„Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted.” (Iz 26,7)
Az első tanítási nap előtti este legkisebb gyermekem, Joshua, közölte, hogy inkább megy börtönbe, mint óvodába. Bátyja szarkasztikusan motyogott valamit az igazgatói iroda ablakain lévő börtönrácsokról, nővére meg az óvodai élet gyönyörűségeit ecsetelve próbálta enyhíteni Joshua rettegését.
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17
Elmélkedés
A kereszt megtalál
A mai ember sokszor tűnik a cselekvés és az állandó tevékenykedés megszállottjának. Sok esetben igaz ez az egyházi életre is. A tervezés, a gondos előkészítés és a megvalósítás valóban fontos és elengedhetetlen. De valóban ez viszi előbbre Egyházunk életét? Ha igennel válaszolnánk erre, akkor az emberi tevékenységet nagyobbra értékelnénk, mint Isten művét.
Fel kell fedeznünk, hogy a keresztény ember és az egész Egyház sorsát Krisztus szenvedése és keresztje határozza meg, s mindazoknak a benne hívőknek a szenvedése, akik az ő keresztjéből merítettek erőt a megpróbáltatások elviseléséhez. Bármilyen programot vagy tervet készítünk, mindennek Krisztus keresztjéből kell kiindulnia, s ehhez kell csatlakoznia a mi áldozatvállalásainknak. Jézus keresztútja azt mutatja, hogy az elesésekből fel lehet állni, s tovább lehet haladni. Nem elegendő számunkra, ha például a nagyböjti időben évente egyszer átelmélkedjük Jézus szenvedésének útját, hanem minden nap fel kell vennünk életünk keresztjét, hogy utunkat végigjárva eljuthassunk a feltámadásra.
Ma, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Isten üdvözítő tervéről és annak megvalósulásáról olvashattunk az evangéliumban. Ezek szerint „Isten azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ.” Krisztus keresztjében felismerni az üdvösség eszközét és csak a megfeszített Jézus Krisztusról tudni, ez jelenti Szent Pál apostol számára az igazi bölcsességet, s ez útmutatás lehet minden kereszténynek. Ezt az igazi bölcsességet szeretnénk mindannyian elsajátítani, amikor a mi Urunk keresztjére tekintünk, s valahányszor előtte imádkozunk. Sok titkot rejt e kereszt, de a Megfeszítettet szemlélve megérthetjük, hogy számunkra is csak a szenvedésen és a halálon át vezet út az örökkévalóságba.
Időnként a kereszt útjában van valakinek. Olvasom a hírt, hogy Franciaországban egy ápolónővér okozott országos riadalmat azzal, hogy nyakláncán egy kis kereszt függött. Mit keres egy kórházban kereszt? Más alkalommal egy tanár nehezményezte, hogy kereszt függ annak a teremnek a falán, ahol a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Mit keres egy iskolában kereszt? Valószínűleg nem az ellenzők szemét bántja, hanem a lelkiismeretüket. Nehezükre esik a keresztre nézni, mert akkor önmagukba kellene nézniük. Mert Krisztus keresztje már csak ilyen: önmagával szembesíti az embert. Előtte elnémul, aki máskor a maga emberi bölcsességét hirdeti. Előtte kicsinek érzi magát az is, aki földi hatalommal rendelkezik.
Szent Pál apostol arról írt egykor, hogy egyeseknek botrány, másoknak ostobaság a kereszt, a hívőknek viszont Isten ereje és bölcsessége (vö. 1Kor 13,24). Titokzatos erő rejlik benne, mert Isten Fia hordozta, őt feszítették rá, és ő halt meg hozzá szegezve. Ez Krisztus keresztjének titka.
A hitetlen világ évezredek óta birkózik a kereszttel. A hitetlen ember küzd a kereszttel. Nem akarja látni sehol. Nem akarja hordozni soha. Nem akarja elfogadni. A keresztet elfogadni csak a szeretet képes. Mert Krisztus is szeretetből fogadta el. A kereszt megtalál minket. Le lehet vetetni egy keresztet az iskolák és kórházak faláról. El lehet távolíttatni a nyakláncokról. De a kereszt mégis megtalál minden embert.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Istenem! Szenvedésed és kereszthalálod szemlélése annak megvallására ösztönöz, hogy te vagy az Úr, az Atya engedelmes Fia, te vagy a Megváltóm. Halálod nem volt értelmetlen, hanem meghozta minden ember számára az üdvösséget. Haláloddal tökéletes módon megvalósult az Atya üdvözítő szándéka. Taníts engem a kereszthordozásra!
„A búbánatos apáca nem jó apáca. Jobban félek egy boldogtalan nővértől, mint egy sereg gonosz szellemtől” – mondta Ávilai Szent Teréz.
