A Ráncok két koros férfi, Emilio és Miguel barátságát mutatja be, akik egy öregek otthonában élnek. Az újonnan érkezett Emilio az Alzheimer kór korai stádiumában van, de Miguel és a társai segítenek neki, hogy elkerülje a rettegett felső emeletet, amit a veszett ügyek, vagy a magatehetetlenek szintjeként is emlegetnek.
„Minden öregembernek és leendő öregembernek ajánlom”
A párizsi Jérôme Lejeune Alapítvány által készített Bioetikai útmutató abban szeretne segíteni a fiataloknak, hogy az emberi élettel kapcsolatos nehéz kérdésekben meg tudják különböztetni a jót a rossztól.
Tényszerű megközelítése elgondolkodtat a mai kultúra által felkínált döntések következményeiről, és segít megvilágítani olyan bioetikai kérdéseket, amelyekre fiatal felnőttként választ kell adniuk.
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Lk 1,57-66
Elmélkedés
Életünk egy hajszálon függ – szokták mondani az emberek, amikor megtapasztalják az élet végességét, azt, hogy mennyire gyorsan véget érhet az életünk. Mert szeretjük irányítani, kézben tartani a dolgokat. De hogy mikor kezdődik vagy végződik az élet, az nincs a kezünkben. Törékeny, sérülékeny az élet, talán valóban egy hajszálon függ. A hívő ember mégis inkább azt mondja, hogy élete Isten kezében van. Neki köszönhetjük létezésünket és annak kezdetét, és az ő irgalmának köszönhető, hogy eljuthatunk halálunk után őhozzá, az üdvösségre, az örök életre.
Mennyire irgalmas az emberiséggel, velünk az Atya! Az ószövetségi időkben, a Megváltót megelőző időkben elküldi követeit, a prófétákat, s az idők teljességében egyszülött Fia jön közénk a földre. Az advent mindig az Atya szeretetére és irgalmára emlékeztet minket. A Betlehemben megszülető Jézus személyében testet ölt az irgalom. Jézus messiási küldetése az, hogy az Atya irgalmát földközelbe, emberközelbe hozza. Amikor annak örvendezünk, hogy velünk az Isten, akkor benne rejlik az is, hogy velünk van Isten irgalma, az ő szeretetből fakadó megbocsátása megtapasztalható számunkra.
Amikor a szent éjjelen hamarosan jászol elé térdelünk és a kis Jézusra nézünk, gondoljunk arra, hogy mennyire irgalmas hozzánk az Isten! Az ő irgalmától, szeretetétől, jóságától és könyörületétől függ üdvösségünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)
December 23. hétfő: Köznap06:00: Szent István Templom15:00: Ádám Gyuláné szül. Csizmarik Erzsébet temetése 18:00:Mécsest gyújtó adakozók szándékára Szent István Templom December 24. kedd: Köznap –Szent Este16:00: Betlehemes játék Szent István Templom 22:00: Az Egyházközség élő és elhunyt tagjaiért Szent Pl. László Templom 24:00: Magyarország élő és elhunyt tagjaiért és a világbékéért Szent István Templom December 25. […]
December 22-én vasárnap.
Ismétlés: szerdán.
Közösen gyújt gyertyát Spányi Antal megyés püspök és Dr. Cser-Palkovics András polgármester.
Áldott ünnepre készülődést kívánunk!
A betlehemezés a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka. Ez a több szereplős, dramatikus játék a karácsonyi játékok legrégibbike: a 11. századtól kezdve van róla adat, persze templomokban adták elő.
Catholic Charismatic Renewal Council
Archdiocese of Toronto
International Prophetic Consultation in the Holy Land (Bethlehem)
Kedves barátaim!
Köszönjük a folyamatos imát. Épp most tértem vissza Betlehemből, ahol egy nemzetközi találkozón vettem részt, együtt a katolikus karizmatikus megújulás más 160 vezetőjével egyetemben. Ez a találkozó nem konferncia volt, inkább egy „prófétai konzultáció” hogy együtt imádkozzunk és keressük az Úr akaratát a megújulás számára, különösen most, amikor lassan a megújulás 50. évfordulójához érünk. A találkozó nagyon erőteljes volt.
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24
Elmélkedés
Velünk az Isten
Az első három adventi vasárnapon a gyermekségről elmélkedtünk. Megnéztük, hogyan tekintenek a felnőttek a gyermekek világára, s hogyan maguk a gyermekek, illetve miként emlékezünk vissza saját gyermekkorunkra. E sorozatot folytatva ma azt vegyük szemügyre, hogy Isten hogyan adja nekünk Fiát, aki gyermekként született, s e születés miként nyitott új korszakot az emberiség számára.
