Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!
Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3. 11-32
Elmélkedés
A legdrágább ruha
A tékozló fiú evangéliumi példabeszéde rengeteg művészt megihletett. Egyesek a bűnös állapotot, a disznókra vigyázó fiút ábrázolták, mások a hazatalálás pillanatát, a visszafogadás örömét jelenítették meg. Ez utóbbiak közé tartozik Rembrandt munkásságának egyik legjelentősebb műve, A tékozló fiú hazatérése címet viselő olajfestmény, amely bizonyára sokak számára ismert. Rembrandt egy másik alkotásán, egy rézkarcon is megörökítette a hazatalálás jelenetét, ezen egy kissé másként. A két főalak itt az apa és a lába elé boruló fiú. A háttérben az atyai ház, az otthon, ahonnan elindult és ahová visszatért a fiú. Egy szolga éppen kinyitja az ablakot, egy másik pedig az ajtón át hozza az új cipőt és az új ruhát. Érdemes elgondolkoznunk a két mellékszereplőn, cselekedetükön.
Egy szolga kinyitja a ház ablakát. Azt az ablakot, amelyet talán évekkel korábban az apa parancsára csuktak be, amikor fia elhagyta a házat és családját. Azóta sötétség borult a házra. Az apát megdöbbentette fiának távozása, hűtlensége és hálátlansága. Bántotta a dolog, mert mindent megtett, hogy fia otthon érezze magát az atyai házban, érezze e ház biztonságát és mindazok szeretetét, akik itt élnek. Az apa érzéseit jól ismerjük. Amikor valakit elveszítünk, nem szívesen megyünk az utcára és kerüljük az embereket. Visszahúzódunk a világtól, bezárkózunk otthonunkba, becsukjuk az ablakokat, lehúzzuk a redőnyöket. Magunkba zárkózunk, gondolatainkba süllyedünk, bánt a fény, mert az örömteli régi időkre emlékeztet. Múlnak a szürke hétköznapok, nincsenek ünnepek. E házban nincs helye a vigasságnak, talán ezért nem engedte soha az apa, hogy a másik fiú a barátaival mulasson. Az apa állandóan otthon van, mert azt reméli, hogy fia egyszer hazatér. Ő nem jár ki a mezőre dolgozni, a munkát a másik fiú végzi, aki becsülettel dolgozik az örökség reményében. Az apa otthon várja a fiát, mert neki otthon kell lennie akkor, amikor a fiú hazatér. Az apa várja a fiát minden nap, ezért pillantja meg már a távolból és siet elé – ahogyan Jézus elmondja a történetet. A találkozás pillanatában a szolga kinyitja az ablakot, beengedi a friss levegőt és a napfényt a házba, hogy a világosság és öröm betöltse azt.
A másik szolga pedig az apa parancsára hozza az új ruhát, pontosabban a „legdrágább ruhát” – miként Lukács evangélista írja. Nem kell rá sokáig várni, a ruha már jó ideje el van készítve, a fiú távozásától fogva arra vár, hogy valaki magára öltse. E ruha nem egyszerűen csak új, hanem ez a legdrágább. A fiúnak járó ruha. Az apa ajándéka a hazatérőnek, akit mindig is fiának tekintett, akkor is, ha egy időre megszakadt kapcsolatuk. A fiának tekintette, mert az ő szeretete nem szűnt meg fia iránt.
Ezek az apró jelenetek, Rembrandt művészi elgondolásai hűen tükrözik azt, amit Jézus el akart mondani a tékozló fiú példázatával. Istent bántja az ember bűne. Bántja, ha hálátlanul elhagyom és megszakítom vele a szeretetkapcsolatot. Nem esik depresszióba, de állandóan várja a bűnös megtérését, hazatalálását, visszatérését. Isten kész megbocsátani, leveszi rólam a bűnös élet rongyait és a kegyelem „legdrágább ruháját” adja rám. Isten örül annak, ha visszatalálok hozzá, elhagyom a bűnös életet. Örül annak, ha újra az ő fiának, gyermekének tartom magam.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!
A Szentatya az alábbi bejegyzést tette közzé Twitter-oldalán.
Ferenc pápa március 5-én, szombaton reggel – Pietro Parolin bíboros államtitkár aláírásával – részvéttáviratban fejezte ki együttérzését a jemeni Adenben március 4-én pénteken megölt 16 személy, köztük négy szerzetesnővér halála miatt.
Március 6. és 13. között ismét megrendezik hazánk templomaiban a nagyböjti élelmiszergyűjtést. A „Tartós szeretet” címmel meghirdetett országos gyűjtés során a hívek a templomokban az erre kijelölt helyen helyezhetik el felajánlásaikat.
Március 4-én délután Hódmezővásárhelyen átadták a Kertvárosi Katolikus Általános iskola új épületét. Az ünnepségen beszédet mondott Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök és Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter.
A magyar történelem hét évszázadának fontos iratait és jelentős személyiségeinek aláírását bemutató tárlat nyílik március 15-én a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri épületében, Budapesten – közölte az intézmény az MTI-vel.
2016.03.05. – Hagyományosan püspöki szentmisével kezdődött a hitoktatók és világi munkatársak nagyböjti lelkinapja Székesfehérváron.
2016. március 5-én, a hitoktatók és világi lelkipásztori munkatársak részére tartanak egyházmegyei lelkinapot.
Nagyböjt 4. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 15,1–3.11–32)
