Battaplébánia

Azért jövünk össze ezen napon, hogy köszönetet mondjunk a családért.

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.
Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés

Kinyitni egy ajtót

Albert Camus A félreértés című drámája egy tragikus esetről szól. A történet szerint anya és lánya egy vendégfogadó tulajdonosai, akik gazdag vendégeiket kifosztják és megölik. Amikor a család fiútagja több évtized után meggazdagodva hazatér és nem fedi fel kilétét anyja és testvére előtt, őt is megölik, mert idegennek nézik. Amikor rájönnek a valóságra, Istent hibáztatják, aki szerintük (és az író szerint) érzéketlen és szívtelen. A történet végkifejletében az író arról tesz negatív „hitvallást,” hogy nincs Isten, nincs megváltás, az emberi élet teljes csőd, nincs kiút a reménytelenségben vergődő ember számára. Nem szeretnék belemenni a dráma mélyebb elemzésébe vagy a szerző végső mondanivalójának cáfolatába, és nem is ünneprontásnak szánom ezt a bevezető történetet, csupán annak érzékeltetésére hozom fel példaként, hogy ha hiányzik valakiből a szeretet, akkor még saját családtagját sem ismeri fel. Ha valakinek a szívében a szeretet helyett a gyűlölet, a kapzsiság nyer teret, akkor még a saját fiát vagy testvérét is képes megfosztani az élettől.

A mai napon figyelmünk a Szent Családra, s annak tagjaira, a kisded Jézusra, Máriára és Józsefre irányul. A népszámlálás miatt Betlehembe érkezők egyetlen házban sem kaptak szállást. Nem fogadták be őket sehol. Egy talpalatnyi hely sem jutott nekik. A betlehemiek elutasításáról rögtön eszünkbe jut, amit a karácsonyi ünnepi szentmise evangéliumában olvastunk: „De övéi nem fogadták be” (Jn 1,11). A városban lakók viselkedése azzal magyarázható, hogy bizonyára sokan érkeztek az összeírás miatt az ország más részeiből, s megteltek a házak, a vendégek elszállásolására alkalmas helyek. Mert ahol megtelik egy ház, ott nincs helye több embernek, s nincs helye az Istennek sem. Csak az istálló volt üres, legalábbis nem lakott ott senki ember, csak az állatok. És csak a jászol volt üres, helyet kínálva a szalmaágyon egy kisdednek, annak, akit nem fogadtak be. Ez az üres jászol lesz egy kis időre a Gyermek otthona, ez az üres istálló lesz a Szent Család ideiglenes otthona. Vajon van-e az életemben egy jászolnyi üres hely, ahová betérhet az Isten, s ahová befogadhatom őt? Vagy mindent elfoglalnak evilági dolgaim? Talán mindenhol én vagyok a tulajdonos, az úr, a főnök? Talán életem minden apró szegletében én uralkodok? Mekkora területet engedek át Istennek az életemben? Vajon van-e még a lelkemben egy parányi hely, amit megoszthatok vele? Vajon található-e legalább egyetlen üres lap szívem vendégkönyvében, ahová Isten beírhatja igazságát, beírhatja nevét? Akarok-e helyet biztosítani az Isten számára az életemben?

Ezekben az években sokat beszélünk a társadalmi és gazdasági válságról. Az emberek válságáról, a kapcsolatok válságáról, az értékek válságáról, az erkölcsi válságról. A családok és családtagok is érzik ezt a válságot, s aligha tudják függetleníteni magukat a világ részéről rájuk nehezedő negatív hatásoktól. Maga a keresztény család, az Istennek helyet adó család, az Istenre hagyatkozó család, az Isten szeretetében élő család a válasz korunk válságára. Köszönettel tartozunk Istennek, hogy keresztény családban születhettünk meg s családban élhetünk. A szülők köszönettel tartoznak Istennek gyermekeikért. A gyermekek köszönettel tartoznak Istennek szüleikért, akik életet adtak nekik és gondoskodnak róluk, valamint köszönet jár részükről szüleiknek, hogy Isten iránti szeretetre és hitre nevelik őket.

