Battaplébánia

Az élet keresztút, de ezt az utat vidáman kell járnunk. A keresztek a Vőlegény ajándékai, és én féltékenyen őrzöm azokat. Szenvedéseim örömteliek. Csak akkor szenvedek, amikor nem szenvedek.

Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat

Ki látott már boldog milliárdost? Ki látott valaha boldog diktátort? Ki látott boldog médiasztárt? Önteltet persze láthatunk eleget. Nagyképűt, fölényest, gőgöset, beképzeltet bőven termel a történelem. Na de boldogot?

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”
Lk 11,14-23

Elmélkedés

A sikeres ördögűzések láttán egyesek azt állítják, hogy a gonosszal szövetkezve teszi ezeket a csodákat. E gondolkodás belső ellentmondására világít rá Jézus, amikor visszautasítja e képtelen vádat. Az ördögűzések azt mutatják nekünk, hogy Isten felveszi a harcot az emberi lelket fogva tartó sötét erőkkel és képes ezeket legyőzni. Jézus miértünk is küzd és azt szeretné, ha bűneink nem tartanának minket fogva, hanem szabadon szeretnénk Istent. A küzdelmet nem csupán neki kell megvívnia lelkünk üdvösségéért, hanem nekünk is. Isten segítségével képes vagyok legyőzni magamban a rosszat.

Sokan elkeserednek időnként, amikor a bűn és a gonosz elleni küzdelmüket hiábavalónak ítélik. Úgy gondolják, hogy fölösleges az erőfeszítésük, hiszen a rossz erősebb felettük. E reménytelen gondolkodás is nemde a gonosz műve?

A bennünk lakó gonosz állandóan arra kísért, hogy bűnt kövessünk el. Arra kísért, hogy tagadjuk meg Isten szeretetét, forduljunk el a Teremtőtől s a teremtett dolgokat istenítsük. A gonosz teljesen leköti gondolkodásunkat és gúzsba köti cselekedeteinket, leszűkíti energiáinkat, megbéklyózza akaratunkat. A gonosz elveszi emberi szabadságunkat, és a bűn rabszolgájává tesz minket. Isten képes arra, hogy megszabadítson bennünket a gonosz hatalmától. Visszaadja erőnket, akaratunkat és energiánkat, hogy azokat szabadon a jó szolgálatába állíthassuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

„A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.” (Péld 15,1)

Vadul verni kezdett a szívem, mikor megláttam a hívó számát a mobilomon. Semmilyen porcikám nem kívánta ezt a beszélgetést. Vérig sértett, vagy még azon is túl. Megbántott. Feldühített. És belefáradtam az állandó félreértésekbe.

Egy idő óta minden egyfelé mutat. Minden apró mozaik, minden dal, legyen az bármelyik felekezté, minden konferencia, minden írás, minden tanítás, sőt, bárhová nézek ezt látom: elérkezett az aratás ideje! Már Dr. Mary Healey betlehemi beszámolója után azt éreztem, igen, eljött az idő!, és erre most újabb megerősítés érkezett.

Úgy érzem, mintha minden egyre gyorsabban mozogna és történne, mintha Isten forgószelében ülnénk, mintha a Szentlélek erőteljes jelenlététől szinte vibrálna a levegő.

A világ különböző helyein készült interjúk csokrából kiválasztottuk a számunkra legérdekesebbeknek tűnő kérdéseket. Itt átnyújtjuk ezeket Emiliano Tardif atya válaszaival.

15. Mii érez, ha nem gyógyulnak meg az emberek?

Ez részvéttel tölt el, de nem érzem azt, hogy tőlük bármit is vennének. Újra és újra mondom, hogy Jézus soha nem ígérte nekünk, hogy minden beteg meggyógyul, hanem azt ígérte, hogy jeleket ad az evangelizációhoz. A gyógyulások az evangélium hírdetését követő jelek, de nem szükséges, hogy mindenki meggyógyuljon ahhoz, hogy higgyünk Isten igéjének.

Most is siettem, mint mindig.

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés

A fiú és az atya találkozására csak a fiú készülhetett fel előre. Az apja nem tudhatta, hogy fia mikor jön haza vagy hogy egyáltalán hazatér-e valaha. A fiú viszont hazafelé tartva állandóan arra a pillanatra gondolt, amikor majd apjától bocsánatot fog kérni. Talán arra is felkészült, hogy apja eltaszítja és nem fogadja el bocsánatkérését. De bármennyire is próbált készülni a találkozásra, olyan fogadtatásban részesült, amire nem számított. Erre utal, hogy azzal is megelégedett volna, hogy a napszámosok közé befogadják.

Az apa nem számíthatott arra, hogy fia visszatér hozzá, de a fiú jötte mégsem érte váratlanul. Az atyja megbocsátására vágyó fiú még észre sem veszi apját, amikor ő már megpillantja és eléje siet. Ilyen megbocsátó szeretettel siet elénk az irgalomban gazdag Isten, ha a bűnbánat legkisebb jelét mutatjuk és elindulunk felé.

A példázat cselekményei a házhoz kötődnek. E házat hagyja el a fiatalabb fiú, ide kívánkozik vissza, amikor mindenét elpazarolta, és ebbe az atyai házba tér vissza. Neki mindig helye volt ebben a házban, akkor is, ha ez a hely egy időre üres maradt. Az idősebb testvér, akinek szintén helye van az atyai házban, a történet végén mégsem akar oda belépni, mert talán azt gondolta, hogy az ő helyét akarja elfoglalni öccse, akit nem is testvérének, hanem atyja fiának nevez. Vajon bement-e később az idősebb fiú a házba?

És én belépek-e az irgalmas Isten házába, ahol nekem is helyem van?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, nyisd fel szememet az imára és taníts engem imádkozni! Nyisd fel szememet, hogy a szenvedésben nem elviselhetetlen rosszat lássak, hanem lehetőséget az Istenhez való közeledésre. Vezess engem az ima és a szenvedés által a megtérés útján!

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés

A gonosz szőlőmunkásokról szóló példázatot az üdvösségtörténet hasonlataként értelmezhetjük. Isten, a gazda az emberekre bízta a földet, akik az ő küldötteit, a prófétákat sorban megölték. A végső időkben az Atya saját Fiát, Jézus Krisztust küldte el, akinek a sorsa szintén a halál lett. Az Isten szándékával szembeszegülők, akiket a gyilkos szőlőmunkások jelképeznek, elveszítik az Isten országát. Egy olyan új nép fogja azt megkapni, akik elfogadják Istent életük Urának és engedelmeskednek neki. Isten országát azok nyerhetik el, akik ehhez az új közösséghez tartoznak.

A példabeszéd egy lehetséges választ szemléltet. Szembe lehet fordulni a gazda szolgáival. Sőt, szembe lehet fordulni a gazdával is. Igen, meg lehet azt tenni, hogy az ember kezébe veszi a dolgok irányítását. De mindennek vannak következményei, s talán éppen ezzel nem számoltak a szőlőmunkások. A történetet olvasván teljes esztelenségnek tűnik cselekedetük. Miért lenne a föld az övék, ha megölik az örököst? Ez teljes képtelenség. Vagy talán arra számítottak, hogy a gazda vég nélkül eltűri gonoszságukat? Talán abban reménykedtek, hogy elmarad a felelősségre vonás? Hogyan juthattak erre az elvakultságra?

A nagyböjti idő jó alkalom számomra, hogy megvizsgáljam Istennel való kapcsolatomat. Isten a gazda, én vagyok a szolga. Sok esztelenségtől megóv, ha tudom a szereposztást, s nem akarok Isten helyébe lépni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.