Nemrég körbe kérdeztem az embereket Facebook-on és Twitteren: Szerintetek mi az elsődleges oka, hogy az emberek olyan nehezen tudnak döntést hozni? A válaszok túlnyomó többsége valamilyen félelemre utalt:
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Lk 6,43-49
Elmélkedés
A mai örömhír szerint Jézus a sziklára építő okos emberhez hasonlítja azokat, akik hallgatják és megvalósítják tanítását. Kijelentése tehát két elemet foglal magába: tanításának figyelmes hallgatását, megismerését, valamint azt az életmódot, amely e tanításhoz igazodik. A keresztény ember életében a kettő szorosan összetartozik, s egyik sem hiányozhat a hiteles krisztusi élethez.
Az elbizakodottságnak jele volna, ha valaki azt állítaná magáról, hogy keresztényként él, ugyanakkor nem törekszik arra, hogy Jézus tanítását napról napra egyre jobban megismerje. Természetesen az sem lehet elegendő, ha valaki jól ismeri mindazt, amit Jézus elvár követőitől, de mindennapi életében egészen másként cselekszik.
A szakasz másik hasonlata a fáról és gyümölcséről, megerősíti az előbbi mondanivalóját. Külső cselekedeteink visszatükrözik belső világunkat, gondolkodásmódunkat és szándékainkat. Pontosan elárulják, hogy mi lakik a szívünkben. Ezzel kapcsolatban mondja Jézus: a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rosszat. Ha Jézus tanítása szerint élünk, azaz viselkedésünkkel, mindennapi magatartásunkkal, szavainkkal és tetteinkkel egyaránt őrá igyekszünk hasonlítani, akkor jó gyümölcsöket teremhetünk lelkiekben, amelyek egyrészt a saját üdvösségünket szolgálják, másrészt mások javára lehetünk velük. Életemet akkor alapozom valóban őrá, ha tanítását tettekre váltom.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent forrásnak vizéből, hogy az élő vizek kútjából igyam, azokkal együtt, akik Téged szomjaznak! Ott laknék én is az égi honban, öröké ujjongva jóságodban, és mondanám boldogon: Mily édes az Élő Vizek forrása, amely az öröklétre fakad, és soha-soha nem apad! Én Istenem! Te vagy a Forrás, aki folyton szomjat oltón áradsz! Úr Jézus, add mindig e vizet, hogy egyre szomjamat enyhítsem. Könyörgök nagy jótéteményeidért! Hiszen Te mindenünk vagy, napi életünk: táplálékunk, italunk, üdvösségünk, Istenünk!
Gyermekorvos vagyok. Négy gyermekem van. 14, 12, 9 és 6 évesek. 1995-től 2000-ig homeopátiás tréningeken vettem részt. Az oklevelemet az ausztriai Homeopátiás intézetben szereztem. Ezek után még abszolváltam az ún. indiai forradalmiasított homeopátia képzést, végül pedig a BIHOST kurzust (az anyagcsere biokémiai – homeopátiás szabályozásának módszere). Mivel ebben az időben gyesen voltam, főleg saját magam és barátaim gyermekeit gyógyítottam homeopátiás szerekkel. Nagyon lelkesen vetettem magam ebbe a fajta gyógyászatba.
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”
Lk 6,39-42
Elmélkedés
Időnként előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy dühös volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán rögtön elkezdi sorolni, mennyire rossz a gyerek, s mennyi hibája van a szomszédnak. Igyekszem mindjárt az elején leállítani a mások hibájának felsorolását, hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen, sajnos sokszor még a szentgyónásban sem vesszük észre, hogy a másik bűneivel foglalkozunk, pedig ilyenkor éppen a magunkéval kellene. Még itt is a szálkával foglalkozunk és nem a gerendával. Lelki megújulásunk kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak akkor tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk megtisztítása az első lépés.
Az Istennel való kiengesztelődésünk (azaz a szentgyónás), jó példát szolgáltat arra, hogy miként tudunk kiengesztelődni másokkal. A gyónásnál a lelkünk mélyén így hangzik a kérdés: Istenem meg tudsz nekem bocsátani? Oly sokszor bántottalak meg téged. Meg tudsz nekem bocsátani? És Isten örömmel válaszolja: Igen, megbocsátok.
Pontosan ugyanezt kellene tennünk embertársaink esetében is. Ne a másik ember ellenünk elkövetett bűnét nézzük! Amikor hozzánk lép, ezt kérdezi tőlünk: Meg tudsz nekem bocsátani? És ekkor mi örömmel válaszoljunk erre: Igen, megbocsátok. Elfelejtem a sértést. Nem gondolok többé a megbántásra. Nem emlékezem többé bűnödre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is tisztaszívűek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te szeretted őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!
Boldog Kalkuttai Teréz
Gyermekorvos vagyok. Négy gyermekem van. 14, 12, 9 és 6 évesek. 1995-től 2000-ig homeopátiás tréningeken vettem részt. Az oklevelemet az ausztriai Homeopátiás intézetben szereztem. Ezek után még abszolváltam az ún. indiai forradalmiasított homeopátia k…
A poszt a hortus carmeli blogon található.
