Van egy kedves, több gyermekes barátnőm, aki elmesélte, hogy volt az életében egy periódus, amikor nagyon kedves volt számára valaki közeledése, akivel egy tanfolyamon ismerkedett össze. Ártatlan megjegyzésekkel, tréfálkozással indult, és nagyon hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy komollyá válhat a helyzet.
Az Imádság Háza alakulása kapcsán döntöttünk úgy, hogy idén elmegyünk a Johannes Hartl féle MEHR konferenciára Augsburgba. Ő az, aki már 5-6 éve csinálja jelenleg 15-öd magával az Imádság házát Augsburgban, miközben adományokból élnek és miközben Augsburgban, ahogy írtam, megszűnt a prostitúció, az abortusz és csökken a bűnözés.
Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34
Elmélkedés
Megbízható tanú
Meglepő ismertetést olvasok arról, hogy a bírósági tárgyalásokon meghallgatott tanúk mennyire megbízhatatlanok. Nem arról van szó, hogy szándékosan hazudnának vagy félre akarnák vezetni az igazságszolgáltatást, hanem arról, hogy néhány hét vagy hónap után már nem tudnak visszaemlékezni az eseményekre. Valószínűleg meg sem figyelték pontosan, az idő múlása pedig tovább homályosítja, torzítja a bennük kialakult képet. A tanúk sok esetben még az olyan alapvető dolgokra sem emlékeznek, hogy például milyen színű volt egy autó, nem is beszélve az apróbb részletekről, amelyek fontosak lehetnek az esetek megítélésekor. Az egymással gyökeresen ellentmondó vallomásokból nehéz kideríteni az igazságot, s a bíróknak komoly feladatot jelent az egyes tanúvallomásokból szerzett ismeretek mérlegelése, annak megállapítása, hogy melyiket milyen súllyal vegyék figyelembe. Nehéz eldönteniük, hogy melyik tanú emlékei állnak közelebb az igazsághoz. Ilyenkor az a kérdés, hogy ki a megbízható tanú? Ki állítja a valóságot?
Tanúskodásról olvasunk a mai evangéliumban, Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtételéről. Bátran állíthatjuk, hogy János tanúskodása megbízható és igaz. Pontosan emlékszik arra, hogy mi történt Jézus keresztelésekor, nem színezi ki a történteket, nem felejt el belőle semmi lényegeset, és nem tesz hozzá semmit. Arról tanúskodik, hogy amikor a Jordán folyó vizében megkeresztelte a hozzá érkező Jézust, látta az égből galamb alakjában ráereszkedő Szentlelket. Az elmúlt vasárnap, Krisztus megkeresztelkedése ünnepén erről szólt az evangélium, de akkor a megnyíló égből leereszkedő Szentlélek említése mellett az is szerepelt, hogy a mennyei Atya szózata hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (Mt 3,17). Keresztelő János ugyan nem állítja, hogy ő hallotta ezt az égi hangot, de a mennyei Atya szavaival megegyező tartalmú az ő tanúskodása: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1,34).
