Láttál már búzamezőt aratás előtt? Megfigyelheted, hogy néhány kalász büszkén, hivalkodóan emelkedik a magasba, mások meg a föld felé hajlanak. Vedd a legmagasabbakat, leghivalkodóbbakat, és meg fogod látni, hogy üresek.
A legalacsonyabbak, legalázatosabbak viszont tele vannak búzaszemekkel. Láthatod tehát, hogy milyen üres dolog a hivalkodás.
Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat
„Mindennek megszabott ideje van, és minden szándéknak megvan a maga ideje az ég alatt:” (Préd 3,1)
„Egész éjjel nevetni fognak?” – kérdezte mókás fintorral a férjem. „Nem tudom” – feleltem kuncogva. „De remélem. Olyan hang ez, amit boldogan hallgatok.”
Kamaszlányunk meghívta hozzánk aludni az egész szurkoló lánycsapatot a kosármérkőzés után. Ahogy megérkeztek, házunk megtelt nevetéssel, csiviteléssel, miközben vidáman majszolták a pizzát és a csokis kekszet.
Lelki és anyagi nyomorban élt cigánylányok és asszonyok tesznek könnyes vallomást, istenarcú bizonyságot múltról, jelenről és jövőről. Anyák mondják el, hogyan menekültek drogos és alkoholista férjektől, hogy járták évekig a züllés és a lopás útját. A nézők két család példáján keresztül is láthatják, hogy a teljes szétesés széléről hogyan jutottak el a boldog egység útjára. Beszámolójukból megtudhatjuk, hogy a lehetetlen helyzet sem reménytelen, és van út a szeretetteli élet eléréséhez.
Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26-16,4a
Elmélkedés
Két szempontból érdemes elmélkednünk a mai evangéliumról. Elsőként a tanúskodás témáját nézzük. Jézus azt mondja az apostoloknak, hogy ők is tegyenek tanúságot róla, ahogyan maga a Lélek is tanúskodik. Az apostolok Jézus életének szemtanúi voltak. Vele voltak nyilvános működésének három esztendejében, amikor a városokat és falvakat járva hirdette az örömhírt. Hallották tanítását és látták csodáit, amelyeket az embereken, főként a betegeken véghezvitt. Az Úr most azt kéri tőlük, hogy távozása után folytassák az igehirdetést, adják tovább tanítását, tanúskodjanak haláláról és feltámadásáról. Ezt az emberi szavakkal kifejezett tanúságtételt a Szentlélek hitelesíti.
És itt térünk át a másik témára. Az Úr megígéri övéinek a Szentlelket. A Szentlélek, akit itt az Igazság Lelkének nevez, sugallja az apostoloknak és tanítványoknak, hogy mit hirdessenek. Ő biztosítja azt, hogy ez az emberi szó mindig megfeleljen az igazságnak és minden korban ő buzdít egyeseket arra, hogy bátran vállalkozzanak az evangélium továbbadására.
Az Atyától érkező Szentlélek a feltámadt Jézus ígérete és ajándéka. A Fiú küldetése az volt, hogy tanúságot tegyen az Atyáról, majd visszatér a mennybe. Ezt követően jön el a világba a Szentlélek, hogy a világ végezetéig tanúságot tegyen Jézusról, és megerősítse tanúságtételükben az Úr tanítványait. Működik-e bennem ily módon a Szentlélek?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Áldalak téged, dicsőséges Atya! Íme, amit hittem, azt most látom! Amiben reméltem, azt most birtoklom! Amit óhajtottam, azt most magamhoz ölelhetem! Ajkam és szívem téged vall meg, lényem legmélyéből feléd törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten.
„(..) megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek (…)”
ApCsel 1, 8
Az első és a második világháborúban elesettekért.
Május 26. hétfő: Néri Szent Fülöp áldozópap 18:00: Rózsafüzér , és Lorettói Litánia Szent István Templom 19:00: Szent István Templom Május 27. kedd: Canterbury Szent Ágoston püspök 08:00: Szent László Pl. Templom 18:00: Rózsafüzér , és Lorettói Litánia Szent István Templom 19:00: Szent István Templom 20:30: Imaóra (zenés áhítat) Szent István Templom Május 28. szerda: […]
Egy előzetes megjegyzés: anélkül, hogy „szentté akarnám avatni az Inkvizíció intézményét”, azt kell mondanom túl egyoldalú és így túlságosan is negatív az a kép, amit festeni szoktak erről a hivatalról. Természetesen, mint minden emberi műben, itt is voltak hibák, súlyos hibák. Ez azonban nem vezethet el bennünket oda, hogy egészen feketének ábrázoljuk és azt mondjuk: teljesen rossz. Az Inkvizíció sok-sok becsületes, a keresztény hit tisztaságáért őszintén küzdő embert ott tudhatott a sorai között.
