Battaplébánia

Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”
Mk 9,38-40

Elmélkedés

Mennyire különbözően tudunk megítélni eseményeket! Ugyanarról a dologról sok esetben az egyik ember elítélően, a másik pedig elismerően nyilatkozik. Az új dolgokkal szemben sokszor tartózkodóak vagyunk, mások persze nyitottak az újdonságok iránt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy bizonyos idő elteltével és a körülmények jobb megismerésével megváltozhat a véleményünk; amit korábban jónak tartottunk azt később elutasíthatjuk és fordítva. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a dolgok sokszor nem engedik megkülönböztetni magukat, nem engedik, hogy eldöntsük róluk, hogy pozitív vagy negatív hatásúak hosszútávon, sőt sokszor ugyanaz a külső hatás egyszer építő, máskor romboló ránk nézve.

Erre példa a mai evangélium. A Jézus nevében jót tevő emberről nem tudunk meg sokat, de az apostolok megtiltanák tevékenységét. Mesterük viszont megengedő e tekintetben, türelmet tanúsít. Abban bízik, hogy aki az ő nevében tesz jót, az biztosan nem fog szembefordulni vele.

A történet azt tanítja nekünk, hogy Jézus szemével nézzünk, és az ő lelkületével közeledjünk az újdonságok felé. Előítéletek helyett legyünk bizalommal mindenki felé! Ne alkossunk elhamarkodott ítéletet, hanem legyünk türelmesek! Gyümölcséről ismerhető fel a jó, illetve a rossz. Imáinkban kérjük a Szentlelket, hogy segítsen a jó és a rossz megkülönböztetésében, és indítson minket mindenkor a jó választására!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk Tebenned váljék gazdaggá.

A magyarázat a Páoanyalóka blogon található.

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”
Mk 9,14-29

Elmélkedés

Miközben Jézus a hegyen tartózkodott három kiválasztott apostolával, többi tanítványa azzal próbálkozott, hogy egy fiúból kiűzzék a gonosz lelket. Ami Jézusnak korábban többször sikerült, az apostoloknak most nem. A történteket a fiú apja meséli el Jézusnak, s immár az ő segítségét kéri. Jézus válaszából úgy tűnik, hogy a hitetlenséget jelöli meg a sikertelenség okaként, bár ez inkább a tömegeknek szól és nem az apostoloknak. Miután az apa kifejezi hitét, azaz kinyilvánítja, hogy hisz abban, hogy Jézus képes csodát tenni isteni erejével, megtörténik a gyógyulás. Megtapasztalja annak igazságát, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.

Mivel az apostolok korábban megbízást kaptak Jézustól a gonosz lelkek kiűzésére és missziós útjuk alkalmával ezen a területen sikereik voltak, ezért jogosan várnák most is az eredményt. Meglepődnek saját tehetetlenségükön, s ezért kérdezik meg Mesterüktől, hogy most miért nem tudtak gyógyítani? Jézus válasza azt sugallja, hogy a gyógyítás feltétele az isteni hatalomra való teljes és feltétlen ráhagyatkozás, amelyet az imádság jelképez. A csoda tehát nem az emberi erőfeszítés eredménye, hanem azt mindig Isten teszi. Ha imádságainkban képesek vagyunk teljesen Istenre hagyatkozni, megtapasztalhatjuk Isten csodáit. A történet figyelmeztessen arra is, hogy a gonosszal szembeni küzdelmeimben Isten nem hagy magamra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!

Nicaragua leendő kardinálisa, Leopoldo Brenes farmernadrágban utazik római beiktatására. A repülőtéren sokan üdvözlik. Odamennek hozzá, köszöntik, néhány szót váltanak vele. Látszik, hogy szeretik és ismerik. Neki mindenre van ideje: beszélgetni, áldást adni, megölelni és elbúcsúzni. És mosolyogni mindenkire.

Az átváltoztatott ostya élő hússá változik a keralai Rani szájában
A Kerala állam (India) Palghat kerületében található Kanjikodéból származó egyszerű falusi asszony, feleség és édesanya, Rani számos csodát tapasztalt meg: megkapta Jézus stigmáit, é…

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mk 16,13-19

Elmélkedés

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe az Egyház egységét jeleníti meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. Péter és az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét.

A történelem folyamán az Egyház számára minden bizonnyal a szakadások, az egység sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. Ebből következik, hogy talán éppen a hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység megvalósulása lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus éltet. Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának, a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársainak, a papoknak és a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek egyaránt feladata.

Az evangéliumban Jézus először arról kérdezi tanítványait, hogy mit gondolnak róla az emberek, akik hallgatják tanítását és látják csodáit, majd ugyanazt a kérdést a tanítványokhoz intézi, akik állandóan vele járnak. Ez a kérdés ma a mi szívünket érinti meg, bennünket is arra ösztönöz, hogy válaszoljunk rá. Kinek tartom én Jézust?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik, Uram, s ez elég nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával.

A világ különböző részein sok eucharisztikus csoda történt és történik ma is. Volt, hogy az átváltoztatott ostya és bor az áldozók szájában valódi hússá és vérré változott. Olyan is előfordult, hogy a pap kételkedett benne, hogy Jézus valóságosan jel…