Maria első látásra szívébe zárja az otthonba érkező új gyereket: egy kerekesszékes kisfiút, akiről a többiek jószerével tudomást sem vesznek. A kislány óriási kreativitásról és képzelőerőről tesz tanúbizonyságot, és megszépíti a kisfiú napjait. Az együtt töltött idő Maria egész életét meghatározza később, mint kiderül a rövidfilm utolsó képkockáiból.
Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az évfolyamnak, majd megkérdi a hallgatókat:
„Ki szeretné ezt a bankjegyet?” Minden gyerek felemeli a kezét. Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:
„Továbbra is szeretnétek?”
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Jn 3,16-18
Elmélkedés
Kapcsolatunk a Szentháromsággal
Hitünk szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezt a hitigazságot ünnepeljük a mai napon. A Szentháromság létezéséről, azaz arról, hogy az egyetlen Istenben három személy van, a kinyilatkoztatásból tudunk. Ennek az igazságnak, hittitoknak a megismerése nem az emberi értelemnek köszönhető. Nem állíthatjuk, hogy annyira okosak és bölcsek vagyunk, hogy erre a magunk értelmével rájöttünk, hanem maga Isten nyilatkoztatta ki számunkra, illetve ő mutatkozik meg úgy az üdvtörténetben az emberiség számára, hogy három személyben létezik.
Nyilvános működése idején Jézus azt tanította, hogy Isten Atya, azaz nem csak a világ teremtő ura és gondviselője, hanem Atya is. Isten Atya a Fiúhoz való viszonyában, s ugyanígy Jézus is az Atyához való viszonyában Fiú. Kettejük kapcsolatáról így beszél a mi Urunk: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27). Jézus azért jött el a világba, hogy megismertesse velünk az igaz Istent. Szent Pál apostol szavai szerint „ő a láthatatlan Atya képmása” (Kol 1,15), akinek személyén keresztül megismerjük az Istent.
Ugyanakkor Jézus azt is tanította, hogy Isten minden ember Atyja. Bátorította tanítványait, hogy imádságukban Atyaként szólítsák meg Istent. Hallatlan újdonság ez! Isten nem a végtelen távolságban, az ember számára elérhetetlen messzeségben él, akinek semmi köze az emberekhez, hanem Atyánk ő, aki gyermekeinek tekint minket.
A második isteni személyt az ő földi életéből, elsősorban a kereszthalál és a feltámadás húsvéti eseményéből ismerjük meg. A hitvallásban ezt mondjuk: a Fiú „az Atyától született a világ kezdete előtt. Valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett.” A Fiú, aki öröktől fogva Isten, időbeli létezést vállalt, emberré lett, a láthatatlan Isten látható alakban jelent meg személyében. Jézus meghalt értünk és feltámadt, hogy minket megváltson és üdvözítsen. A Fiúisten számunkra az Atyához vezető út és ő visz át bennünket az örökkévalóságba.
Jézus az utolsó vacsorán és mennybemenetele előtt megígéri, hogy elküldi majd a Vigasztaló Szentlelket. A harmadik isteni személy, a Szentlélek egyrészt Jézustól személyesen, másrészt az Atyától a Fiú nevében küldetik el pünkösd napján az apostolokhoz. Az Úr ígéretének megfelelően jelen van az Egyházban, jelen van köztünk és bennünk. A hitvallás szerint a Szentlélek Urunk és éltetőnk, „aki az Atyától és a Fiútól származik. Ő szólt a próféták szavával.”
Milyen kapcsolatban vagyunk a Szentháromsággal? Isten meghív minden embert, hogy közösségben éljünk ővele. E közösségünk a keresztség felvételekor jön létre, amelyet az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében kapunk. Megkeresztelésünktől kezdve az Atya gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek temploma vagyunk. Ahogyan a három isteni személy egymás közti kapcsolatának a szeretet az alapja, ugyanúgy Istennel való kapcsolatunknak is. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymás iránti szeretete nem zárul be, hanem kitárul az ember felé. Jézus ezt mondja a mai evangélium szerint: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Az Isten képmására teremtett ember nyitott a szeretetre, képes elfogadni és viszonozni azt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! A Szentháromság titkához, belső életed titkához nem csak elméleti módon közeledhetünk, hanem a szeretet jelenlétének felfedezése útján is. Segíts minket, hogy észrevegyük szereteted jeleit a világban és személyes életünkben! Segíts minket, hogy szeretetedre irányítsuk azok figyelmét is, akik nélküled képzelik el életüket és nem gondolnak örök sorsukra, hogy ők is tebenned találják meg életük értelmét és boldogságát!
