2013. október 25. – Péntek (Lk 12,54-59)
Posted in: EgyébAbban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!”, és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!”, és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59
Elmélkedés
Miután a tegnapi evangéliumban Jézus arról beszélt, hogy személye békétlenséget kelthet az emberek, akár még a családtagok között is, ma azt ajánlja, hogy törekedjünk mindig keresni a békés megoldási lehetőségeket. A béke megtalálásának feltétele az igazság megtalálása. Nem azt mondja Jézus, hogy mindenki ragaszkodjon a maga igazához vagy amit igaznak gondol, hanem, hogy közösen kell keresni az igazságot, amelynek gyümölcse majd a békesség lesz. A békességre törekvőket nem véletlenül nevezi boldognak Jézus. Ahol sikerül megvalósítani a békét, ott Isten országa valósul meg.
Minden emberben van valamiféle természetes bölcsesség, ami a kibékülést ösztönzi. Ott mindig valami hiba van, ha valaki inkább a viszálykodást keresi és állandóan perlekedik valakivel. Ehhez jön még az évek tapasztalata, amelynek segítségével az ember sok mindent előre láthat. Milyen jó volna, ha ez a velünk született bölcsesség és az évek alatt megszerzett tapasztalat arra is vonatkozna, hogy minden ember felismerje Krisztus keresztjének jelét és az élet kenyerének, az Oltáriszentségnek valóságát, amelyek Isten jelenlétéről tanúskodnak. Az értelmes ember számára, elegendőek ezek a jelek. A mai időkben is ezek a jelek mutatják számunkra, hogy Isten nem hagyja magára az embert. Nézzünk fel a kereszt jelére, amely megszerezte nekünk a megváltást, s nézzük, imádjuk az Eucharisztiát, amely üdvösségünk étele.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, nem ahogy én tenném. Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az örök életben.
