Battaplébánia

Pavel Lungin többszörösen díjnyertes mozija olyan elgondolkoztató spirituális élmény, mely rendkívüli különleges világba viszi a nézőt.

Pavel Lungin többszörösen díjnyertes mozija olyan elgondolkoztató spirituális élmény, mely rendkívüli különleges világba viszi a nézőt.

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés

A ma ünnepelt Simon apostolról, aki nem tévesztendő össze Simon Péterrel, csak annyit árul el az evangélista, hogy buzgó volt. A tizenkét apostol nevének felsorolásán kívül sehol nincs megemlítve az ő személye az evangéliumokban. Ő az, aki nem tesz semmi rendkívülit, hanem csendesen ott van az apostolok között és ott van Jézus mellett. Nem tesz jelentős hitvallást, mint például Péter, de nem is kételkedik, mint Tamás. Simon nem vezető egyéniség, nem hangadó, nem akar az első helyre kerülni. De mindig követi Jézust, hallgatja szavát, látja csodáit. Ezt a csendes tanítványi magatartást érdemes megtanulnunk a buzgó Simontól.

Júdás Tádét pedig nem szabad összekevernünk iskarióti Júdással, az árulóval. Júdás Tádé szintén nem tűnik fel sokszor az evangéliumi történetekben, csupán egy alkalommal, az utolsó vacsorán tesz fel egy kérdést Jézusnak azzal kapcsolatban, hogy miért csak tanítványainak nyilatkoztatja ki magát és miért nem az egész világnak (vö. Jn 14,22). Róla viszont mégis többet tudunk, mint Simonról, hiszen az újszövetségi iratok között található apostoli levelek egyikét neki tulajdonítjuk a hagyomány szerint. Júdás apostol levele a hamis tanítóktól és a hamis tanítástól óvja a keresztényeket. Az apostol felszólítja a keresztény közösség tagjait, hogy ragaszkodjanak az igaz hithez.

Idén, a Hit évében fontoljuk meg Júdás Tádé figyelmeztetését! Óvakodjunk korunk hamis tanítóitól és a tetszetősnek tűnő téveszméktől! Törekedjünk hitünk mélyebb megismerésére!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, te magad vagy a szeretet! Taníts engem az egyetlen leckére, a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem!

„(..) megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek (…)”
ApCsel 1, 8

„Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét.”
Lk 24, 48

Október 17-én vasárnap.
Ismétlés: szerdán.

Spányi Antal megyés püspök bérmál.

Spányi Antal megyés püspök bérmál.

Megújult hazánk egyik legszebb kegyhelye.

Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Lk 18,9-14

Elmélkedés

Úgy kellett sírnom

Lisieux-i Szent Teréz a következőket mondta azon szentmise után, amelyen életében utoljára járult szentáldozáshoz: „Abban a pillanatban, amikor a pap a szentmise elején elkezdte a bűnbánati imát, úgy éreztem magam, mint a vámos vagy mint a nagy bűnös nő. Úgy éreztem, hogy a jó Isten olyan irgalmas! Úgy éreztem, arra késztet ez, hogy kérjem Isten bocsánatát. Úgy kellett sírnom.” Mennyi őszinteség, alázat, igazi bűnbánat van a szavakban! Szent Teréz példája segítsen minket abban, hogy a bűneit megbánó evangéliumi vámoshoz hasonló lelkülettel álljunk Isten elé!

Jézus példabeszédeinek egyik jellegzetessége, hogy egymással ellentétes emberi viselkedéseket mutat be. Ezzel a módszerrel állásfoglalásra, választásra készteti a hallgatót: melyik magatartást akarja követni? Gondoljunk csak a pásztorra és a béresre. A pásztor megvédi a rábízott juhokat, a béres viszont nem törődik velük és inkább elmenekül, ha jön a farkas és nem védi meg a juhokat (vö. Jn 10,11-15). Egy másik példa erre az okos és balga szüzek hasonlata. Az okosak hoznak magukkal tartalék olajat lámpásaikhoz és amikor megérkezik a vőlegény bemennek a menyegzőre, a balgák viszont készületlenségük miatt lemaradnak az ünneplésről (vö. Mt 25,1-13). Idézzünk fel egy harmadik példát is, ahol első pillantásra talán nem ennyire feltűnő a szembeállítás, pedig itt is erről van szó. A tékozló fiú megtérése, hazatalálása történetében ott van az ő testvére, az idősebb fiú, aki rossz szemmel nézi apjuk örömét és irigykedik, hogy testvérének újra helye van az atyai házban, s emiatt nem is megy be a házba az ünneplők közé (vö. Lk 15,11-32). Igen, itt is választási helyzetbe kerül a hallgató, az olvasó.