Az igazi lelki béke Jézus Krisztus ajándéka, ezért nekünk is küzdenünk kell. Hogy a lelki békét lehet hamisan is értelmezni, ezt igen kalandos körülmények között tapasztaltam meg, egyszer elmondanék egy régi történetet, mielőtt rátérnék az erények tárgyalására.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.
Jn 14,15-21
Elmélkedés
Az Atya és a Fiú ígérete
A mai vasárnap evangéliumában Jézus ígéretét olvassuk. Ezt az ígéretet nem a feltámadt Jézus teszi, hanem az utolsó vacsorán hangzik el, tehát még szenvedése és halála előtt. Megígéri tanítványainak, hogy távozását követően elküldi számukra a Szentlelket, akit e helyen Vigasztalónak és az Igazság Lelkének nevez. Ezt mondja a Szentlélekről: „örökre veletek marad” (Jn 14,16), majd pedig e szavakkal erősíti meg kijelentését: „Ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik” (Jn 14,17).
Jézus tudja, hogy földi élete hamarosan véget ér. Távozására, elmenetelére akarja felkészíteni tanítványait. Arra az időre, amikor már nem lesz velük. Az apostolok ekkor még nem sejthetik, hogy mindez néhány óra múlva bekövetkezik. A vacsorát követően ugyanis az események hirtelen felgyorsulnak. Csendes imára, pihenésre számítanak, amikor Mesterükkel kimennek az Olajfák hegyére a Getszemáni-kertbe. Nem először lehetnek ezen a helyen, mert éjnek idején az ember nem szokott ismeretlen helyre menni, és az áruló Júdás is ismeri a helyet, hiszen korábban itt taníthatta Jézus az apostolokat. De imájukat az őrség érkezése szakítja meg. Jézust elfogják, ők elmenekülnek, majd másnap tehetetlenül szemlélik, hogy az Urat elítélik és keresztre feszítik.
Az utolsó vacsorán mondott ígéretet érdemes párhuzamba állítanunk azzal, amikor a feltámadt Jézus megismétli ígéretét: „Amikor együtt étkezett velük (az apostolokkal), meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni” (ApCsel 1,4-5). Annak ténye, hogy ismét egy étkezés alkalmával hangzik el Jézustól az ígéret, bizonyára eszükbe juttatta az apostoloknak, hogy erről korábban, a szenvedése előtti utolsó vacsorán már beszélt nekik. Akkor még nem mondott számukra biztos időt, de most már arról is beszél, hogy mindez hamarosan, néhány nap múlva fog bekövetkezni. Megtudják azt is, hogy a Lélek jövetele nem csupán Jézus ígérete, hanem az Atyáé is. A mennybemenetel utáni napok azzal telnek az apostolok számára, hogy együtt vannak, imádkoznak és várják a Szentlélek eljövetelét.
Ha Jézus azt mondta, hogy a Lélek „örökre velünk marad,” akkor semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy a Szentlélek napjainkban is velünk, bennünk van. Három ismérvet említsünk meg a sok közül, amelyek valóban a Szentlélek jelenlétére utalnak. Az egyik a közösség, mert az Isten Lelke mindig közösséget teremt és összetartja azt. Közösséget Istennel, a Krisztus által alapított Egyházzal és az emberek között. Aki megtagadja a közösséget és a Szentlélekre hivatkozik, valójában megtévesztésre törekszik. Az egyénieskedés, a szétválás aligha lehet a Lélek gyümölcse. A másik figyelmeztető jel, hogy kinek tulajdonítjuk az eredményeket. A Szentlélek nem az én felerősített képességem, nem az én személyes lehetőségem, nem az én különleges hatalmam. A Szentlélek Isten ereje bennem, Isten hatalma bennem, Isten ajándéka számomra. A harmadik ismérv pedig az, hogy a Szentlélek nem a földi dolgok szeretetére tanít minket, hanem az örökkévalókra irányítja figyelmünket. Azzal a vággyal várjuk a pünkösdi Szentlelket, hogy közösséget teremtsen, megszentelje életünket és az örök életre segítsen bennünket!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Az általad elküldött Szentlélek bennünk él, köztük lakik, még akkor is, ha jelenlétére, megszentelő tevékenységére olykor nem figyelünk oda. Segíts minket, hogy ráhagyatkozzunk és engedjük, hogy átalakítson minket! Ne engedd, hogy fékezzük a Szentlélek lendületét, hanem segíts abban, hogy hallgassunk sugallataira, csendes útmutatásaira, figyelmeztetéseire és ösztönzéseire! Ébressze fel bennünk az örök élet utáni vágyat!
