„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy imádságban éljétek meg hivatásotokat. Ma, mint eddig még soha, a Sátán a gyűlölet és a békétlenség ragályos szelével szeretné az embert és lelkét megfojtani. Sok szív öröm nélküli, mert nincs benne sem Isten, sem imádság. A gyűlölet és a háború napról napra növekszik.
„Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban, és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad.” (Zsid 12,4-5)
Isten kegyelmének jó felhasználása vagy elhanyagolása nem a mi magánügyünk, hanem mindkettő kihat Krisztus Titokzatos Testének egészére.
Kyle Graham nem a szörnyektől fél, mint általában a hatévesek, akik az ágy alatt keresnek menedéket. Kyle szinte mindentől fél, és félelmeit nem tudja szavakba önteni. Édesanyja, Nicola tisztában van vele, hogy Kyle magányra és biztonságra vágyik, de a kisfiú jövője érdekében megpróbálja a végsőkig feszíteni a húrt, amit az autizmus állapota megenged. Férje, Rob ugyanolyan odaadóan szereti kisfiát, de nehezen viseli, ahogy Nicola elszánt küzdelme rombolóan hat kettejük kapcsolatára.
Ekkor lép be a család életébe Thomas, a golden retriever kölyökkutya. Nicola és Rob elképedve figyelik, ahogy Kyle személyisége csodálatos módon megnyílik Thomas felé.
Kyle Graham nem a szörnyektől fél, mint általában a hatévesek, akik az ágy alatt keresnek menedéket. Kyle szinte mindentől fél, és félelmeit nem tudja szavakba önteni. Édesanyja, Nicola tisztában van vele, hogy Kyle magányra és biztonságra vágyik, de a kisfiú jövője érdekében megpróbálja a végsőkig feszíteni a húrt, amit az autizmus állapota megenged. Férje, Rob ugyanolyan odaadóan szereti kisfiát, de nehezen viseli, ahogy Nicola elszánt küzdelme rombolóan hat kettejük kapcsolatára.
Ekkor lép be a család életébe Thomas, a golden retriever kölyökkutya. Nicola és Rob elképedve figyelik, ahogy Kyle személyisége csodálatos módon megnyílik Thomas felé.
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik”. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Elmélkedés
Alázatos kérés
2014 nyarán és őszén hónapokon keresztül szerepelt a híradásokban, hogy néhány nyugat-afrikai országban ismételten megjelent az ebola vírus. A fertőzés emberről emberre terjed. A vírus által okozott vérzéses lázbetegség rendkívül veszélyes, igen magas halálozással jár, több ezer ember halt meg. A járvány megfékezése az elégtelen higiéniai feltételek miatt nagyon nehéz. A betegség megelőzése és kezelése megoldatlan, védőoltás nincs ellene. A megfertőzött személyek kezelése során alkalmazott gyógyszer még csak kísérleti fázisban van, egyesek meggyógyultak tőle, míg másoknak nem használt. Megrázóak voltak azok a felvételek, amelyek bemutatták például azt, hogy egy Afrikában megfertőződött misszionáriust, egy ottani kórház vezetőjét hazaszállították Spanyolországba. A beteg hordágyát egy átlátszó, teljesen zárt doboz fedte, körülötte tetőtől talpig védőfelszerelésbe öltözött orvosok. A szigetelt dobozból nem juthatott ki semmi, a fertőzött személyt csöveken keresztül lélegeztették és táplálták. Mindenkin látszódott a félelem, nehogy elkapja a betegséget. A beteget aztán elkülönített helyre vitték, senki nem érintkezhetett vele közvetlenül.
