oktalan az a böjtölő, aki kivárja a megfelelő időpontot, és étkezés idején egészen átadja magát – testével és elméjével – a telhetetlen falánkságnak.
Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Elmélkedés
A múlt héten a szombati evangélium azzal fejeződött be, hogy Jézus nem válaszolt a vallási vezetők azon kérdésére, hogy milyen hatalommal cselekszik. Emögött az is meghúzódik, hogy nem ismerte el őket vallási vezetőknek és megkérdőjelezte vallási tekintélyüket. Neki, az Isten Fiának joga van ahhoz, hogy a jeruzsálemi templomban, az ő Atyjának házában rendet tegyen, tanítson és gyógyítson, a kérdezőknek viszont nincs joga ahhoz, hogy felelősségre vonják őt emiatt.
Ugyanezt a gondolatot folytatja a mai evangéliumban a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd, amelyet a korábban kérdezőkhöz, a jelenlévő főpapokhoz és a nép vallási elöljáróihoz intéz. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a címzettek rögtön felismerték önmagukat a példabeszédben szereplő gonosz szőlőmunkásokban. A példázat egyrészt bemutatta elődeik gonosz tetteit, Isten küldötteinek, a prófétáknak bántalmazását és megölését, másrészt előrevetítette, hogy elveszítik vallási hatalmukat, amely felháborodást váltott ki belőlük. A példabeszéd ugyanakkor előre jelezte Jézusnak, mint Isten Fiának sorsát is, akit nem sokkal később elfognak és keresztre feszítve megölnek, de Isten mégis felmagasztalja őt. Az emberi gonoszság ugyan Jézus halálát okozza, de az isteni jóság őt emeli jelként a magasba, őt dicsőíti meg.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, arra rendeltél minket, hogy örömben éljünk. A munka egyedül nem töltheti be életünket; add hát, hogy megértsük az öröm mélyebb értelmét, az ünnep, az ünneplés, a játék, az üdülés, a pihenés, a művészet belső gazdagságát és felemelkedettségét, de leginkább add meg a bennünket szerető, ránk váró emberekkel való együttlét örömét. Örömvárásunknak az legyen a csúcspontja, mint ahogyan te is mondottad: öröm nekem az emberek között lenni.
Cserháti József
Manapság úgy tűnik, hogy az idő napról napra gyorsabban elrepül. Mindig panaszkodunk, hogy milyen kevés időnk van. Azonban meglepően sok időt töltünk el a számítógépünk vagy a telefonunk képernyője előtt. Közösségi hálók, online vásárlás, szörfölés a neten – ezek még inkább elvezetnek minket az „ülő életmódhoz”, és ironikus, de gyorsabban veszítjük el másokkal a kapcsolatot.
Van egy kis fölösleges pénze? Javaslom, ajánlja fel valamilyen jótékony célra. Persze van, aki nem ezt teszi: a papírpénz meg is gyújtható, sőt, a WC-n is le lehet húzni. De ami még jobb: teljesen haszontalan temékeket is vehetünk belőle. Sokakat ez nagyobb elégedettséggel tölt el, mintha tábortüzet raknának a megtakarításukból.
Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
Lk 9,11b-17
Elmélkedés
Kimeríthetetlen forrás
A mai napon az Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő Jézus Krisztust ünnepeljük. E jelenlét annak köszönhető, hogy az Úr gondoskodott arról, hogy mennybemenetele után továbbra is itt legyen köztünk. Az utolsó vacsorán a kenyeret az ő testeként, a bort pedig az ő véreként adta apostolainak, és megparancsolta nekik, hogy halála és feltámadása emlékezetére ismételjék meg cselekedetét. Ezt a cselekedetét, felajánlását és áldozatát tesszük jelenvalóvá a szentmisében.
Csodálatos titok számunkra Jézus megtestesülése. Isten látható emberi testet vett magára, emberré lett, hogy egészen közel kerüljön hozzánk, emberekhez. De még ennél is csodálatosabb, hogy Isten megjelenik az átváltoztatott kenyérben és borban, hogy kezünkbe és szívünkbe adja önmagát. Újra és újra egészen közel akar jönni hozzánk, hogy bennünk éljen, és ez a találkozás a szentáldozásban valósul meg. Ekkor találkozik Isten vágya, hogy egyesüljön az emberrel és az ember vágya, hogy egyesüljön az Istennel. Ennél közelebb már nem kerülhet hozzánk Isten, hiszen, ha a szentáldozásban magunkhoz vesszük őt, akkor valóban bennünk él.
Az Oltáriszentség mai ünnepe sokak számára inkább a külsőségekről szól és nagyon sajnálatos, ha valaki számára csak a külsőségekről. Nagyon dicséretes, amikor a városok és falvak utcáin díszes virágszőnyegeket készítenek a hívek, akik ilyen módon is kifejezik tiszteletüket az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus iránt. Lelkes öröm tölti el mindazokat, akik részt vesznek a látványos úrnapi körmeneten, amely során hitünk titkát, az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztust mutatjuk meg a világnak. Igazi tanúságtétel ez arról, hogy az Úr a mi életünk forrása. Emellett azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy az Eucharisztia iránti legnagyobb tisztelet az, ha magunkhoz vesszük Krisztus testét a szentáldozásban. Éppen a szentáldozás mutatja azt, hogy a bensőséges lelki találkozás mindenféle külső megnyilvánulásnál fontosabb. Az Oltáriszentségben Isten választ ad arra az emberi kérdésre, hogy miként egyesülhetünk vele. Ha Krisztus testét magunkhoz vesszük, Isten él bennünk.
