„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki embertársát szereti, teljesítette a törvényt” (Róm 13,8)
Az emberi szavak törékenyek. Csak ha annak lelkéből részesültem, aki szól hozzám, tudom helyesen felfogni azt, amit hozzám intézett szavai jelentenek. Minél inkább egy lélek vagyok azzal, aki beszél hozzám, annál pontosabban és helyesebben értem azt, hogy mit is akar mondani.
Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Lk 7,11-17
Elmélkedés
Jézus korában egy özvegyasszony senkitől sem számíthatott támogatásra férje halála után. Még kilátástalanabb helyzetbe került, ha gyermeke sem volt, aki gondoskodhatott volna róla. Ennek fényében könnyen megérthetjük az evangéliumban szereplő asszony nehéz helyzetét. Jézus megkönyörül rajta és visszaadja fiát, feltámasztva őt a halálból.
A tegnapi evangélium szerint Jézus átlépi a zsidók és a pogányok közti határt, kifejezve, hogy küldetése nem korlátozódhat egyetlen népre. Most pedig szintén átlép egy határt, megszeg egy törvényt. A zsidó törvények szerint a halottakat tilos volt megérinteni, nehogy tisztátalanná váljon az ember, illetve egészségügyi oka volt e tilalomnak. Jézus nem törődik ezen előírással, mert segíteni szeretne. Megérinti a koporsót, hogy életre keltse a fiút.
Az életet adó Jézussal találkozunk itt. Jézussal, aki együttérez a gyászoló édesanyával.
Jézussal, aki nem csupán szavakkal nyújt vigaszt az özvegynek, hanem cselekedetével is. Kérés nélkül cselekszik, s tettének nincs semmilyen feltétele. Részvét és szeretet indítja erre.
A gyászban vagy életünk más, különösen nehéz helyzeteiben sokszor csak vigasztaló szavakra számíthatunk az emberektől. Jézus ennél többet képes adni nekünk. A feltámadást, az új életet. Fogadjuk el ezt, mint szeretetének jelét. Él-e bennem a remény, hogy a vele való találkozás fordulatot hoz életembe?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, ha lehetséges, adj nekem testi egészséget, hogy ép szervekkel szolgálhassak neked! Adj nekem Uram, egyenes lelket, hogy lássam, mi a jó és helyes, ne féljek a gonoszság támadásától és minden ügyemet rendbe tudjam szedni! Adj nekem, Uram, készséges lelket, mely sohasem unatkozik, nem panaszkodik, nem kesereg és nem érzékenykedik! Segíts, hogy ne törődjem mértéken felül azzal a valamivel, amit „Én”-nek hívnak! Adj Uram humorérzéket! Segíts, hogy értsem a tréfát, Hogy vidám legyek És másokat is fel tudjak vidítani!
Morus Tamás
Kwangju érseke figyelmezteti az embereket a Naju-i „csodák”-ról
Szöul, (Fides)
Victorinus Youn, Kwangju érseke azt mondta, hogy a vizsgálatok a Szűzanyának tulajdonított úgynevezett „csodák”-ról Naju városban nem bizonyították azok természetfeletti mvoltát.
A dalai láma megtagadja az újjászületést, ha Tibet nem nyeri el függetlenségét Kínától – idézte a tibeti nép szellemi vezetőjének nyilatkozatát szerdán a RIA Novosztyi orosz hírügynökség.A dalai láma a Welt am Sonntag című német lapnak adott interjút, ennek átiratát közölte az al-Dzsazíra arab hírtelevízió, amelynek jelentésére hivatkozott az orosz hírügynökség.
Ó, tiszta szándékunkban rejlő kimeríthetetlen kincs, ki minden cselekedetünket tökéletessé és Istennek tetszővé teszed. Ó, Jézus, Te tudod, milyen gyenge vagyok, ezért légy mindig velem, irányítsd cselekedeteimet és egész lényemet.
Legjobb Mesterem! Jézusom, valóban félelem fog el, mikor nyomorúságos voltomat tapasztalom, de ugyanakkor nyugalom is, mert végtelen irgalmadat is látom, mely egy egész örökkévalóssággal nagyobb, mint az én nyomorúságom. Hatalmad beborít és megismerésed öröme áraszt el, ó, változhatatlan Valóság!
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Megilletődött szeretettel és őszinte melegséggel üdvözöllek mindnyájatokat, midőn az új egyetemi év megnyíltával a mai napon először gyűltetek az egyetemi templom szószéke alá. De szóljon köszöntésem annak az ezernyi-ezer láthatatlan hallgatómnak is, akik a rádió hullámain fogják figyelemmel kísérni az innen elhangzó beszédeket.
Ó, tiszta szándékunkban rejlő kimeríthetetlen kincs, ki minden cselekedetünket tökéletessé és Istennek tetszővé teszed. Ó, Jézus, Te tudod, milyen gyenge vagyok, ezért légy mindig velem, irányítsd cselekedeteimet és egész lényemet.
Legjobb Mesterem! J…
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10
Elmélkedés
„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7,7) – mondja a pogány százados Jézusnak. A katonatiszt önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel szemben a zsidó elöljárók méltónak tartják őt arra, hogy Jézus meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát is ő építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát, s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és a halált legyőző isteni hatalmában.
Más csodák leírása alkalmával általában a csoda áll a történések középpontjában. Jelen esetben sem a szolga betegségéről nem tudunk meg többet, sem a gyógyulás mikéntjéről. Az evangélista egyértelműen a százados hitét, alázatát akarja példaként elénk állítani. Mély hitét az jelzi leginkább, hogy szerinte elég, ha Jézus „egy szót” szól, s már ennek hatására bekövetkezhet a gyógyulás. Más esetekben Jézus közvetlen kapcsolatba kerül a betegekkel, megérinti a beteg testrészt, ráteszi kezét a betegre, ezen érintés által következik be a gyógyulás. A százados szerint még erre sincs szükség, ő hisz abban, hogy az Úr egyetlen szava a „távolból” is képes gyógyítani.
Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön? Én hogyan fejezem ki, vallom meg hitemet?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted megvalósul.
Szent II. János Pál pápa
Az Úr sok kegyelemben részesít, hogy magához hívjon, és már azt hisszük, hogy ujjunkkal érintjük az eget. Nem tudjuk viszont, hogy a növekedéshez keserű kenyérre van szükségünk: keresztekre, megaláztatásokra, próbákra, ellenvetésekre.
Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat
