Nemrég ajánlotta valaki nekem ezt a posztot, amit most ezúton is szeretnék megköszönni. Amerikai protestáns lelkigondozók Jeff VanVonderen munkássága. alapján nagyon világos szempontokat adnak annak megkülönböztetésére, hogy egy családban – bármi is a látszat – elnyomás, megszégyenítés vagy pedig szeretet, elfogadás uralkodik-e. 

Ne akarj még fáradság árán is lelki örömökhöz jutni, hanem mondj le róluk nagylelkűen.

Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai – AndroKat

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Keresztelő János tanúságtétele folytatódik a mai evangéliumi részletben. A Keresztelő itt már nem csak egy kisebb csoport vagy néhány személy, hanem nagyobb számú nép előtt jelenti ki Jézusra mutatva: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1,29). Ezt követően arról beszél, hogy megkeresztelkedése alkalmával látta Jézusra szállni a Szentlelket, majd kijelenti: „Én tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1,34). Míg a küldöttek előtt titokzatosan beszélt, most a nép előtt egészen nyíltan szól, tanúskodásának tartalmát bárki könnyen megértheti.

Mivel igazolja Keresztelő János, hogy igaz a tanúskodása? Először egy látható jelre, a keresztelésekor Jézusra galamb alakjában leszálló Szentlélekre hivatkozik, ő látta ezt a jelet. Majd pedig egy természetfeletti dologról tesz említést: isteni kinyilatkoztatásból tudja, hogy az az ember fog Szentlélekkel keresztelni, akire leereszkedik, s akin rajta marad a Lélek.
Amikor az evangélista ebben a formában leírja Keresztelő János tanúságtételét, ő már tudja, hogy a hit természetfeletti kinyilatkoztatásra és az ezt igazoló látható jelre, jelekre épül. A Keresztelő a jelet látva meggyőződhetett arról, hogy a neki adott kinyilatkoztatás valóban igaz, azaz beteljesedett.

Ha felismerem a jeleket, melyeket Isten mutat, eljutok a hitre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell!. Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya!

A poszt a hortus carmeli blogon található.

Az ifjú T.S. Spivet egy montanai tanyán él szüleivel, a tőle teljesen különböző vadóc ikertestvérével és nővérével, aki arról álmodozik, hogy egyszer ő lesz Miss Amerika. T.S. Spivet rajong a térképészetért és a tudományos felfedezésekért. Az őt körbevevő világot igyekszik a lehető legtudományosabban leírni, megérteni, és az így szerzett tapasztalatokat saját találmányai elkészítéséhez felhasználni.

Egy napon váratlan telefonhívást kap a Smithsonian Múzeumból, azzal a hírrel, hogy a rangos Baird-díjat neki ítélték egy különleges találmányáért, valamint a díj személyes átvétele mellett felkérik egy ünnepi beszéd megtartására is. T.S. felkerekedik és anélkül indul útnak, hogy a környezetében bárkinek is elmondaná milyen különös utazásra készül.

II. A tisztaság méltatása

Mit mond róla Isten?

Szalézi Szent Ferenc írja egyik művében: „Két dologról nem beszélek szívesen: az alázatosságról s a tisztaságról. Mert mind a kettő oly gazdag a szépségben, hogy bármit mondanék is róluk, csak nyomorúságos és gyenge kép volna s nem ismertetné meg ezeket az erényeket kellő fenségökben. Lehet, hogy aki csak az én szavaimból ismerné meg őket, nem becsülné meg azokat érdemök szerint”. A gyenge emberi ékesszólást azonban felmenti s bőven kipótolja az, ki a tisztaságot tervezte s megalkotta.

Mikor állapotosak vagyunk, azért drukkolunk, hogy egészséges legyen a babánk, aki a pocakunkban van.  Sokként érhet minket a hír, amikor kiderül, hogy nagy eséllyel beteg lesz. Azt gondolhatjuk, hogy így nem élet az élet, így jobb neki, ha meg sem születik. Nekünk meg pláne jobb, mert így könnyebb lesz az életünk. Úgyse adna sok örömet egy beteg gyerek nevelése. Örökös baj lenne csak vele. Meg mit gondolnának a többiek. Biztos sajnálnának minket.

II. A tisztaság méltatása
Mit mond róla Isten?
Szalézi Szent Ferenc írja egyik művében: „Két dologról nem beszélek szívesen: az alázatosságról s a tisztaságról. Mert mind a kettő oly gazdag a szépségben, hogy bármit mondanék is róluk, csak nyomorúság…

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés

Szent János apostol és evangélista gondolkodásában a Jézusba vetett hit és e hitről való tanúságtétel szorosan összetartozik. Igaz ez az ő személyére, hiszen evangéliumát éppen azzal a szándékkal írja meg, hogy tanúságot tegyen, mint az események szemtanúja. És igaz ez írása több alakjára, köztük Keresztelő Jánosra is, akinek tanúskodását a mai és a holnapi evangéliumban olvassuk.

Az evangélista szerint a „zsidók” küldöttei jönnek Jánoshoz. Nem a népre kell itt gondolnunk, hanem a vallási kérdésekben tekintélynek számító elöljárókra, a főpapokra és a főtanács tagjaira. Keresztelő János pusztai életmódja, a megtérés hirdetése és a bűnbánat jeleként való keresztelés felkeltette érdeklődésüket, amelyet fokozott, hogy Jeruzsálemből és más vidékekről nagy számú nép ment Jánoshoz. A korra jellemző fokozott messiás-várás szülhette a vallási vezetők kérdését: „Ki vagy te?” (Jn 1,20). János kijelenti, hogy nem ő a messiás, majd az újabb kérdésre azt válaszolja, hogy nem ő az eljövendő próféta. A küldöttek számára nem elegendőek e negatív válaszok, mert tudják, hogy megbízóik ennél többre kíváncsiak.

Ezután következik János tanúságtételének lényege, de ekkor már nem önmagáról beszél, hanem arról, aki utána fog jönni, s aki már nem vízzel fog keresztelni. Nem nevezi meg Jézust, de azt állítja róla, hogy nagyobb nála, s már a nép körében áll. Ő tehát már ismeri, de a nép még nem ismerte meg Jézust.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úr! Te vagy példaképünk, rendezőnk és kormányzónk; te vagy utunk, a te fényedre nyitó ajtónk. Te vagy az Igazságosság képe! Te vagy csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked, dicsérünk és áldunk!

Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged ünnepelnek, Halhatatlan, Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének példaképe, te vagy boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk.

Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk meg. Ha megvalljuk nevedet, nem veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk.

Ókeresztény ima