Túlzás volna azt állítani, hogy a messiásról szóló isteni ígéret, illetve prófétai jövendölések minden esetben egy gyermekről szóltak, de kétségtelenül megjelenik ez a gondolat. Annál gyakrabban szerepel viszont, hogy a messiás király lesz, aki helyreállítja a földi ország rendjét, békét teremt Isten választott népe számára. Izajás próféta így jövendöl: „Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk” (Iz 9,6). Valószínűleg ő sem arra gondolt, hogy a messiás gyermekként fogja megvalósítani küldetését, hanem inkább arra, hogy a messiás eljövetelének reménye egy gyermekben ölt testet, aki aztán felnőve megvalósítja messiási, megváltói küldetését. A jövendölésekhez és emberi elképzelésekhez képest tehát újdonságnak kell tekintenünk, hogy egy gyermekben jön el hozzánk a messiás, gyermekként érkezik világunkba Isten Fia.
Keresztényként hisszük, hogy Jézus Krisztus a Messiás, az Isten által küldött Megváltó, az egész emberiség üdvözítője. Foglaljuk össze, hogy mit jelent Jézus születése ebből a szempontból. Először is azt, hogy Isten ígérete beteljesedett. Az ígéret, amelyet évszázadokkal korábban tett, hogy elküldi a világba a Megváltót, megvalósult. A várakozás ideje lezárult, nem kell többé várnunk a Messiásra. Jézus Krisztus személyében eljött a messiási időszak. E beteljesedésről számol be a mai evangélium József álmát bemutatva. Megtudjuk, hogy a Jézusnak nevezendő gyermekről szólt a prófétai jövendölés: „Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23).
Másodszor azt kell kiemelnünk, hogy Jézus születése az ember újjáteremtése. Isten, aki kezdetben, a teremtéskor megteremtette az embert és a világba helyezte, most újjáteremti az emberi természetünket, egész emberségünket, amelyet a bűnbeesés, a bűn megrontott. Ezt az újjáteremtő, újjáalkotó mozzanatot érdemes mindenképpen felfedeznünk Jézus születésében, aki a lelki újjászületés forrása számunkra. A megváltás lényege éppen az, hogy Isten új lehetőséget ad az embernek, aki szembefordulásával, elutasításával, bűnével elrontotta a teremtés művét, azt, hogy Isten mindent jónak alkotott.
Harmadikként pedig arra érdemes gondolnunk, hogy minden születéssel, minden emberi élet kezdetével Isten elkezd valami újat, újdonságot a világban. A felnőtteknek, beleértve a szülőket és nevelőket egyaránt, az a feladatuk, hogy kibontakoztassák ezt az újat a gyermekben, felszínre hozzák azt a jót, amit Isten ültetett belé. Így kapcsolódunk a teremtő Istenhez, közreműködünk az újjáteremtésben. Mindez felelősséggel jár, hiszen könnyű eltéveszteni azt az irányt, s letérni arról az útról, amelyet Isten kijelölt valaki számára. Ha a felnőttek a nevelés során csupán arra törekszenek, hogy az általuk is gyakorolt cselekedetekre tanítsák a gyermekeket és belekényszerítsék őket saját elképzeléseik világába, akkor elveszik gyermeküktől a jövőt, azt az új jövőt, új lehetőséget, amelyet Isten szándékozik építeni azzal a gyermekkel.
Itt érkezünk el ahhoz, hogy hitünk szerint mindannyiunknak hivatása, küldetése van, azt az utat kell végigjárnunk életünkben, amelyre Isten szándéka szerint hivatottak vagyunk. Istennek minden egyes emberre vonatkozóan személyes terve van. Személyek vagyunk, egyének vagyunk, egyediek vagyunk, különbözünk másoktól, tehát – a színházi világból véve a hasonlatot – a mi szerepünket nem tudja más alakítani, a mi feladatunkat nem tudja más teljesíteni. Jézus ebben is példaképünk, hiszen azt a küldetést teljesítette, amivel a mennyei Atya megbízta: a megváltást. Azt mindenki jól gondolja, hogy megváltói műve a kereszten teljesedett be. Sokan viszont tévesen azt gondolják, hogy a megváltás útja akkor kezdődött számára, amikor vállára vette a keresztet. Helyesebb azt mondanunk, hogy megváltói útja az ő megtestesülésével, születésével kezdődött. Így kapcsolódik össze a születés és a halál titka, karácsony és nagypéntek titka.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Megváltónk! Te születésedtől halálodig azt az utat jártad, amelyet az Atya jelölt ki számodra. Küldetésedet hűségesen teljesítetted, mindig az Atyának való engedelmességre törekedtél. Taníts minket arra, hogy Istentől kapott hivatásunkat keressük, felismerjük és teljesítsük! Születésed boldogsággal tölt el minket: Isten Megváltót küld, hogy feltárja végtelen szeretetét az emberek iránt. Születésed reménnyel tölt el minket, hogy életünknek célja van: keressük és megtaláljuk Istent. Születésed örömmel tölt el minket: velünk az Isten!