Befejezésül térjünk vissza egy gondolatra az evangéliumhoz, az emberi rosszindulat és gyilkos szándék elől menekülni kényszerülő Szent Családhoz, akik Egyiptomba indulnak. Egy, a jelenetet ábrázoló festményen Szent József látható, amint vezeti a szamarat, amelynek hátán az ölében a kisded Jézust tartó Mária ül. De ezen a képen nem a kietlen pusztában vándorolnak, hanem egy város utcáján mennek, s a háttérben lévő házak ablakai és ajtói mind be vannak csukva, egyetlen embert sem látni a Szent Család tagjain kívül.

Talán jó volna kinyitnom életem ablakát, hogy észrevegyem őket. Talán jó volna kinyitnom egy ajtót, hogy beléphessenek életembe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a házasság és család az egyik legdrágább érték, megbecsülendő kincs számunkra. Hisszük, hogy az evangéliumi értékrend biztos segítséget nyújt mindazoknak, akik gyorsan változó világunkban, a válságok korában, a nehézségek idején és azok ellenére is Isten szeretetében akarnak élni. Vezesd a családban élőket igazságaid felismerésére és a szeretet hűséges megélésére! Segítsd a család szeretetét nélkülözőket emberhez méltó élethez, emberi méltóságuk megőrzéséhez és hivatásuk megtalálásához! Emlékeztesd a szülőket felelősségükre gyermekeik iránt és a gyermekeket az engedelmességre szüleik iránt! Segíts minden embert, hogy megtalálja a boldogságot! Segítsd Egyházunkat, hogy szeretettel ajánlja fel a segítséget mindazoknak, akik családi élete hajótörést szenvedett!

Nem tudom, hogy érzel, amikor meglátod a piacon a sok kivágott fenyőfát. Nem tudom, mit érzel, amikor belefaragod a végét egy tartóba, hogy el ne dőljön. Bennem mindig van egy szorongó sajnálat, egy ilyen érzés: be kár volt kivágni, és mégis milyen kedves, hogy itt lehet a szobánkban, szépségével, illatával.

Fr. Szilveszter blogján bukkantam erre a gyönyörű felvételre.

„Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.” (Lk 16,25)

Naponta találkozunk velük. A gazdagokkal, akik dúskálnak a földi javakban, akiket rövidlátóvá, érzéketlenné tesz az öncélú és sokszor ízléstelen, pöffeszkedő luxus. A másik oldalon meg a nyomorgó Lázárokkal. No és a kutyákkal.

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
Mt 2,13-18

Elmélkedés

A karácsonyi ünnep öröme nem tartott sokáig, mert Szent István vértanúságát követően ma, aprószentek napján azokra az ártatlan gyermekekre emlékezünk, akiket Jézus miatt öltek meg. Az emberi féltékenység, a kicsinyesség, a hatalom féltése Heródest, az uralkodót szörnyű cselekedetre indítja. Hatalmával visszaélve ártatlanok életét oltja ki.

Az evangélium nem csupán a király gonosz cselekedetéről számol be, hanem József álmáról is, amelynek következtében a Szent Család Egyiptomba menekül. Mózes korában és azt megelőzően az ószövetségi nép sokat szenvedett Egyiptomban, amelyet a „szolgaság földjének” neveztek. Az egyiptomiak több száz éven keresztül rabszolgamunkára kényszerítették őket. Az Egyiptomból való kivonulást Isten legnagyobb megszabadító tettének tekintették, amelyről évszázadokon keresztül megemlékeztek. Az újszövetségi idők kezdetén mégis ez a föld nyújt menedéket az üldözött Szent Családnak, Máriának, Józsefnek és a kisded Jézusnak. Ahonnan egykor örömmel távozott a nép, oda menekülnek, mert saját hazájukban életük veszélyben forog. Innen térnek majd vissza Heródes halálát követően Názáretbe.