És ha már megbízhatóságról és igazságról beszélünk a Keresztelő szavaival kapcsolatban, akkor ne menjünk el azon kérdés mellett, hogy vajon mennyire megbízható János evangélista, aki évtizedekkel később írja le mindezeket az eseményeket? Vajon ő jól emlékezik vissza a történtekre? Hosszú idő elteltével is pontosan emlékezik a részletekre? Könnyen megkerülhetnénk ezt a kérdést azzal, hogy a Szentírás minden könyve, így János evangéliuma is sugalmazott írás, tehát a Szentlélek ügyelt arra, hogy a szerző csak az igazságot jegyezze le. A sugalmazásnak köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy igaz mindez. De most mégse elégedjünk meg ezzel a válasszal és firtassuk nyugodtan a kérdést! Nézzünk csak egy kicsit mélyebbre a szövegben! János evangéliumának ez a szakasza (Jn 1,19-51) a kereszteléstől a kánai csodáig írja le az eseményeket. Először szó van a papok küldöttei előtt tett tanúságról, majd a Jézus jelenlétében tett második tanúskodásról. A következő jelenetben János tanúságtételének hatására két tanítványa követni kezdi Jézust, tanítványai lesznek, majd pedig újabb személyek csatlakoznak hozzá. E részeket a „másnap” időhatározóval köti össze az evangélista. A kánai menyegzőn történtek elbeszélése így kezdődik: „Harmadnap menyegző volt a galileai Kánában” (Jn 2,1). Tehát a megkeresztelkedést követő harmadik napon történt a lakodalom. János evangélista napra pontosan emlékezik vissza a történtekre és így írja le őket. Sőt! A részletekre órára pontosan emlékszik. Ezt igazolja, hogy amikor a két tanítvány követi Jézust és nála maradnak, akkor így zárul a leírás: „Körülbelül tíz óra volt” (Jn 1,39). Hihetetlen precizitás! Hihetetlen pontosság! A kereszteléstől a kánai csodáig napra pontosan, szinte óráról órára követhetjük az eseményeket. Éppen az a hihetetlen precizitás és határozottság igazolja, hogy János evangélista írása megbízható. Nem hímel-hámol, nem fecseg össze-vissza, kijelentéseiben nyoma sincs a bizonytalankodásnak. Ehhez jön még, hogy nem mástól, nem bizonytalan tanúktól szerzi be információit, hanem ő is ott van ezeknél az eseményeknél, ő az egyik tanítvány, aki követni kezdi Jézust. Pontosan emlékezik e számára is sorsdöntő eseményekre.
E gondolatok folytatásaként próbáljunk személyes választ adni a következőkre: Hiszek-e a Jézusról szóló tanúságtételben? Hiszem-e, hogy az evangélium az igazságot tárja fel előttem? Tanúságot teszek-e mások előtt hitemről és Jézusról?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! Hiszem, hogy te az Isten Fia vagy. Hiszem, hogy te vagy az Isten báránya, aki elveszed a világ bűneit. Hiszem, hogy te vagy minden ember Megváltója. Tégy engem hűséges tanítványoddá, hogy hozzád hasonlóan éljek! Tégy engem követőddé, hogy vezetéseddel az Atyához jussak! Tégy engem világossággá, hogy a benned való hit terjesztője legyek! Tégy engem buzgóvá, hogy az igazságot keresőket hozzád vezessem!
Ezt a munkacímet adta II. János Pál pápa első nagy, tanító célzatú munkájának, melyben az ember születéséről gondolkodik, különösen a szexualitás és az erotikus vágy vonatkozásában.
Test és teológia?
A görög theologia szó a theosz és a logosz, azaz I…
(2013. okt. 2. Örökimádás)
A szeretet melletti döntés megerősítése
A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.
A mai ember kissé furcsállkodva olvassa a gonosz lélekről szóló bibliai beszámolókat. Hol helyezzük el ezt a megfoghatatlan tartományt fölvilágosult világképünkben, eszmerendszerünkben? Beilleszthető-e ez egyáltalán a modern kornak az Istenről, emberről, természetről alkotott elképzelései közé? Mit értünk a Sátán, a gonosz lélek fogalmán? Mit kezdjünk vele?
A poszt a hortus carmeli blogon található.
Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
Mt 3,13-17
Elmélkedés
A hit elfogadása
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Mivel csupán néhány nappal vagyunk Jézus születésének karácsonyi ünnepe után, s mivel napjainkban általában születésük után rövid idővel szokták a gyermekeket megkeresztelni, sokan gondolják azt, hogy Jézust is kisded korában keresztelték meg. El kell oszlatnunk ezt a tévedést, hiszen a mi Urunk mintegy harminc esztendős lehetett, amikor megkeresztelkedett, tehát már felnőtt volt, s ezzel az eseménnyel kezdte meg nyilvános működését a nép körében.
