Pákozdon a Katonai Emlékpark doni kápolnájánál a hagyományoknak megfelelően Spányi Antal székesfehérvári püspök mutatott be szentmisét nemzetünk hősi halottaira emlékezve a „hősök vasárnapján”, május 29-én.
A Katolikus Karitász vezetői május 24. és 27. között Kárpátaljára látogattak, hogy találkozva helyi munkatársakkal pontosabb képet kaphassanak a kinti viszonyokról, a családok és az intézményrendszer helyzetéről, valamint jobban megismerjék a kárpátaljai karitászszervezetek munkáját.
Az irgalmasság rendkívüli szentévében Márfi Gyula érsek vezetésével lengyelországi zarándoklaton vettek részt a Veszprémi Főegyházmegye papjai és hívei május 17. és 20. között.
Május 25-én a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban hálaadó szentmisét mutattak be a pappá szentelésük huszonötödik évfordulóját idén ünneplő egyházmegyés papok: Kiss Tibor, Linczenbold Levente, Maga László, Szováti Tamás és Zubály Lajos.
Prágai Péter nyomában idén immár tizedik alkalommal rendezték meg a Csehországból Olaszországba vezető Prága–Bolsena–Orvieto stafétazarándoklatot az Úr Testének és Vérének ünnepe alkalmából május 15. és 28. között.
A Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat három gyermekvédelmi központjának lakói zarándokoltak közösen Máriapócsra május 28-án, szombaton.
A szerencsi Bocskai István Katolikus Gimnázium május 27-én átadott új hittantermét Seregély István nyugalmazott egri érsekről nevezték el, akinek Soltész Miklós államtitkár megköszönte templomépítő és iskolaalapító munkásságát.
„Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal.” (Péld 30,18-19)
Egy egész hétvége. Gyerekek nélkül. Csak a férjem meg én, kettesben a hegyekben.
Mint egy megvalósult álom. Leszámítva, hogy…
Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak.
Mk 12,13-17
Elmélkedés
Miután a vallási vezetők hiába kérdezték Jézust származásáról és hatalmáról, viták sorát kezdeményezik vele, amelynek az a célja, hogy belekössenek tanításába és olyan kijelentésekre kényszerítsék, amelyek alapján vádolhatják majd őt. A mai evangéliumban az első ilyen vitáról olvasunk, amelynek témája az adófizetés. Az adófizetés kérdése minden bizonnyal megosztotta a korabeli társadalmat és a mindennapi beszélgetések tárgya lehetett. Az engedékenyebbek elfogadhatónak tartották, hogy a zsidók adót fizessenek az elnyomó rómaiaknak, mert ilyen módon megőrizhető volt az ország békéje. A lázadó lelkületűek eleve elutasították az idegen uralmat, nem tűrték el, hogy a rómaiak gyakorolják felettük a hatalmat, ráadásul még adót is kellett fizetni nekik. E lázadás a rómaiakkal való szembekerülést jelentette.
A vitaindító kérdés így hangzik: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Vajon melyik oldalra áll Jézus? Beletörődik abba, hogy Isten választott népe nem szabad és helyesli az elnyomókkal való békés viszonyt? Vagy lázadásra bíztatja honfitársait? Jézus ezt mondja: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” E bölcs válasszal kikerüli a csapdát, nem nyilvánít véleményt e politikai kérdésben, ugyanakkor most is felhívja a figyelmet az Istennek járó tisztelet fontosságára.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, szívem szeretet nélkül nem tud meglenni. De még sokáig kell veled menetelnem, míg szeretetedet igazán megismerem. Akkor talán megtanulom, hogy a szeretet ott kezdődik, ahol kész leszek feltétel nélkül magam odaadni. Szívem tele van boldogság utáni vággyal, de ez a vágy is megkínoz, mert nem tud igazán beteljesülni. Ezért kell előbb abba a sötétségbe esnem, mely önző kívánságaimat kioltja. Csak akkor lesz a szeretetem oly erős, mint a halál, mert akkor saját önzésem börtönét törtem át, és szabaddá lettem, mint ahogy a halál szabaddá tesz bennünket az isteni élet dicsőségére. Uram, töltsd be ürességemet, hogy szereteted halvány sugarát mindig láthassam!
Ferenc pápa a Scholas Occurrentes Alapítvány május 29-i rendezvényén köszönetét fejezte ki az ismert színészeknek tevékenységükért, amellyel a Vatikán oktatási projektjét, a Scholas Occurrentes kezdeményezést támogatják.