A mai ünnep evangéliuma a csodálatos kenyérszaporítás eseményét beszéli el. A tanítványok azt kérik Mesterüktől, hogy küldje haza a nagyszámú népet, mert a pusztaságban nincs ennivalójuk az embereknek. Ők úgy gondolják, hogy ebben a helyzet nincs más megoldás, de nagyon is emberien gondolkodnak. Jézus viszont tud más lehetőséget, hiszen bárhol is jelenik meg az emberi tehetetlenség és ütközik leküzdhetetlennek látszó határokba az emberi cselekvésvágy, ott Isten új utakat képes nyitni. Az isteni gondoskodás egy csoda révén olyan lehetőséget ad, amire az emberek nem is gondolnak, nem is számítanak. Ennek köszönhetően mindenki bőséggel ehet a Jézus által megszaporított kenyérből. Az evangélista azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy miután mindenki jóllakott, még tizenkét kosárnyi volt a maradék. Lám, ennyire nagylelkűen, bőkezűen adakozik Isten!
Az Oltáriszentség esetében szintén megfigyelhetjük ezt az isteni bőkezűséget. Isten úgy adja nekünk önmagát az átváltoztatott kenyérben, hogy közben nem fogyatkozik meg. Az Eucharisztia, az élő kenyér az élet kimeríthetetlen forrása számunkra.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.
Süveges Gergő apaszemmel a családjáról
Azt szeretném, hogy a gyermekeimnek biztonságot adó, megtartó, az ő pártjukon álló apaképük legyen, mert ez tényleg alapvetően befolyásolja az istenképüket – mondja Süveges Gergő. A népszerű műsorvezető sosem akart pap lenni, de elvégezte a teológiát. Most a rádiózás mellett magánembereknek és egyházi közösségeknek segít.
„És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.”(Mózes első könyve 9. fejezet, 14-15. vers)
S mintegy égi bizonyítékként, amikor az utolsó feltöltődött szív is elhagyta a szent helyet, szivárvány ívelt át Csíksomlyó felett, hogy emlékeztessen a szövetségre Isten, s ember, Mária, s nemzetünk, magyar, s magyar között. / Forrás: Facebook – Kopacz Nándor
Abban az időben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!”
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: „A mennyből volt”, azt fogja felelni: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Mk 11,27-33
Elmélkedés
Az evangéliumi jelenet azzal kezdődik, hogy felsorakoznak Jézus előtt a zsidó vallási vezetők: a főpapok, az írástudók és a nép elöljárói. Ez utóbbi csoport alatt a főtanács egyes tagjait kell értenünk és nem a tanács valamennyi tagját. Szándékuk világos, számon akarják kérni Jézust, ezért a következőt kérdezik tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Nem nevezik meg pontosan, de könnyen kitalálhatjuk, hogy mire gondolnak.
Mivel a jelenet közvetlenül a templom megtisztítása, a kereskedők kiűzése utáni napon történt, ezért egyrészt ezt jelenti. Ők is a messiási idők jeleként értelmezhetnék a jézusi tettet, de ez annak elfogadását jelentené, hogy Jézus a Messiás. Másrészt kérdésük Jézus egész tevékenységére, azaz tanítására és csodáira is irányul. A szenvedése előtti utolsó napokban ugyanis Jézus a jeruzsálemi templomban tanít és csodákat tesz. Fellépését a nép örömmel fogadta, a vallási vezetők viszont nem akarták tudomásul venni, hogy megkérdezésük nélkül egy vándortanító ilyet tesz a templomban, ráadásul Jézus nagy tekintélynek örvendett a nép körében.
Jézus ugyan hivatkozhatna a mennyei Atyától kapott küldetésére és isteni tekintélyére, de mégsem teszi, mert jól ismeri a kérdezők elutasítását és hitetlenségét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örök Isten! Te egyszülött Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust örök főpappá és a mindenség Királyává tetted, hogy szeplőtelen áldozatként a kereszt oltárán engesztelésül odaadja önmagát, és véghez vigye az emberek megváltásának szent művét. Részesíts minket az ő országának lelkületéből, mert az ő országa igazság és élet, kegyelem és szentség, az igazságosság, a szeretet és a béke.
Fr. Z’s Blog mintájára kipróbálom ezt a kommentelős bejegyzést. Izgalmas! Visszajelzéseket szívesen fogadok!
A La Croix katolikus francia napilap május 9-én interjút készített Ferenc pápával a Vatikánban, amelyet május 17-én, kedden tettek közzé. A beszélgetést teljes terjedelmében a Magyar Kurír közölte. (Kommentár pirossal).