1. Keresztséged óta a jézusi élet csírája él benned. De csak akkor bontakozhat ki, ha krisztusi életet élsz!
– Betartod-e a keresztény élet alapszabályait? Imádkozol-e reggel, este? (Mit kell tenned annak érdekében, hogy jusson erre időd?)A kereszts…
1. Keresztséged óta a jézusi élet csírája él benned. De csak akkor bontakozhat ki, ha krisztusi életet élsz!
– Betartod-e a keresztény élet alapszabályait? Imádkozol-e reggel, este? (Mit kell tenned annak érdekében, hogy jusson erre időd?)A kereszts…
1. Keresztséged óta a jézusi élet csírája él benned. De csak akkor bontakozhat ki, ha krisztusi életet élsz!
– Betartod-e a keresztény élet alapszabályait? Imádkozol-e reggel, este? (Mit kell tenned annak érdekében, hogy jusson erre időd?)A kereszts…
A Gyulafehérvári Katolikus Érsekség honlapján találtuk meg az Istentiszteleti Kongregáció 1987. november 5-én kelt levelének rövid összefoglalóját. A szerk.
Egyre gyakrabban előfordul, hogy templomainkat koncertek rendezéséhez igénylik. A legtöbb eset…
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Mt 5,20-26
Elmélkedés
Mintha az ószövetségi törvény ott lüktetne még az ereinkben, s ha valaki megbánt minket, azonnal visszavágunk. Jól megjegyeztük a „szemet szemért, fogat fogért” elvet, s ha kell, alkalmazzuk is. Hányszor halljuk másoktól vagy talán magunk is mondjuk: a sértés ne maradjon viszonzatlan. Ha valaki haragszik ránk, jogosnak érezzük, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván válaszolunk neki. Hová vezet ez a lelkület?
Amikor Jézus isteni tekintélyével törvényeket ad, akkor nem a régi törvények helyett ad újakat, hanem egy új szintre emeli a korábbi előírásokat. Az emberi ésszerűség határait túlszárnyalják azon kérései, amelyekről a mai evangéliumban olvasunk. E tanácsok azt a célt szolgálják, hogy igyekezzünk mindenáron megőrizni a békességet embertestvéreinkkel, mert enélkül nem állhatunk Isten elé. Hamis vallásosság volna ugyanis úgy állni Isten elé, hogy közben haragot táplálunk szívünkben felebarátaink, embertársaink iránt. Ha készek vagyunk megbocsátani és kibékülni, mi is számíthatunk az isteni megbocsátásra. A békülékeny lelkület, a békesség szeretete nem a gyengeség jele, hanem a Jézus által ajándékozott boldogság útja. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, Uram, Teremtőm és Megváltóm, újítsd meg ma bensőmben Szentlelkedet, végy be fogadott gyermekeid sorába mint újszülöttet, hogy örvendve hirdessem az ígéret fiaival: elnyertem kegyelmed árán, amit a természet nem adott meg.
A kísértésekben az erős lelkekkel együtt légy erős, és harcolj a legfőbb vezető oldalán. Lélekben és testben ne add meg magad! Ha elbuksz, hajolj meg, de ne veszítsd el méltóságodat! Tökéletlenségeidet és visszaeséseidet mosd tisztára a bánat őszinte könnyeivel!
Bízz az isteni jóságban, amely mindig felülmúlja hálátlanságodat, Fogadd meg, hogy megjavulsz, de ne bízd el magad, erődet csak Istenbe helyezd! Végül őszintén valld meg, hogy Isten védőpajzsa nélkül mindenféle bűnnek martaléka lennél.
Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat
Az életszentséget – ezt ki kell jelentenünk -, nem lehet egy kalap alá venni a rendkívüli jelenségekkel, melyek előfordulnak a szentek életében: látomások, kinyilatkoztatások, benső párbeszéd Istennel. Ezek mellékes jelenségek, és nem ezek jelentik az …