Egy leprás betegről és az ő gyógyításáról olvasunk a mai napon. A gyógyulás jelentőségének megértéséhez tudnunk kell, hogy a társadalom, a közösség kizárta a leprásokat, azaz a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében elkülönülten kellett élniük, nem érintkezhettek az egészségesekkel. E kitaszítottsághoz járult az emberek megvetése. Azt vélték ugyanis, hogy valamilyen súlyos bűnük miatt kapták a leprát Isten büntetéseként. Harmadszorra pedig az is súlyosbította helyzetüket, hogy abban a korban az orvosok nem tudták kezelni a leprát, azaz a betegségben szenvedőknek semmi reményük nem volt arra, hogy valaha is meggyógyulnak. Jézus korában körülbelül úgy viszonyultak a leprásokhoz, mint manapság az ebolás betegekhez. Abban az időben nem álltak rendelkezésre egészségügyi védőfelszerelések, azért a távolságtartás, az egészségesekkel való érintkezés tilalma volt az egyetlen eszköz a további megbetegedések megelőzésére.
A történetben szereplő leprás ember Jézusban látja azt a személyt, aki változtatni tud élethelyzetén. Így kéri az Úr segítségét: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem” (Lk 5,12). Mintha csak ezt mondaná: te meg tudsz gyógyítani engem, csak akarnod kell. Te képes vagy arra, hogy meggyógyíts engem, ha ez a szándékod. Neked hatalmad van arra, hogy meggyógyíts, ha irgalmas vagy hozzám. A leprás kérése tehát magában foglalja azt is, hogy Jézus akaratától teszi függővé saját gyógyulását, teljesen átadja magát Istennek. Ezt fejezi ki egyébként az is, hogy kérését Jézus előtt térdre borulva adja elő. Ennél a résznél Szent Lukács evangélista úgy fogalmaz, hogy a leprás beteg „arcra borulva” mondja el kérését az Úrnak (vö. Lk 5,12-16). A letérdelés és az arcra borulás ugyanazt fejezi ki, tudniillik a beteg alázatát és annak elismerését, hogy hisz gyógyítója istenségében, isteni erejében.
Tudok-e Isten előtt „arcra borulva,” alázattal kérni? Kész vagyok-e elfogadni mindenben Isten akaratát?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!
Az a lélek, amely kinyilatkoztatásokat kíván, ajtót nyit a gonosz léleknek, aki a kinyilatkoztatásokat olyan ügyesen tudja utánozni, hogy megtévesztheti az embert.
Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai – AndroKat
VIII„Legdrágább testvéreim és barátaim a Raboni Editora kiadónál, Mindenek előtt remélem, hogy jó egészségben vagytok. Nagy örömmel írom ezt a levelet nektek, hogy hitemről tegyek tanúságot. Másfél évvel ezelőtt az egyik lánytestvérem, aki Portugáliából jött, megismertetett engem egy gyűlésen a szabadulás rózsafüzére imával, amikor a fővárosban voltunk.
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10
Elmélkedés
Szent Márk evangéliumában két kenyérszaporításról olvashatunk. Először ötezer embert táplál Jézus (vö. Mk 6,35-44), majd pedig négyezret, ez utóbbit olvassuk a mai napon. A két történet számos különbözőséget és hasonlóságot mutat. A szentírástudósok véleménye megegyezik abban, hogy feltehetően egyetlen esemény kétféle leírásáról van szó.
Mit tanít nekünk a történet? A kenyérszaporítás csodája, miként Jézus gyógyításai is, az ő hatalmát mutatják. Ha ő a kevés kenyérre kimondja azt, hogy legyen belőle sok, akkor az megtörténik. Nem varázslatról van itt szó, hanem tényleges csodáról. Jézus nem ügyeskedik, nem a nép tudta nélkül hozat valahonnan kenyereket, hanem valóban csodát tesz. Ezt bizonyítja, hogy a történet elején maguk a tanítványok mondják, hogy mindössze hét kenyerük van. Szintén a csodát, a rendkívüli esetet erősíti annak említése, hogy miután mindenki evett és jóllakott, hét kosárnyi volt a maradék.
A kenyérszaporítás csodája előremutat az utolsó vacsora eseményére, amikor az Úr a kenyérben saját testét adja tanítványainak. Az utolsó vacsorán kimondja a szót a kenyérre, hogy az változzon az ő testévé, és ez a csoda megtörténik. A tanítványoknak, akik látták a pusztában a kenyérszaporítást, nincs okuk kételkedni ebben az újabb csodában.
