Battaplébánia

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”
Lk 17,26-37

Elmélkedés

A Jézus halálát és feltámadását követő években egyesek azt gondolták, hogy az Úr második eljövetele hamarosan, azaz még az ő életükben be fog következni. Idővel egyre inkább előtérbe került az aggodalom: vajon miért késik az Úr, mikor várható jövetele? Főként akkor vált fontossá a kérdés, amikor elkezdődtek az üldözések. Miért késlekedik az Úr? Miért nem jön, hogy megszabadítsa övéit? A válaszokban egyre jobban erősödött a jövetel váratlansága és az a gondolat, hogy a keresztény legyen hűséges, várakozzon türelemmel.

Jézus nem fenyegetésnek szánta, amikor a végső időkről és az ő második eljöveteléről szólva azt mondta, hogy egyeseknek pusztulást, másoknak üdvözülést jelent majd az a nap. Inkább az volt a célja, hogy ennek a jövőben bekövetkező végidőbeli eseménynek az állandó szem előtt tartása hatással legyen jelen életünkre. Törekedjünk arra, hogy az Isten törvényeinek hűséges megtartásával és a felebaráti szeretet gyakorlásával a választottak közé kerüljünk.

Az Emberfia eljövetelekor egyesek Istentől az üdvösségben részesülnek, mások viszont kénytelenek lesznek azt nélkülözni, mert saját magukat zárják ki belőle. A könnyelműek nem gondolnak az örök életre, ők csak ebben a világban keresik boldogságukat. Az elbizakodottak azt gondolják, hogy mindenki az üdvösségre fog jutni, nekik ezért nem kell semmit sem tenniük. Az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, de ezt Isten nem kényszeríti rá senkire. Ha valaki életében bűneivel elutasítja Isten szeretetét, kizárja magát a mennyország örökké tartó boldogságából. Ha pedig valaki Istennel él, a túlvilágon is Isten közelében lehet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Bűneim elhomályosítják isteni arcodat rajtam. Tisztítsd meg szívemet és lelkemet, hogy tisztán tükrözhessem vissza arcodat. Segíts evilági kötelességei teljesítésében, de legfőképpen segíts abban, hogy az Élet Urának adjam önmagamat, életemet!

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25

Elmélkedés

Ha Jézus működését és tevékenységét szeretnénk tömören megfogalmazni, akkor ezt mondhatjuk: meghirdette Isten országát. Ennek a titokzatos országnak az evangéliumát, örömhírét hirdette. De több volt ez, mint szóbeli igehirdetés. Szavai által ugyanis megkezdődött ennek az országnak a megvalósulása. Olyan szavak voltak ezek, amelyekben cselekvő erő rejlett s amelyek hitre és megtérésre indították az embereket. Csodái szintén arról tanúskodtak, hogy Isten országa már kezdetét vette.

„Mikor jön el Isten országa?” (Jn 17,20) – kérdezik a farizeusok Jézustól. Kissé furcsa a kérdés. Hát nem vettek észre semmit? Nem hallják meg Jézus szavaiban az isteni igazságot? Nem veszik észre tetteiben Isten cselekvését? Van, akinek soha nem jön el az Isten országa vagy soha nem veszi észre, hogy már eljött. Mások pedig állandóan Isten országában élnek, a számukra az ország már jelenlévő valóság. Isten országának nem lehet észrevenni a kezdetét, vége viszont nem lesz.

A kérdést tegyük személyessé: mikor jön el az én életembe Isten országa? A válasz egyszerű: akkor, amikor bennem hit ébred és a megtérés útjára lépek. Ha megszívlelem tanítását, bennem is elkezd megvalósulni Isten országa, természetesen nem feltűnően, hanem egészen csendesen. Az Isten országát nem külső jelekből fogom észrevenni, hanem abból, hogy bennem megváltozik valami. Lelki megújulásom jelzi, hogy bennem megvalósul-e Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas és könyörületes Urunk, bocsásd meg törvényszegéseinket, igazságtalanságainkat, botlásainkat és vétkeinket. Ne említsd fel szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét, hanem tégy tisztává minket igazságod által. Irányítsd lépteinket az igazságosságban és abban, ami méltányos, hogy szívünk alázatosságában járjunk, azt tegyük, ami szép, ami előtted és vezetőink előtt tetszésre talál.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia vezetői döntöttek arról, hogy a katasztrófa alapból 40.000.- USD (8,8 millió forint) segélyt küldenek a Fülöp-szigetekre a Haiyan tájfun által sújtott területek lakosságának megsegítésére.

Pusztító erejű tájfun csapott le a Fülöp-szigetekre hétvégén, becslések szerint több mint tízezer ember halt meg a tomboló viharban és legalább 630 ezren váltak otthontalanná. A több mint 250-270 kilométeres óránkénti sebességgel érkező Haiyan tájfun több települést is elpusztított. A 220 ezer lakosú Tacloban kikötővárost és a szomszédos falvakat elöntötte a tengerár, szinte minden épület megsemmisült.

