Az elmélet szerint az égen gyakran látható, tartósan megmaradó kondenzcsíkok valójában nem is kondenzcsíkok, hanem vegyszeres permetezés következményei. Annak ellenére, hogy ez az elmélet minden alapot nélkülöz, egyre többen dőlnek be ennek.
Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13
Elmélkedés
Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai Jézus tevékenységét és annak fogadtatását mutatták be. Tanítása és csodái miatt nagy tömegek keresték, sokan hittel elfogadták örömhírét és hittel szemlélték csodáit. De az evangélisták azt sem hallgatják el, hogy egyesek elutasították és szembefordultak vele, erre volt példa a názáreti eset.
A mai evangélium arról szól, hogy Jézus elküldi a tanítványait, hogy az ő nevében folytassák mindazt, amit ő is tett. Vajon milyen érzésekkel indultak útra a tanítványok, akiket Jézus küldött? Talán egyrészt bizonytalanság és félelem lehetett bennük, hiszen semmit sem vihettek magukkal az útra. Legalábbis ezt gondoljuk mi, akik szinte mindent könnyebben megoldunk valamilyen eszköz segítségével. A Jézus által adott küldetés azonban más jellegű, a tanításhoz és a gyógyításhoz nem volt szükség eszközökre. Másrészt mindenképpen valamiféle magabiztosság lehetett a tanítványokban, hiszen látták, hogy milyen erő rejlik a Mester szavaiban és cselekedeteiben. S most ők Mesterük küldetésében indulnak el, hogy ugyanezt tegyék. Krisztus küldetésében járva az ő szavaiknak és tetteiknek is különleges hatása van. Missziós szolgálatuk nem hozott mindenkinél eredményt. Ugyanolyan elfogadással és elutasítással találkoztak útjuk során, mint Mesterük. Önmagamat teljesen Istenre bízva érdemes hirdetnem az örömhírt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Atyánk! Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem, rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért, hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel az Atya szereti Őt.
A poszt a hortus carmeli blogon található.
A magyar (benne a katolikus) média egyetlen hírt sem közölt eddig ebben a kérdésben – a Biztos út blog írása nem ebbe a kategóriába tartozik. A szerk.
Tegnap az Európai Parlament adoptálta a Lunacek jelentést („The EU Roadmap against homophobia and discrimination on grounds of sexual orientation and gender identity”). A részletes eredmény: 394 igen, 176 nem, 72 tartózkodás.
XII. Piusz pápa ma is érvényben lévő, 1949. július 1-jén kelt határozata (DH 3865), amelyet XXIII. János pápa megerősített (DH 3930).
Bővebben …
Joseph Hämmerle személyes élménye alapján írja: Midőn Padre Pio az oltárhoz lépett, már túl volt az Úr megostorozottságának és tövissel való koronázásának haláltusáján! Teljesen kimerülten, összegörnyedve lépett fel – két társa támogatásával – az oltár lépcsőjén. Oly gyenge volt, hogy még az áldásosztásnál is tartaniuk kellett a karját. A bűnbánatnál, vérző kezével verdeste sebes mellét s imádkozott, de hogyan…?!
„Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket…” (Ézsaiás 46:10)
Nem egy tévedés vagy, amit szüleid a szenvedély hevében követtek el. Lehet, hogy amit szüleid tettek, hiba volt, de te nem vagy az. Talán azon tűnődsz: „Istenem, lehetséges, hogy a te szemedben volt valami értelme a fogantatásomnak? Tényleg arra van elhívásom, hogy valami nagyszerűt tegyek az életben?
Mi emberek társas lények vagyunk, szükségünk van másokkal való kapcsolatokra. Hogy miként éljük meg ezeket a kapcsolatokat, ezt már a kora gyermekkori tapasztalatok meghatározzák. Az édesanya szeméből a gyermek szeretetet és elfogadást olvas ki, elrejt…
Miután egy kolostorban a szerzetesnővéreknek megtartottam az évente esedékes lelkigyakorlatot, pazar vendéglátásban részesültem. Jelen volt egy fiatalember is, aki bénasága miatt tizenöt éve ágyhoz volt kötve.