A mai vasárnap evangéliumában szintén ellentétes emberi magatartásokat láthatunk. A farizeus önmagát magasztalva és saját vallásosságát dicsérve imádkozott, ha ezt egyáltalán imának lehet nevezni. A vámos szemlesütve ismerte be bűnösségét Isten előtt és esedezett bűnei bocsánatáért. E példabeszéddel Jézus az imádkozás helyes módjáról tanít. Ezek szerint imádságainkban ne legyünk elbizakodottak, mint a farizeus, hanem alázattal forduljunk bűneink bocsánatáért Istenhez, miként a vámos is tette. Ez a gondolat abból fakad, hogy a megelőző részben a kitartó imáról van szó (vö. Lk 18,1-8), s mintegy ennek folytatása ez a rész. Túlzottan leegyszerűsítenénk azonban a történet mondanivalóját, ha csupán az imaéletre vonatkoztatnánk a példázatot, hiszen egész vallási életünkre, magatartásunkra érvényes mindez.

A történetben nagyon érdekes, hogy a farizeus „magában imádkozik” (vö. Lk 18,11). Ne arra gondoljunk itt, hogy halkan, mások számára nem hallhatóan végzi imáját vagy esetleg imádságos gondolatai csak a fejében járnak és nem mondja ki azokat. Talán inkább arra utal e szóhasználat, hogy imádságát nem Istenhez intézi, hanem tulajdonképpen csak magának beszél. Ettől a magunkba fordulástól szeretne bennünket megóvni Jézus imaéletünkben és hitéletünkben egyaránt. A vallásossággal nem magam felé fordulok és nem bezárkózok a magam kis lelkivilágába, hanem megnyílok Isten felé. Tévedés, hogy a hit magánügy. A hitnek, a hit gyakorlásának valóban vannak egyéni, személyes vonatkozásai, de ugyanakkor egy közösség része vagyok, amelynek tagjait a közös hit kapcsolja össze.

A farizeus lelkületével van egy másik hiba is, tudniillik az, hogy vallásgyakorlatának eredményeit önmagának tulajdonítja. Talán bennünket is megkísért időnként az a gondolat, hogy elismerően gondolkodjunk hitéletünkről. Néha még a gyóntatószékben is azt soroljuk, hogy milyen gyakran imádkozunk, járunk szentmisére, olvassuk a Szentírást. Igen, ezek szép eredmények lehetnek, de legyünk alázatosak! Helyesen imádkozni csak alázattal lehet. Az imádság szavait Istennek köszönhetem, a szavakat ő adja ajkamra, a gondolatokat ő ébreszti bennem, de még az alázatot is neki köszönhetem. Ha el tudok menni a szentmisére, ezt csak Istennek köszönhetem, és neki tartozom hálával azért, hogy a Szentírásban szól hozzám. Ha pedig a vallásosság egyik legfontosabb eleme, az igaz bűnbánat érzése ébred szívemben, ezt is Istennek köszönhetem. Isten az alázatos embert szereti, a kevélyeknek ellenáll.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Ha igaznak tartom magam, te nem tudsz semmit sem ajándékozni nekem. Ha el akarom magammal hitetni, hogy tökéletes vagyok, elzárom magamat kegyelmi ajándékaidtól. Ha elégedett vagyok önmagammal, te nem tudsz jobbá tenni. De ha őszinte vagyok magamhoz és beismerem előtted bűneimet, te megajándékozol engem a bocsánattal és az üdvösséggel. Adj szívembe mindenkor őszinte bűnbánatot, hogy irgalmad felemeljen. Nevelj engem arra, hogy sose keressem az emberek tetszését és ne várjak tőlük elismerést, hanem mindig neked engedelmeskedjek, s ezáltal méltó legyek arra, hogy gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!