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Lk 17,11-19

Elmélkedés

Amikor a tíz meggyógyult leprás ember közül csak az egyik tér vissza Jézushoz köszönetet mondani, az Úr így szól hozzá: „Hited meggyógyított téged” (Lk 17,19).

Tegyünk fel egy érdekesnek tűnő kérdést: Ha őt, a háláját egyedül kifejező személyt a hit gyógyította meg, akkor a többiek miért gyógyultak meg? Vajon a többi kilenc leprás, akinek eszébe sem jutott, hogy kifejezze köszönetét a gyógyulásért, szintén hitt Jézusban? Ha hittek, akkor miért nem tértek ők is vissza, hogy megköszönjék tisztulásukat a gyógyítónak? Ha viszont nem hittek, akkor miért gyógyultak meg? Ha nem hittek, akkor miért kérték Jézus segítségét? Vajon hittek a csoda előtt? Amikor észrevették tisztulásukat, kinek és minek tulajdonították a csodát? Vajon hittek a gyógyulásuk után? Ha igen, miért maradtak hálátlanok?

E kérdésekre az evangélium nem ad választ. A leprások talán hittek Jézus gyógyító erejében, hiszen különben nem fordultak volna hozzá. Abban biztosak lehetünk, hogy Jézus nem bocsátott rájuk később újabb betegséget, ha mégsem hittek. Az emberi hálátlanságon viszont elcsodálkozunk. Igaz, sokszor észre sem vesszük, ha Isten jót tesz velünk vagy ha észrevesszük, elfelejtünk köszönetet mondani! Legyünk hálásak Isten jóságáért! Legyünk hálásak mindazért a jóért, amelyet érdemtelenségünk ellenére kapunk tőle! A hit ébresszen bennünk őszinte hálát!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, hozzád könyörgünk mindazokért, akiket bántás ért emberi méltóságukban, s akiknek jogait lábbal tiporták. Hozzád fohászkodunk a nagyon sokszor megalázott és mellőzött nőkért, és beismerjük a hallgatólagos egyetértés különböző formáit, melyek által a keresztények is vétkessé váltak. Istenünk, könyörgünk hozzád, hogy a Krisztus Testének egységét megbontó és a testvéri szeretetet sértő bűnök beismerése egyengesse az utat az összes keresztények kiengesztelődése és egysége felé. Ámen.

Boldog II. János Pál pápa

Irodalmi és komolyzenei rendezvények, népszerű, fiataloknak szánt előadássorozatok, sokszínű programok helyszíne.

November 12-től december 11-ig, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között.

Kőhányás – Szent Teréz kápolna ünnepélyes átadása.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10

Elmélkedés

A tanítvány kötelessége a következő: hűséges szolgálat Istennek, a hit megőrzése és Isten parancsainak teljesítése. Aki mindezt megteszi, nincs oka dicsekvésre, mert csak kötelességét teljesítette. Korunkban a kötelességek rovására sokszor túlhangsúlyozzák a jogokat. A különféle világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s csak utána a kötelességekről. A gyakorlatban pedig még jobban felborul az egyensúly, hiszen az emberek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz, miközben megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak, ha valaki számon kéri őket.

Természetesen nem az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása ellen beszélünk, amelyek mindenkire érvényesek. A felnövekvő nemzedékeket nem elég megtanítani a jogaikra, hanem a kötelességük teljesítésére is nevelni kell őket.

Jézus nem uralkodni jött a világra, hanem az emberek üdvösségét szolgálni. A szolgálat igazi lelkületét tőle tanulhatjuk meg, aki egyértelművé teszi számunkra, hogy az embereknek szolgálva magának Istennek végzünk szolgálatot. Nem rabszolgaságra vagy kényszermunkára hív bennünket, hanem arra, hogy teljes szabadsággal, a Szentlélekben megújulva és az üdvösség reményében Istennek szenteljük életünket. Isten szolgájának lenni nem megalázó, hanem éppen ellenkezőleg, kitüntetést jelent. Isten együttműködésünket kéri szándékainak megvalósításához. Ezt a szolgálatot csak teljes alázatossággal lehet végezni. Tanuljuk meg Jézustól az alázatot és a szolgálatot!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add, hogy a lélek igazi javait szeressük, a többit te megadod ráadásként. Add, hogy ne vágyódjunk az ideigtartó javakra, legyen számunkra közömbös, hogy megszerezzük vagy elveszítjük azokat. Hadd használjuk gyümölcsözően a gazdagságot, és segíthessük a szükségben lévőket. A mester, aki minderre megtanít minket, te vagy Krisztus, és a te Atyád!

Ég és föl között I-II.