Máté evangélista meglehetősen tömören, a lényegre összpontosítva írja le az eseményt. Elbeszéléséből megtudjuk, hogy Jézus elment Keresztelő Jánoshoz, aki a Jordán folyóban keresztelt. János értetlenül fogadja az Úr szándékát, de megkereszteli őt. Ekkor történik, hogy a megnyíló égből a Szentlélek ereszkedik Jézusra és a mennyei Atya kinyilvánítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia.
Az ünnep alkalmat ad arra, hogy a keresztség szentségéről és annak jelentőségéről elmélkedjünk. Az elmúlt nyáron egy család hívott meg látogatóba. Beszélgetésünk során szóba került, hogy a két nagyobb gyermeket a mi templomunkban keresztelték meg, s mennyire emlékezetes volt a család számára. Eközben a harmadik gyermek, a legkisebb kissé kedvetlenné vált, s ennek oka hamar kiderült. Bár már közel 10 esztendős, ő nincs megkeresztelve. Nem a szülők szándékos vagy vétkes mulasztásáról volt szó ez esetben, csupán arról, hogy sok tragédia érte a családot, a három gyermek édesapja egy váratlan tüdőembólia következtében fiatalon meghalt, s valahogy elmaradt a keresztelés. Ismervén a család vallásosságát rögtön felvetettem, hogy ha a kislány kéri, kereszteljük meg őt. Ebben a pillanatban mintha kicserélték volna, olyan öröm sugárzott róla, amit ritkán látunk. A testvérei és a többi családtag is azonnal lelkesedni kezdett. Örömük csak akkor volt nagyobb, amikor kis idő múlva, a vasárnapi szentmise keretében megtörtént a keresztelés. Sugárzó arccal tett hitvallást, s amikor fejére öntöttem a vizet én magam is éreztem a kegyelmet, hogy a jó Isten valóban gyermekévé fogadja őt, s azt is, hogy a mennyből édesapja ránk mosolyog. Emlékszem, nyáridő lévén sok kiránduló és szabadságát éppen ott töltő ember vett részt a helyiek mellett a szentmisén és mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a hitvallást. Senki nem bosszankodott, hogy pár perccel hosszabb volt a szentmise, hanem valóban a hit ünnepe volt mindenki számára a Hit évében.
Tudatosan említem a közösség részvételét. A húsvéti vigília szertartás keretében kiszolgáltatott keresztségen kívül más alkalmakkor a plébánia hívei ritkán vesznek részt keresztelésen, mert általában családi körben történik a szertartás, esetleg több gyermek keresztelése esetén több család részvételével. A keresztség szűk családi körben történő kiszolgáltatása miatt háttérbe szorul az a több évszázados hagyomány, amely szerint a keresztség alkalmával a hívő közösség tagjává fogadja az újonnan megkereszteltet. Ne feledkezzünk el arról, hogy a hitvallás hordozója és átadója az Egyház közössége, ezt fogadja el a keresztelendő személy, amikor megvallja hitét. Jó volna minél több esetben visszatérni ehhez a gyakorlathoz, amelynek jelképes szerepe van. Azért is hasznos volna ez, mert minden ilyen esemény, azaz a keresztségben a hit elfogadása, magát a közösséget is megerősíti hitében azáltal, hogy az ilyen alkalmakkor megtapasztalják a közösség növekedését, gyarapodását. Ugyanakkor a közösség tagjaiban tudatosul, hogy nekik is segíteniük kell a megkeresztelt személyt a hit útján való haladásban úgy, hogy keresztény életükkel példát mutatnak számára a későbbiekben. A személyes hit és a közösség hite így kapcsolódik össze, mert mindannyian egy Atyának lettünk a gyermekei.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Isten Fia, Jézus Krisztus, akihez hasonlóvá válunk a keresztség által! Te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre! Szentlélek Isten! Te megszenteled minden megkeresztelt ember életét. Adj erőt, hogy hitünket megtartsuk és megvalljuk! Segíts minket, hogy a hit útján haladjunk!
A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.
