Battaplébánia

A karácsonyi éjféli ünnepi szentmisét Spányi Antal megyés püspök celebrálja.

Ezzel a csodálatos imával kívánok minden olvasómnak áldott karácsonyt, békességet, Jézusban való töltekezést az új esztendőben.

„Hol van a zsidók királya, aki most született?” (Mt 2,2)

A nemzetközi dátumválasztó vonal miatt megtörténhet, hogy december 24.-én felszállsz egy repülőre Amerikában, és Ausztráliába december 26.-án érkezel, úgy, hogy teljesen kimarad az életedből karácsony napja.

Adventben sokat olvastam arról, hogy mennyire hangulatos karácsonyra készülve Győr belvárosa, milyen szép az ünnepi kivilágítás, milyen jó programokat kínált a Téli Fesztivál. Lokálpatrióta énemnek jól is esett minden kívülről jövő dicséret, ugyanakkor kiszólt belőlem az elkényeztetettek finnyásága is: Miért kékes égőkkel világították meg a városházát, ami ugyan –el kell ismerni- ízléses és látványos (talán olcsóbb is), de annyira hideg?

„Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” ApCsel 4,12

Fiatal lánykoromban volt egy elképzelésem arról, mit kell elérnem, hogy jó életem legyen. Jó tanulmányok. Jó állás. Jó férj. Jó gyerekek. Jó ház. Jó virágoskert a ház előtt. És egy jó kisbusz a feljárón. Így az élet is jó lenne.

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”
Lk 1,67-79

Elmélkedés

Némasága után Zakariás Istent magasztalja imájában, amelyben szó esik arról, hogy az eljövendő Messiás Dávid király családjának leszármazottja. Jézus korában sokan hitték, hogy a Messiás helyreállítja majd a királyság intézményét és magához ragadja a politikai hatalmat, illetve az ország vezetését. Ez a nézet azért is volt abban az időben népszerű, mert a zsidó nép a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, és sokan hittek abban, hogy a Messiás biztosítani fogja az ország függetlenségét, önállóságát és megszabadítja a népet az idegen uralomtól. Jézus azonban egyértelműen visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Gondoljunk csak például arra a jelenetre, amikor a csodálatos kenyérszaporítást követően az emberek királlyá akarják tenni, de ő ezt nem engedi. Visszautasította, mert nem evilági uralomra törekedett, hanem Isten országát hirdette meg, amely ország megvalósulása az ő eljövetelével kezdődött meg.

Imájának végén Zakariás a sötétségben élők számára fényt, világosságot hozó Messiásról beszél. A sötétségben eltévedünk, elvesztjük az útirányt. A sötétségben elveszítjük biztonságérzetünket. A tényleges sötétség veszéllyel jár. Ugyanakkor a sötétség jelképez egy Isten nélküli állapotot. Isten fényt hoz a világba az emberek számára azzal, hogy ő maga a világosság. Ha követem a betlehemi csillag fényét, megtalálom Jézust, életem igazi világosságát!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

December 25-én Jézus Krisztus születését ünnepli a keresztény világ. Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. idézi Izajás próféta jövendölését Máté evangéliuma. A karácsony az Ige megtestesülésének misztériuma. Megünnepeljük, hogy Isten testet öltött, belépett az általa alkotott világba azért, hogy vállalja az emberi lét nehézségeit, és megemlékezünk arról, hogy a jászolba fektetett betlehemi gyermek számunkra a régen várt Megváltó. Minden kedves olvasónknak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk!

Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A „szent” utáni vonzódás gondolatából kiindulva arra a felismerésre kell eljutnunk, hogy a Szent, vagyis a teremtő Isten maga szerkesztette bele az eszes teremtmény, vagyis az ember természetének mélyébe ezt az egyedülálló vonzódást saját maga iránt.

Őrző Angyalom, kit Isten rendelt oltalmazómul,
köszönöm, hogy mindig és most is velem vagy.

Add, hogy minden időben és helyzetben
tudatosíthassam segítő jelenlétedet,
és belőle erőt meríthessek.