Isten üdvözítő tervét az emberi rosszakarat tehát nem tudja megakadályozni. Jézus eljön, hogy az Egyiptomból való szabadulásnál is nagyobb szabadítást hajtson végre. Szenvedésével és halálával a bűn szolgaságától és a haláltól szabadított meg minket. Benne van örök életünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözítőnk, Akit az Atya küldött, hogy kinyilatkoztasd az irgalmas szeretetet, adj Egyházadnak olyan fiatalokat, akik készek arra, hogy a mélyre evezzenek és a testvérek körében kinyilvánítsák megújító és üdvözítő jelenlétedet. Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk Isten és a felebarát felé, Te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait, anyai közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására nagylelkű választ kell adniuk.

Boldog II. János Pál pápa

Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! Isten imádása csak a teljes szolgaságra, szolgálatra és alázatra vetett testtel valósulhat meg érdemben. Mivel a bűnös testben élő ember ezzel nem rendelkezik, ezért nem képes megadni Istennek azt, ami neki jár, az imádás adóját. Így viszont nem tud üdvösségre jutni,, s egész élete veszendőbe megy.

A KÉK nevelés “Kapcsolatra Épülő Következetes” nevelés. Ha a nevelés nem a kapcsolatra épül, hiába következetes. Ahhoz, hogy célba érjenek a szavaid, befogadó lelkületre, feléd nyitott fülekre, hozzád ragaszkodó szívre van szükség. Ha azt akarod, hogy hallgasson rád a gyereked, akkor először arra kell törekedned, hogy rád hallgasson, és te legyél az, aki felé nyitott a füle és a szíve.

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés

Szent János evangéliumát olvasva feltűnik, hogy látásmódja mennyire eltér a másik három evangélistához képest. Ő nem a konkrét eseményeket tartja fontosnak, hanem a háttérből előtűnő isteni szándékra vagy a felébredő emberi hitre figyel. Amíg Máté, Márk és Lukács sokszor egészen részletesen leírják egy-egy csoda körülményeit, addig János inkább Jézus belső indítékait és az emberek jellemét mutatja be. Azt igyekszik megválaszolni, hogy mi indítja az Urat a csodatettekre, s mi motiválja az embereket, hogy Jézushoz menjenek, illetve hogyan változtatja meg őket a találkozás vagy a csodában való részesedés. János evangélista tehát a földi dolgokat szemlélve megsejti a mennyei valóságokat, az egyszerű szavak mögött az isteni igazságot, s ezt akarja nekünk átadni evangéliumában.

A jánosi látásmód titkát tárja fel az ő mai ünnepén olvasott evangéliumi részlet, amely arról szól, hogy húsvétvasárnap hajnalban az asszonyok hírt visznek az apostoloknak Jézus üres sírjáról. Ennek hallatán Péter és János a sírhoz sietnek. Ott mindketten ugyanazt látják, de csak egyikük, János hisz, legalábbis a szövegben így szerepel. Néha mi is Péterrel együtt nézzük a jeleket, de mégsem értjük meg azok üzenetét. Péterhez hasonlóan nekünk is szükségünk van a Feltámadottal való találkozásra, hogy eljussunk a hitre. Pedig milyen jó volna néha csak a jelek alapján Jánossal együtt megérteni a dolgokat és hinni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Segíts engem, Uram, hogy mindenről lemondjak, ami nem kizárólag Isten tiszteletére és dicsőségére szolgál, és azt a te szeretetedért tegyem, ó, Jézus, akinek ebben az életben nem volt más élvezeted, és nem is akartál más örömet, csak azt, hogy megtedd Atyád akaratát. Ez volt életed és táplálékod. Ó, Uram, add, hogy tiszta és tökéletes szeretettel, az öröm, az élvezet, a vigasztalás és a dicséret érdeke nélkül szolgáljalak téged!

Keresztes Szent János

A parancsolt v. kötelező ünnep (festum praeceptum) olyan nap, amelyet a katolikus Egyházban szentmisével és munkaszünettel kell megszentelni. Hanyagságból történő elmulasztása halálos bűn.