Hiszem-e, hogy az átváltoztatott kenyérben Krisztus önmagát adja nekem?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.
Boldog Charles de Foucauld
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy siketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a siket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a siketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Mk 7,31-37
Elmélkedés
A siketnéma meggyógyításáról szóló elbeszélés középpontjában Jézus szava áll: „Nyílj meg!” A felszólítás a beteg testrészekre vonatkozik, azaz nyíljon meg a fül a hallásra és a száj a beszédre. Jézus szava parancsoló, de talán helyesebb azt mondanunk, hogy teremtő, újjáteremtő szó. A bibliai teremtés-elbeszélésben találkozunk azzal, hogy amit Isten parancsoló jelleggel kimond, az megvalósul. Ehhez hasonlítható Jézus szava a gyógyítás esetében. Kimondja, hogy nyíljon meg a fül és a száj s ez valóban megtörténik. A betegséget értelmezhetjük úgy, hogy valami elromlott a teremtés rendjében, az Isten által teremtett ember valamiben hiányt szenved. Amikor Jézus megszünteti a betegséget, akkor újjáteremti az embert, helyreállítja a teremtés rendjét.
Talán nincs szükségünk arra, hogy a történetben szereplő emberhez hasonlóan az Úr megnyissa a mi fülünket és szánkat, de arra már igen, hogy megnyissa fülünket igazságának meghallására és szánkat örömhírének hirdetésére. És meg szeretné nyitni értelmünket tanításának megértésére és szívünket szeretetének befogadására. Készen állok-e arra, hogy Isten új látásmóddal, új hallással és új beszédmóddal ajándékozzon meg? Készen állok-e a belső átalakulásra, a lelki megújulásra?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, aki teljes odaadással fogadtad el a kereszthalált üdvösségünkért, tégy minket és a világ minden emberét keresztáldozatod részesévé, hogy létünk és cselekedeteink szabad és tudatos részesedés legyenek üdvözítő művedben.
II. János Pál pápa
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy siketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a siket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a siketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Mk 7,31-37
Elmélkedés
A siketnéma meggyógyításáról szóló elbeszélés középpontjában Jézus szava áll: „Nyílj meg!” A felszólítás a beteg testrészekre vonatkozik, azaz nyíljon meg a fül a hallásra és a száj a beszédre. Jézus szava parancsoló, de talán helyesebb azt mondanunk, hogy teremtő, újjáteremtő szó. A bibliai teremtés-elbeszélésben találkozunk azzal, hogy amit Isten parancsoló jelleggel kimond, az megvalósul. Ehhez hasonlítható Jézus szava a gyógyítás esetében. Kimondja, hogy nyíljon meg a fül és a száj s ez valóban megtörténik. A betegséget értelmezhetjük úgy, hogy valami elromlott a teremtés rendjében, az Isten által teremtett ember valamiben hiányt szenved. Amikor Jézus megszünteti a betegséget, akkor újjáteremti az embert, helyreállítja a teremtés rendjét.
Talán nincs szükségünk arra, hogy a történetben szereplő emberhez hasonlóan az Úr megnyissa a mi fülünket és szánkat, de arra már igen, hogy megnyissa fülünket igazságának meghallására és szánkat örömhírének hirdetésére. És meg szeretné nyitni értelmünket tanításának megértésére és szívünket szeretetének befogadására. Készen állok-e arra, hogy Isten új látásmóddal, új hallással és új beszédmóddal ajándékozzon meg? Készen állok-e a belső átalakulásra, a lelki megújulásra?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, aki teljes odaadással fogadtad el a kereszthalált üdvösségünkért, tégy minket és a világ minden emberét keresztáldozatod részesévé, hogy létünk és cselekedeteink szabad és tudatos részesedés legyenek üdvözítő művedben.
II. János Pál pápa
