Battaplébánia

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”
Jn 14,21-26

Elmélkedés

Jézus földi tevékenységének egyik fontos eleme a tanítás. Útja során betér a zsinagógákba tanítani, de az ünnepek alkalmával a jeruzsálemi templomban is ezt teszi. Tanító beszédet intéz a néphez a hegyen vagy máskor a tóról egy bárkából. Beszédmódja sok elemében megegyezik korának tanítói módszerével, mégis több szempontból különbözik attól. A legfőbb különbség talán az lehet, hogy míg a hivatalos tanítók saját véleményüket mondták a törvénnyel és a parancsokkal kapcsolatban, addig Jézus azt hirdeti, amit a mennyei Atya rábízott. Az Atyától kapott igazságot mondja el az embereknek.

Ennek fényében sajátos értelmet nyer a mai evangélium kijelentése: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat” (Jn 14,21) – mondja Jézus. Aki Jézust szereti, az a mennyei Atyát is szereti, hiszen az ő tanítását tartja meg.

A szeretet nem csupán egy emberi érzés, hanem cselekedetekben megvalósuló jóság. Isten emberek iránti szeretete sem csupán egy érzés, hanem Krisztusban testet öltő valóság. A megtestesülés Isten szeretetének a cselekedete. Jézus pedig azzal bizonyította szeretetét az Atya iránt és irántunk, hogy véghezvitte a megváltást szenvedése és halála által. Az igazi szeretet azt jelenti, hogy mindent oda kell adni fenntartás nélkül. Ezt teszi Jézus, amikor odaadja az életét. E végtelen szeretet indít engem arra, hogy szeressem Istent.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.

A Szentlélekben való újjászületésnek, az örök életbe való belépésnek leghitelesebb bizonyítéka, amikor az ember önként odaadja az életét. Ezt egyedül az ember tudja megtenni a földön, mert csak ő kapott képességet, hogy ne csupán valamit adjon embertársának, hanem önmagát adja, szeretetből.

Önmagunk tökéletes felajánlása Jézus Krisztusnak Szűz Mária keze által

Jézusom, én, mint hűtlen bűnös gyermeked, Előtted és a mennyei udvar színe előtt megújítom, megerősítem és a Te kezedbe teszem keresztségi fogadalmamat Szűz Mária, a Világ Győzedelmes Királynője által. Ellene mondok az ördögnek, minden csábításának, pompájának, bármikor és bármilyen ravasz módon közeledne is.

A boldoggá avatott ismertebb magyar személyek (közös ünnepnapjuk: november 13.)
Boldog Gizella. Szent István király hitvese, bajor hercegnő. Fiuk a később szentté avatott Imre herceg. Jelentős egyházpártoló tevékenységet fejtett ki. A passaui kolostor…

Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Jn 10,11-18

Elmélkedés

„A jó pásztor életét adja a juhokért” (Jn 10,11) – mondja Jézus a mai példabeszédben. A következő sorokból pedig az is egyértelműen kiderül, hogy az Úr önmagáról és küldetéséről tanít: „Én vagyok a jó pásztor. … Életemet adom a juhokért” (Jn 10,14-15). Amikor Jézus ezeket mondja, hallgatói nem sejtik, hogy mindez hamarosan valósággá fog válni. Jézus mindvégig tudja, hogy azért jött a világba, hogy odaadja életét az emberekért, s küldetése kereszthalálával valósul meg. A kereszten valósággá válik, ami korábban elmélet, jövendölés, tanítás volt.

Gyerekkorunktól kezdve egyre többet tanulunk meg főként elméletben a kereszténységről. Megismertük Jézus életét és tanítását a hittanórákon. A prédikációkban sokat hallunk hitünk igazságairól és Krisztus követéséről, valamint vallásos tartalmú könyvek segítségével mélyítjük el ismereteinket hitünk titkairól. De mindannyiunk életében elérkezik a pillanat, amikor rájövünk, hogy nem csak a templomban tartózkodás ideje alatt kell hinnünk és imádkoznunk, hanem életünk minden percében az evangélium szerint kell élnünk. Az elméleti tanítás valósággá válik bennünk, amely minden élethelyzetben meghatározza cselekedeteinket. Vegyük fel keresztünket! – mondja Jézus. Ezt nem elméletben, hanem csak a gyakorlatban lehet megtenni. Kész vagyok-e odaadni életemet annak, aki feláldozta értem életét?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat.

Levelezőlistán érkezett ez az írás, mely a Lorettói litániához kapcsolódik. A litánia önmagában is gyönyörű, az elmélkedés pedig segít értelmezni az egyes sorokat. A szerk.
Bővebben …

Az Atya vonzásának engedelmeskedő kereső ember és a Szentlélek indításának engedelmeskedő, Jézus Krisztus küldetésében járó keresztény egyaránt úton van, s egyszer csak találkozik. Azért vagyunk küldöttek, hogy odalépjünk azokhoz, akik már felismertek szívük mélyén egy bizonyos vonzást, de még nem tudják, pontosan hová is tartanak, hol annak a titokzatos mágneses erőnek a forrása, amelynek hatása alá kerültek.

„… hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.” (Zsolt 41,7)

Egyszer egy ember el akart mondani Szókratésznek valamilyen pletykát. A bölcs filozófus megállította, és megkérdezte: „Először is: biztos vagy benne, hogy ez igaz? Másodszor: jó hír? Harmadszor: hasznos valami módon?” Amikor a férfi azt mondta, hogy nem igazán, Szókratész azt felelte: „Nos, ha se nem igaz, se nem jó vagy hasznos, akkor miért akarsz róla beszélni?”